Ahogy csak kevesen értik Debrecent – Túra Komiszár János mesevilágában

Akt.:
Komiszár János műtermében
Komiszár János műtermében - © Fotó: Derencsényi István
Debrecen – Úgy véli, a képzőművészportrék monográfusok hasznára is válhatnak majd. Beszélgetés Komiszár Jánossal, a debreceni képzőművészeti élet sokoldalú szereplőjével.

Megszámlálhatatlan kép alkotója, számos könyv írója, rádiós műsorvezető, galériavezető, újságrovat-vezető – felsorolni is „tereh”, mi mindennel foglalkozik a mégiscsak leginkább festőművészként számon tartott alkotó.

Több, ismert irodalmárral dolgozott együtt, közös könyveik jelentek meg. Mit jelentettek önnek ezek a munkák, a kötetillusztrációk?

Komiszár János: A közös munkák: Vitéz Ferenc Szirmok csókolóznak és Színekre szavak, Erdei Sándor Hit és türelem, Ajándék csend című verseskötete és prof. Ujváry Zoltán Száz kis írás, illetve Mária Terézia című műve. Együtt dolgoztam még Laczkó András és Tóth-Máthé Miklós író barátommal. Mindegyik munka nagy élmény volt a számomra.

Az ön grafikai munkásságát is neves szerzők méltatják egy kiadványban…

Komiszár János: Ők azok, akik a 140 egyéni kiállításomból a legtöbbet nyitották meg, s ismerik a festészetemet, a grafikai megnyilvánulásaimat is. A könyv előszavát Dánielfy Zsolt írta, számomra megható módon. Arany Lajos a Színeket ébreszt a lelkekben, Vitéz Ferenc a Grafikai csattanók a rajzlapon, Erdei Sándor A tájhaza-szerelem megvallása, Vida Lajos az Erő, költészet, intellektualitás című részt írták.


DI_komiszar_janos-4

Fotó: Derencsényi István


Melyik a kedvenc grafikai területe?

Komiszár János: Régebben sok linómetszetet és rézkarcot készítettem. Eleinte élveztem, de az időigényesség miatt lassan kihunyt ez a szeretet. Grafikai vázlatokat is szívesen készítettem. Egyik mesterem, Boldizsár István azt sulykolta belénk, hogy a festészet alapja a biztos rajztudás. Nagy jelentőséget tulajdonított a vázlatkészítésnek, akárcsak Holló László. A Medgyessy Ferenc Gimnázium képzőművészeti tagozatának tanáraként én is kértem a vázlatozást. Manapság inkább a montázsgrafikákat szeretem – A4-es nagyságban, fekete tollal.

Tanári munkája mellett rádiózott, galériát irányított és egy hetilap képzőművészeti rovatát is vezette. Hogyan emlékszik erre az időszakra?

Komiszár János: A Szóla rádióban a Paraván című képzőművészeti magazinban, a Friss rádióban a Színes paletta-kép magazinban zajlottak egyórás élő beszélgetések. Nagyrészt képzőművészeket faggathattam titkaikról, irányzatukról és még sok mindenről. Nagyszerű élmény volt, kár, hogy véget ért. A Brassai Galériát 18 évig vezettem, kiállításokat szerveztem, ebben segítségemre volt Molnár Csaba igazgató, és az iskola vezetése is, mivel így a műszaki intézmény diákjai is megismerkedhettek a képzőművészettel. Szinte valamennyi, megyénkben alkotó, de Debrecenből elszármazott művész is kiállított itt. A Körkép hetilapnál a Műteremről műteremre rovatban 265 írásom jelent meg. Szívesen írtam aukciókról is.

Könyvei milyen értéket hordoznak?

