Ahhoz képest

Akt.:
Ahhoz képest
© Illusztráció: Molnár Péter
A napokban közfoglalkoztatottakra lettem figyelmes Debrecen valamelyik főútján vagy mondjuk úgy, eléggé főútján. Takarították az utcát, meghökkentően sárga mellényükben, hogy még véletlenül se nézhesse őket civilnek valaki. Réti János jegyzete.

Közelükbe érve kicsit elszorult a gyomrom, mert a médiából értesülni arról, hogy a közfoglalkoztatottak így, meg a közfoglalkoztatottak úgy, az egészen más, mint ott menni közvetlenül mellettük, már-már közöttük és azon gondolkodni, hogy milyen lehet a közérzetük? Mert lehet, hogy nem jó. Úgy tenni-venni egy város közepén, hogy öt megállónyira is lássa, tudja mindenki, hogy ezek közmunkások. De ha tiszta idő van még a repülőgépen utazók számára is felismerhetők. Nem szégyen ez, csak kicsit kellemetlen, ahogy mondani szoktuk időnként. Persze tudjuk, hogy a megkülönböztető mellény baleset elkerülése vagy veszélyének kizárása végett van rajtuk, ám mégis az a véleményem, hogy a figyelemfelkeltésnek volna talán szolidabb változata is. De nincs mit tenni, ha ez így van, akkor így van, örüljön mindenki annak a mellénynek, amije van, annak meg még inkább, hogy nem üti el egy autó. Nekem még a mihez képest kezelésével is bajom van. Hetente elemzi a média, ennyivel meg annyival több a közmunkás, örvendj magyar haza! Tavalyhoz, vagy azelőtthöz képest. Jó, azt nem tudhatjuk, hogy Árpád apánk hány közmunkással jött be a szoroson, ahogy azt se, hogy Zrínyi vajon felsöpörtette-e Szigetvár udvarát, mielőtt kirohant falai közül, de fejlődés, az mutatkozott. Igaz, hogy a törökök, a tatárok és más külföldi megszállók hagytak némi szemetet maguk után, de hát istenem, jöttek az akkori köznek alkalmazottai és takarítottak. Szó nem érhette a ház elejét. És akkor még a parlagfű irtásáról, meg a pollenről nem is beszéltünk. Na most, kedves olvasóink, képzeljék el ezeket a megpróbáltatásokat rikító, sárga mellényben! Mi jöhet még?

– Réti János –



Sporthírek






hirdetés