Ahány problémát megold, annyit teremt is az új Ptk.

Dr. Csiki Péter
Dr. Csiki Péter - © Fotó: Molnár Péter
Debrecen – Az új polgárjogi törvények nagyrészt „utolérték” a bírói gyakorlatot, de közben új kérdések is felvetődnek. Interjú Dr. Csiki Péter bíróval, a Debreceni Ítélőtábla Polgári Kollégiumának vezetőjével.

Örökösödés, válóperek, gyermekfelügyelet, személyiségjogi ügyek, vállalkozások, szerződések – közvetlenül vagy közvetve, de valamennyiünk életét érinti a tavaly életbe lépett új Polgári Törvénykönyv (Ptk). A szabályok körülbelül 40 százaléka változott, lényegében a jogász szakmának is újra kell tanulnia azokat; emellett az új kódexnek más a szerkezete, felépítése, terminológiája.

Már a magyar Ptk. története is érdekes, az új kódex pedig rugalmasságával egyrészt életszerűbbé teszi a jogalkalmazást, másrészt nehéz helyzet elé állítja a bírókat – mondta a Naplónak dr. Csiki Péter, a Debreceni Ítélőtábla Polgári Kollégiumának vezetője.

Milyen előzmények után született meg az új Polgári Törvénykönyv? Mik voltak a jogalkotó elsődleges céljai?

Csiki Péter: Az előző polgárjogi törvénykönyv 1960. január elsején lépett életbe. Különös, de azelőtt nem volt ilyen: 1927-től létezett a Magánjogi Törvényjavaslat, amely törvényerőre sosem emelkedett, a bíróságok azonban alkalmazták. Az 1959. évi IV. törvény sok tekintetben ezen alapult a kor társadalmi, gazdasági körülményeihez alakítva. A szocialista rendszerben a magántulajdont nem ismerték el, személyi tulajdon volt csak, illetve az állami és a szövetkezeti tulajdon elsőbbséget élvezett. Az új gazdasági mechanizmus egyfajta „szimulált” piacgazdaságot hozott létre, amelynek hatására az 1977-ben született novella (nagyobb horderejű törvénymódosítás) úgy alakította át a törvényt, hogy azt ötvenöt évig használtuk, és lényeges változtatás nélkül a rendszerváltozást is le lehetett vele vezényelni (persze, a társadalmi tulajdon elsőbbségét megszüntető törvényi módosításokkal). Természetesen ehhez szükséges volt számos egyéb jogszabály megalkotása is. A gazdasági társaságokról szóló első törvény 1988-tól létezett, mely lehetővé tette a szabad vállalkozást, így együttesen a piacgazdaság megteremtésének jogi feltételeit adták. Az új törvénykönyv készítői arra törekedtek, hogy az új Ptk. a magánjog átfogó kódexe legyen, ezért magába foglalja a családjog és a társasági jog rendelkezéseit is. Tízéves előkészítő munka előzte meg a legnagyobb hazai jogtudósok részvételével. Többek között nagyon komolyan tanulmányozták más európai országok jogrendjét is. Az első változat nem lépett hatályba, mert a politika nagyon „belepiszkált”, és a Ptk. szerkesztői nem adták hozzá a nevüket. Az új törvénykönyv, a 2013. évi V. törvény végül 2014. március 15-én lépett hatályba.

Sok évtizedes szakmai tapasztalattal a háta mögött mi a véleménye a változásról? A jelenlegi Ptk. sok, kevés, vagy pont jó?

