Bármi is legyen az oka egy szakításnak, lelkileg mindkét fél sérül. Közös életet és jövőt terveztek, amely pillanatok alatt kártyavárként hullik össze előttük. Sokszor a másik hibáztatása a legegyszerűbb módja annak, hogy önmagunkat védjük, legbelül mégis tudjuk, hogy mindketten vétkesek vagyunk. Azonban a végső elhatározást még inkább nehezebbé teszi, ha a történetben nemcsak két szereplő van, hanem egy gyermek is, aki egyhamar főszereplővé tud válni.
Horváth Erika klinikai és mentálhigiéniai gyermek- és ifjúsági szakpszichológus úgy véli, hogy legtöbb esetben nemcsak maga a válás ténye okoz problémát a gyermekeknek, hanem a szakítás előtti időszak is.
Horváth Erika klinikai és mentálhigiéniai gyermek- és ifjúsági szakpszichológus | Fotó: magánarchívum
– A kisgyermekek gyakran éreznek bűntudatot, hibáztatják magukat szüleik szétválása miatt. A nagyobbak, kamaszok esetében felgyorsulhat a felnőtté válás, vagy épp ellenkezőleg, megrekedhet gyermeki szinten. Viselkedésüket szélsőség jellemezheti. Fantáziáikba épp úgy belekerülhet, hogy felnőttként sohasem akar majd házasságot, mint az, hogy ő sosem fog elválni – kezdte lapunk tájékoztatását a szakpszichológus.
Nem megfelelő viselkedés
A szülők részéről mindig az őszinteség a legfontosabb. Egy gyermek sem élhet hazugságban, meg kell értetni velük, hogy attól őt nem fogják kevésbé szeretni, amiért a szülők egymás mellett nem találják már a boldogságot.
Fontos, hogy tudja a gyermek, hogyan fog működni a további élete, milyenek lesznek a mindennapok. Melyik szülő költözik el, vele mikor mennyi időt tud majd tölteni.”
– Minden rossz dolog épp csak annyira rossz, amennyire azt az ember negatívvá teszi. Ha a szülők különköltözésében is megkeressük a gyermek számára a pozitív dolgokat, csökkenthetjük a lelki sérülést. Elengedhetetlen, hogy a gyermek érezze, az elköltözött szülő bármikor ugyanúgy elérhető a számára. A válás körüli legtöbb problémát a szülők nem megfelelő viselkedése, főleg kommunikációja okozza egymás, illetve a gyermek felé. Ilyenkor a sértett fél parentifikálja, szinte felnőttként, társként kezelve a gyermeket, neki panaszkodik, illetve neki sértegeti a másik szülőt, ezzel mélyen bántva a gyermeket. Vagy ennek ellenkezőjeként nem engedi felnőni, önállósodni, magához láncolja, nem engedi a leválást – hangsúlyozta.
A kicsik előtt tabutéma
A szakértő szerint kulcsfontosságú, hogy a szülők minden egyes megoldási módszert végigvegyenek, ami a szakítást megelőzheti, elkerülheti, mint például a párterápia. Azonban ha a külön utak keresése elkerülhetetlen, akkor az is lényeges, hogy ne legyen a gyermek előtt tabutéma. Szabadon kérdezhessen, ha szeretne, a szülő pedig őszintén válaszoljon ezzel kapcsolatban.
A szülők egymásról tisztelettudóan beszéljenek a gyermeknek, erősítsék a másikat szülői szerepükben, bármekkora is a konfliktus kettőjük között.”
– A szülő minden szituációban mintát nyújt gyermekének. Ahogy kezel egy problémát, ahogy a megoldásig eljut, azt a gyermek felnőttkorára elsajátítja. Váláskor csak a párkapcsolat szűnik meg, a gyermek nevelése közös, a szülői kapcsolat pedig örökre megmarad. A szakítás után a kialakult új életformához mindenkinek idő alkalmazkodni, a veszteségélményt fel kell dolgozni. Még fontosabb az állandóság, kiszámíthatóság, ami biztonságélményt nyújt a gyermeknek – fűzte hozzá.
A gyermekhez vezető út
A válás után talán az lehet a legnehezebb a feleknek, ha idővel új párra találnak, de a gyermek képtelen lesz elfogadni a helyzetet. A szakpszichológus elmondása szerint ebben az esetben nem körültekintőek a szülők. Számtalan gyermek rövid időn belül megéli a sokadik pótanyut vagy pótaput, ami negatívan hathat a személyiségfejlődésükre, későbbi társas kapcsolataikra. – Az új pár bemutatása lehetőleg semleges helyen történjen, kezdetben csak baráti szerepben feltüntetve. Alapvető, hogy ilyenkor a gyermek legyen a figyelem központjában. Az első találkozást megelőzheti, hogy mesélünk az új ismeretségről. A gyermekhez vezető út a játék, ezért érdemes olyan helyre szervezni a közös programot, ahol a gyerkőc örömét leli, kezdetnek például lehet játszótér, játszóház, vagy kirándulás. Az új pár részéről a legfontosabb, hogy őszintén közeledjen, türelemmel és semmiképp ne úgy, hogy a gyermek azt érezze, a másik távol lévő szülő helyébe akarna lépni – mondta végül.
– Nagy Emese –
Türelem, odafigyelés
A szakpszichológus úgy véli, abban az esetben, ha a gyermekben nagyfokú ellenállás mutatkozik, életkorától függően érdemes vele átbeszélni a helyzetet akár többször is. Mindenképp meg kell hallgatni a véleményét, az érzéseit, és érdemes elgondolkodni rajta. Azt viszont semmiképp sem szabad engedni, hogy beleszóljon a párválasztásba, vagy akár érzelmileg zsarolja a szülőt. Ebben az esetben nem kell a gyermekre erőltetni az új párt. Hagyni kell, hogy a gyermek olyan tempóban nyisson, amilyenben ő szeretne. Következetességgel, türelemmel és odafigyeléssel előbb utóbb engedni fog a kamasz gyermek. Ha a mindezen általános javaslatok hatástalannak bizonyulnak érdemes szakember segítségét kérni.
A kommentelés opció, a jó magaviselet kötelező! Moderációs elveinket itt olvashatja .