A zsebre tett ereklyéről

Rácsodálkozó látogató az Álmodó magyarok tárlaton
Rácsodálkozó látogató az Álmodó magyarok tárlaton - © Fotó: Derencsényi István
Debrecen – Költői kérdések az irodalmi múzeumban egy rendhagyó tárlatvezetésen.

Van-e közöttünk, aki látogatóként elejétől a végéig elolvasott már kéziratot egy múzeumban? – érdeklődött Pál Csaba, a debreceni önkormányzat sajtóreferense a Debreceni Irodalom Házában szerdán tartott tárlatvezetésén, s maga is meglepődött, hogy egyetlen kéz a magasba lendült. A szomszédot lopva leső, a földet fürkésző, egy-egy kiállítási tárgyba kapaszkodó tekintetek akkor merészkedtek újra az előadó szeme felé emelkedni, amikor az kijelentette: költői kérdésnek szánta. Ő maga ugyanis korábban sosem tett ilyet, míg elsétált nagyjaink kéznyomának másolata előtt legfeljebb a betűik formájára vetett pillantást. Ahogyan azonban a XV. Debreceni Költészeti Fesztivál apropóján megtalálta a feladat, hosszan guggolt a vitrin előtt. Lefotózta Petőfi Sándor és Csokonai Vitéz Mihály iratait, majd interneten keresgetett utánuk. Így derült ki számára, hogy városunk szülötte milyen nyomorúságos éveket élt meg, és arra is így figyelt fel, hogy a Lillát múzsául választó költő gyakorta fejezte be leveleit e jó kívánsággal: Víg napokat!

Fotó: Derencsényi István Fotó: Derencsényi István ©

Ha itt van, ott hiányzik

Az eseményt az előadó személyiségéből fakadó őszinteség, szerénység tette igazán kellemessé, baráti hangulatúvá. A Hajdú-bihari Napló egykori munkatársa, a magyar történelem szakos, illetve szakközgazdász diplomával rendelkező Pál Csaba már az elején kérte, mondandóit megvétózható, kiegészíthető, egy jó szándékú rácsodálkozó tárlatlátogató szavaiként fogadja a hallgatóság. Mindezzel együtt számos új, érdekes információval lettek többek a jelenlévők.

Fotó: Derencsényi István Fotó: Derencsényi István ©

Pál Csaba mesélt a híres pohárról, amelyről a leírása alapján annyi tudható, hogy összekoccant valaha egy a Kossuth Lajos kezében lévővel. „Ha ez a pohár itt van, akkor hiányzik valahol az eszcájg­ból” – vetette fel, s ha helyes a keresésének eredménye, akkor a miskolci téglagyáros Furmann János tette el örök emlékül az ivóalkalmatosságot, amikor 1889-ben a Párizsi Világkiállításra tartó 845 fős magyar delegáció megállt Torinóban, hogy találkozzon Kossuth-tal. A 87 éves államférfi közel kétórás beszédet mondott, mely jórészt történelmi és politikai események összefüggéseiről, valamint saját életéről, öregségéről, a magyar állampolgárságának elveszítése okozta keserűségről szólt. Pál Csabának hála egy részletet ebből is megismertünk.

HBN—HABE