A tél arcai

A tél arcai
© Fotó: Derencsényi István
A szele a gonosz! Mondogatta anyai nagymamám gyermekkorom pustolós, térdig-derékig érő hóval átélt telein az olyan zimankóban, amit ezekben a napokban a folyton fújó jeges északi szél tesz azzá. Nem szégyellem bevallani, már én is elszoktam attól, hogy télen tél van, pedig egykor ez természetes volt. Égerházi Péter írása.

Fennakadunk egy fél délelőttnyi hóesésen, útakadályokról vizionálunk, ha már öt centinél vastagabb hótakarót látunk lelki szemeink előtt. Túl a telet jelentő örömökön, az utóbbi években elkényeztetett bennünket az időjárás, nem kellett két hónapon át hajnalonként havat lapátolni a járdáról; messiásként várni a homokszóró autó feltűnését, hogy végre csúszkálásmentesen vezethessük a kocsinkat; és nem kellett délutánonként 10-20 centis fehér takaró alól kiszabadítani a járművet. Mindettől mentesültünk, élveztük, hogy egyre kevesebbet kell fizetni a fűtésért, egyszerűen hozzászoktunk az egy-két napos, esetleg hetes telekhez. Úgy tűnik, az idei már nem ilyen lesz. Nekem vegyesek az érzéseim, mert nem szívesen fizetek többet a fűtésért, és nincs nagy kedvem naponta havat takarítani a járdáról vagy a kocsiról, és főleg nem szeretek fagyos szélben vacogni. De kimondottan tetszik, hogy újra meg lehet mutatni, a bajban pártállástól, anyagi helyzettől függetlenül, össze tudunk fogni. Mert ez is a tél egyik arca.

– Égerházi Péter –



0Hozzászólás

Herzlichen Dank für Ihren Kommentar - dieser wird nach einer Prüfung von uns freigeschaltet. Beachten Sie, dass dies gerade an Wochenenden etwas länger dauern kann. Kommentare von registrierten Usern werden sofort freigeschaltet - hier registrieren!

Még 1000 karakter






hirdetés