A Tankcsapda klubhangulatot teremt a Főnixben

Akt.:
A Tankcsapda klubhangulatot teremt a Főnixben
© Fotó: Molnár Péter
Debrecen – Itt az újabb meglepetés: a Tankcsapda idén körszínpadot épít a csarnok közepére. Interjú.

Nem múlhat el esztendő Debrecenben évzáró Tankcsapda-buli nélkül, december 29-én újra pörgős rockzenétől lesz hangos a Főnix Csarnok. A cívisvárosi trió – az énekes-basszer Lukács László (Lukács), a gitáros Sidlovics Gábor (Sidi) és a dobos Fejes Tamás (Fejes) – ezúttal sem hagyja ki, hogy meglepje a hazai publikumot, az áprilisban a Papp László Sportarénában felállított köralakú színpadot (a buliról DVD-t adtak ki a napokban, melyet hétfőn 15 órától dedikál a csapat a Kassai utcai MOL-kúton), némileg más formában, elhozza a Főnix falai közé. Így akarnak különleges, kvázi klubhangulatot teremteni a tízezres létesítményben.

Mindig valamilyen különlegességgel készültök a nagy koncertekre, ezúttal ez a körszínpad lesz. Milyenek a tapasztalataitok a budapesti koncert kapcsán, és mennyiben lesz ez esetleg más, mint az a buli?

Sidi: Az Aréna-koncertnek, ami egyébként most jött ki DVD-n, és 18-án dedikálunk Debrecenben, féléves előkészületei voltak. Ennyi idő alatt annyira körbejártuk technikai és egyéb szempontból az előadás részleteit, hogy meglepetést nekünk aznap már vajmi keveset hozott. Az előző este adott, mert akkor vesekővel kórházban feküdtem, s a koncert reggelén még nem lehetett tudni, hogy mi lesz velem.

Fejes: A koncert előtt Lacival szemrebbenés nélkül nyilatkoztuk, hogy minden rendben van.
Lukács: Közben megtudtam, hogy éppen fetreng a kórházban a gitárosunk.

Sidi: De a koncert előtt négy órával kijött a kő. A DVD-n ezért látható, hogy nagyon sápadt vagyok. De visszatérve a koncertre, aznap este már eléggé magabiztosan jártunk-keltünk a színpadon. Egyébként az volt a célunk, mint most Debrecenben is, hogy Magyarország legnagyobb zárt helyén alakítsunk ki klubhangulatot. Annak ellenére, hogy 12 ezer ember bent volt, ez maximálisan sikerült. Ehhez a körszínpadhoz minden irányban közel vannak az emberek, sokkal közelebb, mint egy hagyományos pódiumhoz.

Fotó: Molnár Péter Fotó: Molnár Péter ©

Fejes: Ez teljesen más pálya. Évente átlagban adunk nyolcvan koncertet, egy jól megszokott metódus szerint: megérkezel a backstage-be, onnan a színpadra, hátad mögött ott vannak a technikusok, akik kiszolgálnak, és segítenek, ha bármilyen technikai zűr van. Tehát kisujjból dolgozik a stáb. Egy ilyen körszínpadnál ez nem működik, mert annyiszor nem jöhetnek fel nyilván a színpadra. Ez kihívás számunkra is, tulajdonképpen teljesen önellátónak kell lennünk a deszkákon, s ez borítja a hétköznapi rutinunkat. Ez számunkra is izgalmas ilyen szempontból.

Lukács: Itt az „is” szót hangsúlyoznám, mert a közönség számára is egy egészen másfajta koncertélményt ad majd ez a buli. A színpadot úgy építjük meg, hogy csak annyi motyó legyen fent, amennyire minimálisan szükségünk van. Középen egy dobfelszerelés, három ember és semmi más. Sem monitorládák, sem hangfalak, amik esetleg takarnák a látványt. Ebben az értelemben puritán lesz a koncert, egyúttal nagyon látványos is, a kivetítők, a pirotechnika és a lámpák által. És mindez mindenhonnan ugyanolyan jól látható lesz.

Fotó: Molnár Péter Fotó: Molnár Péter ©

Sidi: Interaktív és folyamatosan mozgásban lévő produkcióról beszélünk, még a dob is állandóan forog körbe. Itt nincs olyan, hogy valaki jó vagy rossz helyre vesz jegyet, mindenki kifogástalanul tudja majd élvezni a koncertet.

