Adnak az érzésnek

Adnak az érzésnek
Amikor e sorok írója tizenhét éves sihederként úrvezetői jogosítványhoz jutott, a szülők S100-as Skodáját legfeljebb egy pár tűzpiros Tájfun légbeömlővel, villámhárítóként szolgáló gumicsíkkal, meg mondjuk egy krómozott felniszélesítő szettel volt mód úgymond tuningolni. Petneházi Attila írása.

Az 50 lóerős, négyhengeres cseh erőforrásból (elektronikai chiptuning nem lévén) egyetlen alkalommal sikerült némi plusz teljesítményt kicsikarni; amikor a gázpedál alá begurult a nagymamától a karácsonyi bejglihez kapott dió, így aztán (bár vészesen közeledett a kanyar) képtelenség volt elvenni a gázt… Őszes halántékú ötvenesként ma már talán megtehetném, hogy súlyos pénzekért felspéciztessem az amúgy tök hétköznapi „hatosgolfomat”, de húszévnyi autótesztelési múlttal a hátam mögött a tuningolásnak a gondolatát is könnyedén elengedem. Jeges tesztvezetéseken számtalanszor szembesítettek azzal, hogy vészhelyzetben bizony vajmi kevés közöm van az autóhoz, amit vezetek. Egy életre megtanultam a leckét: hiába a peres gumi, a szélesített alufelni, meg a csilivili sportkipufogó, ha az első két kormánymozdulat nem elég gyors, az országút nem kínál második esélyt.

– Petneházi Attila –


Tuningverdák Debrecen útjain: életveszélyes lehet az illegális átalakítás

A gépkocsik esetleges tuningolásának mikéntjét szigorú szabályok írják körül, és aki az úgynevezett „sufnituninggal” is megelégszik, annak bizony többe kerülhet a leves, mint a hús. Iparági becslések szerint csaknem minden második, gépjárműre szerelt kiegészítő ismeretlen eredetű, nagy részük hamisítvány. Ez főleg akkor aggályos, ha például a kormánymű átalakítását érinti. De olyan apróságokra is érdemes odafigyelni, hogy az ablakokra csak műbizonylattal rendelkező fólia kerüljön.








hirdetés