Csiki Péter: Egy korszerű, európai, más országokéval összehasonlítva is vállalható törvénykönyv jelent meg, melynek nagy erénye, hogy beépítette a már kialakult bírói gyakorlatot, a kollégiumi állásfoglalásokat, a Kúria jog­értelmezéseit. Ugyanakkor amennyi problémát megold, annyit teremt is. Sok fontos új jogintézmény értelmezését, tartalommal megtöltését ugyanis a bírói gyakorlatra bízza, csakhogy ez nem használ sem a jogbiztonságnak, sem a bíróság tekintélyének. Valószínű, hogy hosszú időn keresztül azonos tényállások megítélése során eltérő ítéletek fognak születni. Például a sérelemdíj iránti ügyekben az egyik megyében majd 5 ezer forintot ítélnek meg egy társasházi közgyűlési anyázásért, a másikban meg 50 ezret, esetleg semmit. A konkrét szabályokat tekintve két olyan pont van, amivel a szakma vitatkozik, s ami a politika keze nyomát viseli. Egyéni képviselői indítványok hatására egyrészt az azonos nemű párok jogállását illetően, másrészt az öröklésből való kitagadási okok felsorolásában módosult a törvénytervezet. Akár komikusnak tekinthetjük azt a szabályt, hogy „Kitagadásnak van helye, ha a kötelesrészre jogosult a tőle elvárható segítséget nem nyújtotta, amikor az örökhagyónak szüksége lett volna rá” – ha akarom, tehát kitagadhatom az örökségből a feleségemet, mert nem kereste meg a szemüvegemet, pedig szükségem lett volna rá?

A jogi személyek szabályozása alapvetően különbözik a korábbi társasági törvénytől, minthogy túlnyomó részt eltérést megengedő szabályokból áll, azaz a felek a létesítő okiratban számos ponton eltérhetnek a törvény rendelkezéseitől. Ez a rugalmasság egy jogász számára inkább gond, mert trükközésre csábítja a vállalkozásokat, vagy éppen könnyebbség, mert életszerűbbé teszi a jogalkalmazást?

Csiki Péter: Mindkettő igaz, ha van jog, van joggal való visszaélés is. Talán a legproblémásabb terület az új Ptk-ban a jogi személyek szabályozása, mert gyakran nehéz megállapítani, mi kötelező, mi tilos, elhagyható vagy változtatható. A fő szabály az úgynevezett diszpozitivitás, tehát csak akkor nem lehet eltérni a törvénytől, ha azt a Ptk. kifejezetten tiltja. Ezen túl van egy szűrő, miszerint akkor sem térhetnek el, ha ezzel a társaság hitelezőinek, munkavállalóinak, a tagok kisebbségének a jogai sérülnek, továbbá a változtatás a társaság fölötti törvényességi felügyelet érvényesítését akadályozza. De a gyakorlatban nehéz eldönteni, hogy amikor alapítanak egy betéti társaságot és saját szabályokat alkotnak, azok valamelyike majd sérti-e a még nem is létező esetleges hitelezők érdekeit? Nem egyértelmű az sem, milyen adatok szerepeljenek egy egyesület létesítő okiratában; például a tagok neve és lakcíme legyen-e benne (ahogy a törvény előírja), mert itt az adatvédelmi szabályokat is figyelembe kell venni. Sok ilyen, nehezen eldönthető kérdés van, amelyet igyekszünk megválaszolni. Számos egyeztetést tart a szakma a szerkesztők és más jogászi hivatás gyakorlóinak bevonásával, de közel sem tisztáztunk mindent.


Fotó: HBN-archív Fotó: HBN-archív ©

Egyetértünk abban, hogy többlépcsős szűrőn vezetjük végig az adott szabályt: tiltja-e törvény az eltérést, elképzelhető-e, hogy sértheti valamely említett csoport érdekét, nehezíti-e a felügyelet érvényesülését; ha mindezen átmegy, akkor el lehet térni a törvényben javasolt szabálytól. Míg a korábbi törvények döntően kötelező szabályokból álltak, az új inkább mintát közvetít, s a bíróság feladata lesz a gyakorlat kialakítása.

A cégek vezető tisztségviselői a másnak okozott kárért saját vagyonukkal is felelnek. Életszerű ez vagy túl szigorú?