Fejes: Megígértük a pesti buli előtt, hogy a szemnek és a fülnek is lesz bőven legelnivalója, és bárhol állsz vagy ülsz, mindent fogsz látni. Ha éppen Laci és Sidi is háttal áll neked, akkor a kivetítőkön pontosan nyomon követheted, mi történik. A kritikák nyolcvan százaléka kiemelte, hogy amit megígértünk, azt megkapták a nézők. Így lesz ez a Főnixben is, ahol, mivel kisebb, mint az Aréna, forróbb hangulatra lehet számítani. Ami még plusz adalék: egy új hangrendszert fogunk alkalmazni, amely most debütál Magyarországon. A rendszert gyártó cég főhangmérnöke külön ezért a koncertért utazik Angliából Debrecenbe.

Lukács: Amikor véget ért a budapesti koncert, már az öltözőben megbeszéltük, ez annyira szuper volt, hogy mindenképpen haza kell vinnünk ezt a körszínpad-dolgot a Főnix csarnokba.

Annyi kritikát azért lehetett olvasni a pesti előadás után, hogy rossz volt a tömeg eloszlása a nézőtéren.

Lukács: Ez abszolút így volt. Erre igyekszünk most jobban odafigyelni, nyilván amennyire ez a mi hatáskörünk. Egyébként a beléptetésért felelős cég vezetője nem sokkal az Aréna-koncert után Londonban járt, s ott egy körszínpados teremben ugyanezzel a problémával szembesült, vagyis nem ők végezték rosszul a dolgukat. Sajnos, az máshol is előfordul, hogy a bejárathoz közel felgyűlik a tömeg, a túloldal pedig jóval szellősebb.

Fejes: Erre érdemes felhívni az emberek figyelmét. Mindenki emlékszik arra gyerekkorából, amikor busszal járt iskolába, hogy bent, a jármű belsejében táncolni lehetett, az ajtónál meg úgy álltak az utasok, mint a heringek. Ráadásul most a színpad „másik” oldalán sokkal könnyebben megközelíthetők lesznek a büfék is!

Fotó: Molnár Péter Fotó: Molnár Péter ©

Számomra nagyon izgalmasnak tűnik az a B oldalas koncertkörút, amelyet a jövő év elejére hirdettetek meg. Erről mit lehet már tudni?

Lukács: Bármit, mert ebben a sztoriban most semmilyen titok nincs. Valóban, általában amikor a zenekaroknak kijön valamilyen új kiadványuk, vagy új turnéjuk van, próbálják elhallgatni a meglepetéseket, és nem lelőni a poént. Na, itt nincs ilyen. Egy olyan 14 állomásos turnéra indulunk – amelynek a nyitókoncertje Debrecenben lesz –, amelyről szeretnénk a jövőben is sokat beszélni, hogy az emberek tudják, mire számíthatnak. Időről időre beemelünk a koncertprogramunkba olyan dalokat, amelyeket szeretünk és értékesnek tartunk, de valamiért kicsit mostohagyerekként voltak kezelve. Ha volnának még bakelitkorongok, akkor ezek lennének a B oldaliak. Egy idő után felvetődött bennünk: ha már annyi ilyen dalunk van, miért nem csinálunk ezeknek a nótáknak egy komplett turnét? Tehát ezúttal nem játszunk Tankcsapda-slágereket, mint például Ez az a ház, a Mennyország Tourist vagy A Rock and roll rugója, viszont egy csomó olyan dal lesz, amelyet még sosem játszottunk el élőben, vagy ha igen, akkor is csak nagyon ritkán.

