A vaddisznók észjárását kell kitanulni

Zoltai László a januárban elejtett hatalmas vaddisznóval
Zoltai László a januárban elejtett hatalmas vaddisznóval
Nyírgelse – Ha a vaddisznó észreveszi a les közelében az autót, tudja, hogy veszély leselkedik rá.


Van, aki bélyeget, szalvétát vagy éppen régi pénzt gyűjt, a Nyírgelsén élő Zoltai László az agancsok rabja. Nemcsak az általa elejtett vadak trófeái díszítik a lakását, hanem olyan agancsok is, amelyeket hagyatékokból vásárolt, vagy amelyeket a piacokon látott meg. Nemcsak a hobbija jelzi a vadászat iránti szenvedélyét és elkötelezettségét, hanem az is, hogy nagyon sok időt képes a magaslesen eltölteni, amíg türelmesen várakozik a vad felbukkanására.

Délutántól hajnalig

– Vagy három hete 17 órakor ültem ki a falu határában lévő lesre, és csak hajnali 2 órakor jöttek ki a vaddisznók a tölgyerdőből a tarlóra tengerit keresgetni. Nagyon szép holdvilág volt, így jól láthattam az állatokat. Tízen voltak, úgy 300 méterre állhattak tőlem. A legjobb kiállású vaddisznót megcéloztam és terítékre hoztam – mesélte érdeklődésünkre Zoltai László, aki egykoron hivatásos vadászként dolgozott. Rokkantnyugdíjas lett, de olyan tevékenységet keresett magának, amely szorosan a természethez kapcsolódik: őstermelőként méhészkedéssel foglalkozik. A nyírbogáti Hoportyó vadásztársaság tagja, amely Nyírbogát és a szomszédos Nyírgelse vadászait fogja össze.

– Nem minden lövésem talál azonban célba, olykor előfordul, hogy én is hibázom – folytatta Zoltai László. – A napokban szintén a lesen várakoztam, amikor közel harminc vaddisznó kijött a tarlóföldre. Az egyiket megcéloztam, de rosszul találhattam el, mert a többiekkel elmenekült. Másnap hiába kerestük többen is, nem találtuk. Egyébként januárban hasonlóképpen jártam egy hatalmas vaddisznóval, de az szerencsére meglett. Amikor meglőttem az esti órákban, nem vettem észre egy fát, amin megpattant a golyó, s erejét vesztve hátrébb találta el a vaddisznót, így az állat elmenekült. Másnap kutyával kerestük. Egy ideig a havon követhettük a véres nyomokat, de később a vérzés megszűnt. A kutya segítségével aztán csak rátaláltunk, elpusztult a sebágyban. Egy–egy lövéskor a konda összes tagja elmenekül, s egy hétig nem is mennek vissza arra a területre. A lesre azonban másnap is érdemes kimenni, mert egy újabb konda tévedhet arra.

Bár Zoltai László ejtett már el őzbakot, fácánt, nyulat, a legnagyobb kihívást mégis a vaddisznó jelenti a számára.

Megnyugtatja

– Nehéz a vadászata, mert a vaddisznó okos, intelligens állat, nagy kihívást jelent az elejtése. Nagyon jó az orra, ha valaki nem a megfelelő szél­irányban ül, kiszagolja. Ha észreveszi a les közelében az autót, tudja, hogy valamilyen veszély les rá. Az észjárásukat kell kitanulni, s akkor eredményes lesz a vadászat – árult el titkokat Zoltai László.

– Minden nyáron kötelező menni vadkárelhárításra. Sokan nem szívesen mennek erre a kényszervadászatra, de én mindig lelkesen megyek, hiszen ha nem lövök semmit sem, akkor is megnyugtat, felfrissít a természet.

Van–e valamilyen álma a vadászattal kapcsolatban?

– Megvallom őszintén, ha egyszer lenne rá lehetőségem, Afrikába szívesen kimennék. A zsiráfok és az oroszlánok nem érdekelnek, eszembe sem jutna, hogy elejtsem őket, engem leginkább a varacskos disznó érdekelne, mivel érdekes állat. Nagyon tetszik, szép a trófeája.

 

Koromfekete őzbakok

Kötődnek-e különleges vadállatok a munkájához, a vadászatokhoz?

– Még hivatásos vadászként dolgoztam, amikor egyszer Perkedpusztáról hazafelé menet észrevettem, hogy egy fekete színű állat áll a tarlón. A távcső mindig velem van, így megállapítottam, hogy egy fekete őzsuta volt, amitől a többi őz egy kicsit tarthatott, mert távolabb álltak tőle. Vagy két év telhetett el, amikor meg két koromfekete őzbakot vettem észre. Néhányszor még láttam őket a területünkön, aztán végképp eltűntek.

MML