Csiki Péter: A vezető tisztségviselők anyagi felelőssége eddig is létezett, és annak szabályait döntően a csődtörvény és a cégtörvény tartalmazza. Most a Ptk-ba is bekerült egy vitatható létjogosultságú paragrafus. A felelősség szabályozására régóta jellemző, hogy annak kezdetét időben egyre előrébb hozzák. Kis túlzással, aki céget alapít, már gyűjthet is a kártérítésre, biztos, ami biztos alapon…
A csődtörvény szerint, ha a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzetben a vezető nem a hitelezők érdekeinek megfelelően járt el, már lehet pert indítani, vagyis akkor, amikor még nem tudható, hogy a felszámolói vagyon fedezi-e a hitelezői követeléseket. Felvetődik a kérdés, hogy e szabályok megfelelnek-e a hozzájuk fűzött elvárásnak, ha egyre újabb szigorításra szorulnak. A valóságban ugyanis az történik, hogy a felszámolás során gyakran kiderül: sem a cégnek, sem a vezetőnek nincs vagyona, a hitelezők követelése kielégítetlen marad.

Az egyik legfontosabb változás a sérelemdíjas eljárásoknál történt. Ezen esetekben már nem kell külön bizonyítani a hátrány pontos mértékét. Nem tartanak attól, hogy elárasztják az ilyen perek a bíróságokat?

Csiki Péter: Nem, illetve nagyobb gond az, hogy, mint már korábban említettem, nincsenek tisztázva a fogalmak. Minden személyiségi jogsérelem automatikus következménye a sérelemdíj, és nevetséges, bagatell összegeket is meg kell ítélni, vagy van olyan jogsértés, amelynek következménye még nem éri el a sérelem szintjét? Ennek eldöntése a bíróságra van bízva. A bő egy éve hatályban lévő változás óta azonban nem borították el ilyen ügyek a bíróságokat.

Ebbe a körbe tartoznak az úgynevezett „orvosi műhibákkal” kapcsolatos kártérítési és sérelemdíj iránti perek, melyek 1990 előtt elvétve fordultak elő, míg ma nagyon gyakoriak. A bírói gyakorlat ugyanis igen szigorú a kórházakkal szemben, a megítélt összegek milliós nagyságrendűek, érdemes tehát „bepróbálkozni”.

Milyen, a mindennapokat lényegesen befolyásoló változásra hívná fel még az olvasók figyelmét?

Csiki Péter: Az egyik ilyen változás a fiduciárius hitelbiztosítékok tilalma. E szerint semmis az a kikötés, amely pénzkövetelés biztosítása céljából tulajdonjog átruházására vagy vételi jog alapítására irányul. E szabály gátat vet annak, hogy pénzkölcsön biztosítéka fejében a kölcsönvevő elveszítse a lakását súlyos értékaránytalanságot elszenvedve, és remélhetőleg fékezi a felelőtlen eladósodás szándékát is. Helyette jelzálogjog alapítása célszerű, amelynek érvényesítése a bíróság felügyelete alatt folyó végrehajtási eljárásban, hivatalos becsérték alapján történik.

Szintén sokakat érint a törvényes öröklés rendjének megváltozása. A törvényes örökösök köre kibővült a dédszülők leszármazottaival, magyarul a másodunokatestvérekkel és azok egyenesági rokonaival. Ha a törvényes örökös a leszármazó, a túlélő házastárs fő szabályként (a lakást kivéve) nem özvegyi jogot, hanem egy gyerekrészt örököl, továbbá ha a házastárs a törvényes örökös, a lakást kivéve a többi vagyon fele az örökhagyó szüleinek jár.

Miért nem sikerül leszámolni a hiedelemmel, hogy Magyarországon minden pereskedés éveken át tart, miközben a polgári ügyek jelentős része pár hónapon belül befejeződik?

Csiki Péter: Európa élmezőnyében vagyunk a gyorsaságot illetően. Persze, akadnak természetüknél fogva elhúzódó ügyek, mondjuk ahol speciális szakértői véleményekre kell várni. A közvélemény valószínűleg azért vélekedik így, mert néhány fél rossz tapasztalatot szerez, a többség pedig hallomásból tájékozódik. A rossz tapasztalatok pedig főleg a központi régió bíróságain születnek, melyek leterheltsége az egész rendszerre ránehezedik. A Debreceni Ítélőtáblán az ügyek körülbelül 80 százaléka 3 hónapon belül befejeződik.

– Szőke Tímea –


Néhány fontos változás az új Polgári törvénykönyvben (Ptk.)

