Afrika multikulturális élete

Akt.:
Afrika multikulturális élete
© Fotó: Becsi Etelka
Dél-Afrika – Lecsorgó felhőpaplan, és a Nemzeti Parkok egzotikus állatvilága.

A Dél-afrikai Köztársaságot északon Botswana és Zimbabwe, északnyugaton Namíbia, északkeleten Mozambik határolja, nyugaton az Atlanti-óceán, keleten az Indiai-óceán mossa partjait. Az ország hatalmas és gyönyörű. Van itt oroszlán, zsiráf, elefánt, de vannak álomszép vízesések, hegyek, völgyek, érintetlen tengerpartok is, a látnivaló végtelen. Negyvenötmillió ember él az országban, legtöbbjük fekete. Körülbelül négymillió a fehér emberek száma, a világ minden tájáról, rengeteg a bevándorló, teljesen multikulturális az élet. Itt minden más, még a víz is másik irányba örvénylik a lefolyóban.

Az „asztal” tetején

Fokváros a világ boldogabbik fele. Egy különös fordítási hibának köszönhető, hogy itthon Dél-Afrika jelképét, a Table Mountaint Tábla-hegynek ismerjük, hiszen a valódi neve Asztal-hegy. Jellegzetes jelkép, amikor nyáron a fennsíkról „lecsorog” a felhőpaplan, azt mondják a helyiek: „megterítettek az istenek”. A vállalkozó szelleműek és a tériszonnyal küzdők jó négy óra alatt mászhatnak fel az asztal tetejére. A többieknek ajánlom a világ legmeredekebb kabinos felvonóját, amely körbe is fordul, hogy mindenki gyönyörködhessen a kivételes kilátásban.

Fotó: Becsi Etelka Fotó: Becsi Etelka ©

Két óceán partján

A kicsi, keszekusza utcákból, holland és angol stílusú épületekből álló belváros meglepően kicsi, akár gyalog is be lehet járni, a hegy látványa pedig mindenhol segít eligazodni. A „bóklászást” érdemes a Jóreménység Kastélynál kezdeni, amely a 17. század második felében épült és Fokváros legrégebbi épülete. Szinte a város határában már elkezdődik a nemzeti parkok vidéke. Lépten-nyomon burjánzó, de gyönyörűen rendben tartott parkokban sétálhatunk. Ha Fokvárostól délre indulunk, a félsziget mindkét partján csodálatos strandokat találunk. A nyugati parton az Atlanti-Óceánt csak az edzetteknek ajánlom, mert a vize zsibbasztóan hideg. A keleti parton az Indiai-Óceán már barátságosabb, de valljuk be: az ember nem hagyja ki, ha egyszerre két óceánban is megfürödhet. Afrika csücske felé tartva természetesen kihagyhatatlan a Jóreménység foka, mely sokak szerint a legtisztább vizű és legfrissebb levegőjű helye a Földnek. Ha erre nem is, arra viszont megesküszünk, hogy különleges aurával bír az Atlanti- és Indiai-Óceán találkozásának pontja.

Szafari

A Krüger Nemzeti Park területét nomád, vadászatból élő törzsek lakták. 1898-ban Paul Kruger a Transvaai Köztársaság elnöke hozta létre, hogy megóvja az erősen lecsökkent vadállományt.

Nyitott terepjárókon vadőr kíséretével utazva autókáztunk a Nemzeti Parkban. Lenyűgöző élmény szinte testközelből, eredeti környezetükben fotózni kedvenceimet: a karizmatikus szárazföldi emlőst, az elefántot, a zsiráfot, a zebrát és a kedves majomcsaládokat. A vadállatok a majomkenyérfák, mapane–bozótok, akáciák árnyékából bukkantak elő.

Drámai kontraszt

A Franciaországnál kicsit nagyobb Botswana csaknem 40 százalékát védik nemzeti parkok és vadrezervátumok. Afrika országai közül talán itt találkozhatunk a legérintetlenebb területekkel a legvadregényesebb szafari tájakkal, útvonalakkal. Botswana háromnegyedét borító sivatagos területeinek éles kontrasztját adó buja, termékeny Okavango-delta a világ legnagyobb szárazföldi delta torkolata, mocsaras vidéke legjobb úti cél csónakos, hajós szafari kalandokra. A Kalahári sivatag a legszínesebb fajállománnyal rendelkezik, Afrika ragadozói mind képviseltetik magukat, a macskáktól a krokodilokon keresztül, egészen a hiénáig és a vadkutyáig. Botswana a madárlesre indulók paradicsoma is egyben 593 madárfajt kaphatunk lencsevégre, igaz nekem csak húsz fajtával sikerült „találkoznom”.

HBN–Becsi Etelka








hirdetés