A trombitával kezdődött

Juhász István
Juhász István - © Fotó: BG
Sátoraljaújhely – Több mint ötven éve tagja Juhász ­István a Dohánygyári ­Fúvószenekarnak.

Juhász István Sátoraljaújhelyen a legtöbben a Zempléni regionális Vállalkozásfejlesztési Alapítvány (ZRVA) vezetőjeként ismerik, de sokan tudják azt is, hogy több mint 5 évtizede tagja a Dohánygyári Fúvós­zenekarnak és újabban lelkes kutatója a sátoraljaújhelyi ­zsidóság történetének.

A muzsikálás öröme soha nem fog elmúlni belőlem.” Juhász István

Szükségszerűség

– A rendszerváltás idején egy téeszben dolgoztam fejlesztési főmérnökként – mondja Juhász István. – A téesz-mellék­üzemágak körül, már akkor tulajdonképpen vállalkozásfejlesztéssel foglalkoztam, a téesz összeroppanni készülő üzemeiből csináltunk működő vállalkozásokat. Szükség is volt erre, mert akkoriban Magyarországon szinte egyik napról a másikra megnőtt a munkanélküliség. Akkoriban írtak ki pályázatokat vállalkozásfejlesztési központok megalakítására. Később módosítottak a kiíráson és az volt a terv, minden megyében legyen egy ilyen központ. A mi megyénkben a regionális alapítványok hozták létre a megyeit,, más megyékben ez fordítva működött. Jelenleg a mi megyénkben a zemplénin kívül jelenleg még az ózdi- és a dél-borsodi alapítvány működik. 1998-ig a megyei alapítvány kapott forrást az alapítványok finanszírozására. Utána 2006-ig pályázni lehetett ilyen forrásokra.

Emlékezés

Az utóbbi években Juhász István jelentős feladatokat vállalt fel az újhelyi zsidóság történetének felkutatásában.

– Azzal kezdődött, hogy az alapítvány 25 éves jubileumára készülve elkezdtük a szervezetnek otthont adó Zempléni Európa Ház történetének feldolgozását – mondja Juhász István. – Ez az épület nagyon sokáig zsidó reáliskola volt, ahol egyedülálló módon magyar nyelven folyt az oktatás. Több mint százéves működése alatt több mint 30 ezer zsidó gyereket oktattak ebben az iskolában. 2016-ban egy kötetet is megjelentettünk az iskola 1838 és 1938 közötti történetéről. Olyan anyag gyűlt össze, amely egyúttal alapos társadalomrajzot is adott az akkori újhelyi zsidóság szerepéről a városban. Azt kevesen tudják, hogy lélekszámarányosan Magyarországon Sátoraljaújhelyen élt a legnagyobb zsidó közösség. Ezt a munkát folytatva tavaly megjelentettük az újhelyi zsidóság történetét bemutató könyvet és ezekhez a kutatásokhoz kapcsoljuk évek óta az emlékezés programját is.

A trombita szeretete

Ha Zemplénben valahol fellép a sátoraljaújhelyi Dohánygyári Fúvószenekar, a tagok sorában ott szerepel általában Juhász István is, az elmaradhatatlan trombitájával.

– A nagybátyám trombitás volt a budapesti MÁV Szimfonikus Zenekarnál – mondja Juhász István. A zenekar gyakran utazott Sátoraljaújhelyre és adott koncertet. Gyakran én is ott voltam ezeken a fellépéseken. A nagybátyám rábeszélt, ismerkedjek meg a trombitával. Kottákat is írt nekem. Akkor kezdtem az iskolát, zenei általánosba jártam, akkoriban indult el Sátoraljaújhelyen is a Kodály-módszer szerinti oktatás, így beiratkoztam trombitára és dobra. Később a dob elmaradt. Aztán egyszer a tanárom elvitt a Dohánygyári Fúvószenekar próbájára. Kilenc évesen 1961-ben már velük zenéltem. Több mint 50 éve vagyok a zenekar tagja. Idén januárban volt a jubileumi, 25. újévi koncertünk az újhelyi színházban. Néha már kicsit nehéz összeterelni a zenekart, hiszen sokan elköltöztek máshová, az utánpótlás pedig évek óta gondunk, de a zene szeretete, a muzsikálás öröme már soha nem fog elmúlni belőlem.

– BG –