Családjogi könyv

  • A bíróságoknak és a bíróságok előtt kötött egyezségeknek nem kell többé arról rendelkezniük, a gyermeket melyik szülőnél helyezik el. Ehelyett azt kell eldönteni, hogy melyik szülő gyakorolja a szülői felügyeleti jogokat. A törvény nem mondja ki többé, hogy a különélő apa vagy anya szülői felügyeleti jogai szünetelnek, csupán azt, hogy azokat nem tudja gyakorolni. (Ezekkel a rendelkezésekkel talán sikerül elejét venni a szétváló szülők közti vitáknak, és annak, hogy hiúsági kérdést csináljanak abból, a jövőben melyikük neveli a gyermeket.)
  • A különváló szülők továbbra is megállapodhatnak abban, hogy közösen gyakorolják felügyeleti jogaikat, de nem kell többé kimondaniuk, hogy a gyermek – ennek ellenére – melyiküknél lesz elhelyezve. Ehelyett arról kell rendelkezniük, hol lesz a gyermek lakhelye (akár mindkét szülőnél is kijelölhetik). A közös felügyeleti jog kikötése esetén részletezni kell, hogy mi módon fog megvalósulni a szülők közti együttműködés, viszont nem kell szabályozni a kapcsolattartást.
  • Ha a szülők nem tudnak megegyezni a közös felügyeleti jog kikötésében, kérelemre, a bíróság dönthet úgy, hogy a szülői felügyeleti jogokat az anya és az apa közt megosztja. Vagyis lehetséges a váltott gondoskodás, ami ezentúl nemcsak közös megegyezéssel, hanem bírói döntéssel is kimondható.
  • Ezentúl a különélő szülő is elviheti külföldi üdülésre a gyermekét, ehhez nem szükséges a másik szülő beleegyezése.
  • A különélő anya és apa ezentúl köteles tájékoztatni egymást minden olyan kérdésben, amiben a szülői felügyeleti jogukat a másik nélkül gyakorolták.
  • Ha a különélő szülők a közösen gyakorolt felügyeleti jogok körében nem tudnak megegyezni, minden esetben a gyámhivatalhoz fordulhatnak vitájuk eldöntése érdekében; ez sokkal gyorsabb megoldást hoz nekik, mert a gyámhivatal eljárási határideje 30 nap.
  • Ha a jogaikat közösen gyakorló szülők nem kezelik megfelelően gyermekük vagyonát, akkor a gyámhatóság felügyelete alá vonhatja a vagyonkezelést, és számadást is elrendelhet, valamint kötelezheti a szülőket, hogy adjanak biztosítékot, vagy bizonyos vagyontárgyakat szolgáltassanak be a gyámhatóságnak.

Házassági vagyonjog, öröklési jog

  • Változik, hogy mi tartozik a házastársi különvagyonhoz (tehát a nem közös vagyonhoz): például a házastársi vagyonközösség fennállása alatt valamely fél által örökölt vagy részére ajándékozott vagyontárgy, a szellemi tulajdon létrehozóját megillető vagyoni jog.
  • A gyermekek mellett már nem általános haszonélvezeti jogot örököl a hagyatékon a túlélő házastárs, hanem részben ő is a gyermekekhez hasonlóan tulajdonjogot örököl, mégpedig annyit, mintha ő maga is az örökhagyó egy gyermeke lenne. (Ezen felül továbbra is az örökhagyóval közösen lakott lakásban lakhat és az ahhoz tartozó berendezési és felszerelési tárgyakat használhatja, mint haszonélvező.)
  • Amennyiben nincsenek leszármazók, a házastárs mellett a szülők is örökösökké válnak és nem kizárólag a túlélő házastárs örököl. A fennmaradó vagyonon fele-fele arányban osztozik az örökhagyó szüleivel. Amennyiben a szülők egyike már nem él, helyette nem örököl az alatta lévő leszármazó, hanem az ő része megoszlik az özvegy és az élő szülő között.
  • Megszűnik az a szabály, hogy amennyiben az özvegy újabb házasságot köt, elveszíti az örökségként szerzett haszonélvezeti jogát.








hirdetés