Fejes: Szeretjük, ha a gyeplő a mi kezünkben van, szeretjük megmutatni a nagyságát és az emberközeliségét is a zenekarnak. Vannak olyan bandák, amelyek ha elérnek egy magasabb szintre, azon görcsölnek évről évre, hogy minél gigantikusabb produkciót hozzanak létre. Mi ugyanúgy klubozunk 300 néző előtt, mint ahogyan fellépünk 30-40 ezer ember előtt is, ugyanazon évben. A jövő esztendő Laci 50. születésnapjának jegyében telik majd, próbáljuk ezt kellően megünnepelni, mert ennyi időn keresztül a zenei csúcson lenni – nem akármilyen dolog. Ennek remek nyitánya lesz a tavasz, akkor éppen az ellenkezőjét csináljuk: visszamegyünk a kis klubokba, minimális felszereléssel, és a törzsfanatikusoknak játszunk a B oldalas turnén. Mi is nagyon várjuk, és van is bennünk izgalom, hogy olyan dalokat vesszük elő, amelyeket nekünk is újra kell tanulnunk. De szeretjük az új próbatételeket, és persze szeretünk zenélni is…

Hogy lehet bírni ezt a tempót az évek során? Hiszen például idén is rengeteg fellépésetek volt.

Sidi: Szokták kérdezni: nem unalmas mondjuk a Mennyország Touristot ezredjére is eljátszani? Nem, én azt a dalt is nagyon imádom, de ha mondjuk playbackelni kellene, valószínűleg elegem lenne belőle. Ám mi mindig élőben muzsikálunk, és a közönség reakciója abban a pillanatban mindig más, s mi ott és akkor hárman hozunk össze egy egységet, ami kijön a hangfalakból. Ezért egyáltalán nem unom a slágereinket sem.

Lukács: Ráadásul el tudjuk játszani úgy is, hogy kihagyjuk a középrészt… Mint például legutóbb Szombathelyen, és nem szándékosan! (nevet)

Fejes: Elfelejtettem a középrészt játszani, és csak négy számmal később jöttem rá, hogy basszus, az kimaradt!

Fotó: Molnár Péter Fotó: Molnár Péter ©

Lukács: Ezt hívják spontaneitásnak. Az élő zene varázsa. (nevet)

Sidi: Az a legjobb, hogy ezt én észre sem vettem. (nevet) Visszatérve a kérdésedre: ez az egész nyilván együtt jár azzal, hogy úton vagyunk, ülünk a buszban, benzinkutak, hotel stb.

Fejes: Ez teszi kerekké a történetet, és mi ezzel együtt szeretjük azt, amiből élünk. A gyermekemet is arra tanítom, hogy azt csinálja, amit szeret. Az teljesen mindegy, hogy kisállatkereskedő vagy fényképész, vagy bármi más. Ha szenvedéllyel tudja azt tenni, akkor másodlagos az anyagi bevétel, a lényeg a tevékenység mozgatórugója.

Lukács: Egyébként ebben az évben a korábbi két év koncertmennyiségének mindössze a kétharmadát játszottuk. Azonban ez nincs egyenes arányosságban a fáradtsággal. Mert idén az Egyesült Államokban, Kanadában, Ausztráliában és Európa számos városában is felléptünk. A bulik száma valamivel kevesebb volt, de a megtett távolságot tekintve ennyit még sosem utaztunk pályafutásunk során. Ám így is nagyon imádjuk ezt! Egyébként pedig a háttérben végzett összetett munka, amit néhány emberrel kiegészülve – mint Bakó Csabi és Őri Feri – végzünk, sokkal fárasztóbb, mint a fellépések vagy az utazás.

Fejes: Itt jegyezném meg, hogy nekik is és a velünk dolgozó úgynevezett „háttérembereknek” ugyanakkora részük van a sikerben, mint nekünk, akikre a reflektorfény vetül.

2019-ben lesz harmincéves a Tankcsapda. Új lemezzel fogjátok ezt megünnepelni?

Lukács: Akkor lesz legközelebb Tankcsapda-lemez, amikor mi azt mondjuk, hogy készen van. Dolgozunk rajta, bár nem olyan tempóban, mint szeretnénk, mert nagyon sok minden mást is tevékenykedünk ezzel párhuzamosan. Rengeteg ötletünk van, zene és szöveg is. Egy „sima” lemezt persze tudnánk készíteni, de mi azon dolgozunk, hogy egy olyan, előremutató új albumot készítsünk, amelyet ha valaki meghallgat, akkor azt mondja rá: „nem hiszem el, hogy ezek még harminc év után is ilyen roppant jót tudnak csinálni!” Ez a cél. Azonban nem leszünk csendben végig, az új lemez előtt biztos, hogy ki fog jönni majd egy-két friss dalunk.

Tamás Nándor