A vakvarjú nem is olyan vak, mint gondolnánk

A vakvarjú nem is olyan vak, mint gondolnánk
© Fotó: Konyhás István
Debrecen – Terepszemle Stúdió: legkisebb varjúfélénk sík- és dombvidéken, erdőben és városokban egyaránt előfordul.

„Csip-csip csóka, vakvarjúcska…” – szól a mondóka legkisebb varjúfélénkről, pedig nem is olyan vak, mint azt gondolhatnánk. Ráadásul a vakvarjú a gémfélékhez tartozó bakcsó népies neve, de a mondókák több pontatlanságot is elbírnak, viszont attól még működnek. A csókának, mint a többi varjúfélének, nagyon jó a látása, sőt, a csodaszép kék szemével még igéző is, ahogyan fejét forgatva néz ránk a fáról.

Egész Európában és Nyugat-Ázsiában elterjedt, talán épp kedves megjelenése miatt próbálták Új-Zélandra betelepíteni, de nem sikerült. Hazánkban rendszeres fészkelő. Sík- és dombvidéken, erdőben és városokban egyaránt előfordul, csak magasabb hegyeinkből és a nagyon zárt erdőkből hiányzik. Odvakban, üregekben, épületek repedéseiben szeret költeni, ha teheti, laza telepekben. A párok együtt maradnak a költési időn kívül is, és a következő évben is együtt költenek, vagyis a csóka monogám madár. A tojó májusban rakja le általában öt, világos kékeszöld színű, sötét foltos tojását. Költés után is laza csapatokban marad, télen pedig szívesen csatlakozik az épp a napokban érkező, nálunk telelő vetési varjak csapataihoz. A varjúcsapatokban könnyen észrevehetjük távolról is felismerhető, éles és rövid „tyák”-szerű hangjáról.

Magyarországon a kötelező sorkatonai szolgálat idején ismert mondás volt: „Öreg csóka nem rakéta, ballag, mint a teknősbéka”. És talán kevesen tudják, de volt egy igazán híres „csóka” író is, ugyanis a cseh nyelvben Franz Kafka családneve is csókát jelent.

HBN-Konyhás Istvándc








hirdetés