A téma relatív

A téma relatív
© Fotó: agroinform.com
Még nyílnak és már égnek. Az előbbiek virághoz méltóan szépek, s mint a költőtől tudjuk, kertiek. (Ha mifelénk nem is feltétlenül völgyiek.) Utóbbiak sajnos nem pásztortüzek, mint másik költőnk versében. Ráadásul nem is mindig szépek. De kétségkívül égnek. Merthogy olykor kifejezetten büdösek. T. Szűcs József jegyzete.


Hisz megkezdődött az avarégetési szezon a kertekben, családi házak körül, s úgy általában mindenütt, ahol a be nem érett, s így szaporítóanyagot sem termelő gazt nem komposztálják. Hanem megvárják, míg szórni készül vagy már szórja is jövőre újrakelő magvaikat. Merthogy éppen ekkorra lesz a zöldből csontszáraz, s ekkor lehet jó nagy tüzet rakni belőle. Hogy olykor véletlenül vagy talán nem is teljesen akaratlanul egy-egy üdítős palack, ugyancsak kiürült hypós flakon vagy fóliamaradvány is tűzre kerül… Hát igen. Jobb években akár háboroghatnánk is, hogy a korai sötétség leple alatt nem kevesen nemcsak kerti, hanem olyan házi szemetet is a lángokba vetnek, amelyek bomlástermékei tizenöt-húsz év múlva valakinél, valakiknél elkerülhetetlenül rákbetegséget okoznak. Ám valljuk meg őszintén, ki törődik ma Magyarországon azzal, hogy mi lesz egy-két évtized múlva. Hisz minden nap, minden órában, minden percben olyan kataklizma fenyegeti legszorosabban vett jelenünket, hogy a távlatok nagyon távolinak, s felettébb relatív fontosságúnak tűnnek. Még azt sem tudjuk, a holnap reggel mit hoz.

Éppen emiatt magam is hanyagoltam volna ilyenkor amúgy időszerű környezetvédelmi eszmefuttatásomat, de egy nálam is érzékenyebb orrú ismerősöm szerint nem lehet az ilyesmit eleget ismételni. Nem mondtam neki ellent, pedig nemcsak az idő, a tér, hanem az újságíró témája is relatív. Ami egyik évben komoly problémának tűnik, a következőben a rémisztő vezető hírek árnyékában apró betűt sem érdemel. S éppen ezért magam is egyre gyakrabban gondolkodom el azon, lesz-e még olyan békés őszöm, amikor ráérősen pöföghetek például azon, hogy már megint rosszkor és rossz helyen próbálták irtani a parlagfüvet. Amely így ugyan tényleg alig nőtt ki a földből viszont néhány centisen is olyan sűrűségben és hatékonysággal ontja szemünket maró pollenjeit, mint mostanság egy-egy könnygázbomba. Másokét.

– T. Szűcs József –








hirdetés