Komiszár János: Hét könyvemben képzőművészeket mutatok be. Ezek látszólag azon interjúk lenyomatai, amiket a rádióban készítettem, vagy a Körképben írtam, de ez csak részben igaz, mert a kimondott és a leírt szó egészen más. Átgondolva, szerkesztve, kiegészítve lett belőlük könyv. Mindig a titkaikat kutattam, mint például Simon Endre erdélyi magyar festőét, aki elmesélte, hogyan kell olajfestményt szabályosan alapozni. Tehát úgy kutattam a titkot, hogy tanulni is lehet belőle. Úgy gondolom, a majdani monográfusoknak is elég jó anyaggal szolgálhatnak majd e beszélgetések. A könyvek másik értéke szomorúbb: sajnos, a Színes palettában szereplő 109 alkotóból tizennégyen már nem élnek.


DI_komiszar_janos-1

Fotó: Derencsényi István


A festést a mai napig sem hagyta abba…

Komiszár János: Nagyobb közös kiállításokon veszek részt, a kecskeméti Keresztény Múzeum országos tárlatára is küldtem képeket, s a Balaton környéki tárlatokon szintén kiállítok. Egyik kiváló mesterem szavait igyekszem betartani: „Ne teljen el nap ecsetvonás nélkül!”. Kétfajta festészetet művelek, ez régebben nem volt szokás. Van egy archaikus része ennek, amit a mestereimtől tanultam: a látványfestészet. Amikor már én tanítottam festészetet a Medgyessy-gimnáziumban, kialakult bennem egy szimbolikus absztraktszerű festészet, és ez a kettő jól megfér egymással. Szívesen festek a természetben egy szép tájat, kedvenc területem a Fancsikai-tó környéke, s készítek városenteriőröket is. Két sorozatom könyvben is megjelent, ez 36 kép lavírozott tussal, amit a DAB-székháznak ajándékoztam, a másik, Debrecenről készült akvarellsorozatot a város fogja kiállítani és állandó tárlatra átvenni.

Nagyapja templomberendezés-készítő asztalosmester, édesapja is fával dolgozó mester volt – művészi szinten végezték munkájukat. Gyerekei mit örököltek a gének által?

Komiszár János: Zsuzska lányom táncművészettel foglakozik, most már tanítja is. Nanetta szívesen – és ügyesen – rajzol, saját kedvtelésére. Tilla középiskolás korában díjakat nyert a rajzaival, de az egyetem elvégzése után már nem rajzolt. Hét unokám közül ketten örökölték a rajz szeretetét, Zsombor és Lili.


DI_komiszar_janos-5

Fotó: Derencsényi István


Máriapócs díszpolgáraként milyen a kapcsolata városával?

Komiszár János: Nagyon jó barátságban vagyok szinte mindenkivel, egyháziakkal és világiakkal is. Festményeimből két állandó tárlatot rendeztek, s 280 darabos képgyűjteményemből képtár nyílt a Zarándokházban.

– Kenyeres Ilona –


Névjegy

Komiszár János festőművész

  • Születési hely: Máriapócs
  • Középiskola: Mechwart András Gépipari Technikum
  • Diplomák: Ybl Miklós Műszaki Főiskola, Budapesti Műszaki Egyetem, Bessenyei György Tanárképző Főiskola
  • Tagság: Magyar Alkotóművészek Országos Egyesülete, Pasztellfestők Országos Egyesülete, Magyar Rajztanárok Országos Egyesülete
  • Díjai: 1988: Bolyai-emlékplakett, 1998: H.-B. M.-i Őszi Tárlat nívódíja, 1998: Pro Urbe kitüntetés, 2001: Holló László-díj, 2001: Debrecen Város Kiváló Pedagógusa, 2003, 2004, 2006: Debrecen Kultúrájáért Alapítvány alkotói ösztöndíja, 2004: Máriapócs díszpolgára, 2004: Boromisza Tibor-díj, 2004: Brassai Sámuel-plakett, 2005: Brassai művészeti díj, 2007: H.-B. megyei képzőművészeti pályázat nívódíja, 2012: a Nap Alapítvány éves alkotóművészeti díja.








hirdetés