Ismét nő a tölgyes aránya a Nagyerdőben

A klímaváltozás, az éghajlatunk melegedésének fékezésében, akadályozásában szakemberek szerint kiemelt szerepet kellene kapniuk a fáknak, az erdőknek, melyek sok hőt és szén-dioxidot képesek megkötni. „Debrecen tüdeje” régóta a megyeszékhelytől északra elterülő Nagyerdő, melynek nemcsak múltja, hanem a jelek szerint jövője is lesz.

Mák helyett makkot

A városi legenda szerint a Nagy­erdő úgy jött létre, hogy a terület földesura egyszer hosszabb üzleti útra utazott az egyik télen Bécsbe. Ott megtudta, hogy abban az évben jó ára lesz a máknak, ezért levelet küldött haza, Debrecenbe az intézőjének, melyben azt írta, hogy az összes földjét ültessék tele mákkal. Csakhogy a földesúrnak nagyon csúnya volt a kéz­írása, így a mák szót itthon az intéző makknak olvasta, és mire a gazda néhány hónappal később hazatért, már mindenütt kis tölgycsemeték hajtottak ki a földből…

Kedvező körülmények

Böszörményi Bence, a Nyírerdő Zrt. Debreceni Erdészetének megbízott igazgatója kérdésünkre cáfolta ezt a történetet. Elmondta: a Nagyerdő valójában több ezer éves, a terület beerdősödése a jégkorszak végére fejeződött be. Az ott kialakult löszös homoktalaj és az egykori folyóvölgyek miatt a vízellátás a lehűlés vége után is kedvező maradt, melynek köszönhetően üde erdők jöttek létre. Az éghajlat felmelegedésével a fás terület visszahúzódott, majd a következő, csapadékban bővelkedő időszakban újra megnőtt az erdő. Ekkor alakultak ki a homoki és gyöngyvirágos tölgyesek a Nagyerdő területén. Valószínűleg soha nem volt zárt erdőtömb, mindig akadtak benne szántók. A város az ősi erdő mellé települt.

Több tulajdonos kezében

A szakember szerint a Nagy­erdő valószínűleg nem a területe, hanem az itt növő hatalmas tölgyfái nagysága után kapta a nevét. A becslések szerint mintegy 1400 hektár lehetett a Nagyerdő eredeti nagysága, mely jelenleg hivatalosan 1079 hektár. A csökkenés a város terjeszkedésének tudható be.

A Nagyerdő a honfoglalástól kezdve királyi birtok volt. 1361-től a Debreceni család tulajdonába került, Lázárevics György és Brankovics György 1411-től, a Hunyadi-család és Korvin János 1450-től, Szapolyai János 1536-ig, azt követően enyingi Török Bálint birtokolta. 1556-tól János Zsigmond vette vissza a királyi birtokok sorába. 1693-tól I. Lipót szabadalmi levelével Debrecen szabad királyi város birtokába került. A második világháborút követően a belső parkerdő a városnál maradt, míg a külső gazdasági erdőt államosították.

Az erdő egy része jelenleg állami tulajdonban van, ke­ze­lője a Nyírerdő Nyírségi Erdészeti Zrt., a többi gazdája Debrecen önkormányzata. A Nagyerdő természetvédelmi kezelője a Hortobágyi Nemzeti Park Igazgatósága.

Kossuth Lajos is sétálhatott ott

A Nagyerdő jelenleg legnagyobbra növő fái a kocsányos tölgyek. A magasabb lombkoronaszintet fehér nyár és vadcseresznye színesíti. A második lombkoronaszintet a tatárjuhar, a mezei juhar, a mezei és hegyi szil, vadalma, vadkörte, valamint nagylevelű és ezüst hárs alkotja. A legidősebb kocsányos tölgyek 200–300 évesek, magasságuk akár a 25 métert is elérheti. Vagyis akár Kossuth Lajos is sétálhatott alattuk.

Helyben gyűjtött makkból

Végül azt is megkérdeztük a megbízott igazgatótól, hogy a klímaváltozás ellenére ma is az-e az erdészek törekvése, hogy a Nagyerdő maradjon tölgyes? Hogyan lehet ezt elérni, mennyire nehéz ez a feladat? Böszörményi Bence azt válaszolta, a klimatikus és termőhelyi viszonyok változása miatt egyre nehezebb a tölgyesek telepítése, de a Nyírerdő Zrt. törekszik erre. A nagyerdei genetikai állomány megőrzése érdekében a társaság igyekszik ezt helyben gyűjtött makkból megvalósítani. Az elmúlt két évtizedben az akácosok területaránya 7 százalék alá szorult vissza, míg a tölgyeseké 60 fölé bővült a területen – tudtuk meg végül.

Orosz Csaba