A színház arányérzékére a legbüszkébb

A színház arányérzékére a legbüszkébb
© Fotó: Molnár Péter
Debrecen – „Ennyi, a művészetért tenni akaró emberrel együtt dolgozni gyönyörű kihívás, nagy feladat.” Interjú Gemza Péterrel, a Csokonai Színház új igazgatójával

Embert próbáló időszak előtt áll a felújítandó Csokonai Színház minden dolgozója, s különösképp a vezetője. Három évadot is érint renoválás, ami alatt állandó játszóhelyét mellőznie kell a társulatnak. A feladatkört az eddigi művészeti vezető vállalta magára. Azt érzi ezzel van most tennivalója, valahogy természetes, hogy ez a következő megmászandó lajtorjafok. Ráadásul hiszi, hogy jó alapokat teremtettek a továbbépítkezéshez Ráckevei Annával.

Amikor Ráckevei Anna bejelentette, nem indul újra az igazgatói posztért, magától értetődő volt, hogy ön igen, vagy voltak kételyei?

Mi erről jóval az év eleji bejelentés előtt beszélgettünk. Ahogyan Annában elindult a folyamat, ami a nem pályázásig vezette, úgy bennem egyre erősödött a gondolat, hogy az együtt elkezdett munkát igazgatóként folytassam. Mivel Anna itt marad, a jövőben is a segítségemre lesz, és művészeti vezetőként eddig is felelősségem volt az irányításban, nem tűnt nagyon újnak, rémítőnek a feladat.

Tudható, hogy a szakmai bizottság egyhangúlag támogatta a pályázatát. Hogyan reagált a környezete? A társulat, a családja, a Csokonai Ifjúsági Programot vezető felesége, Gemza Melinda?

A környezetem hozzáállása még inkább motivált, hogy induljak a posztért. A család abszolút támogatott, még ha fel is merült, hogy talán kevesebbet leszek velük. Három gyermekem van, 19, 14 és 10 évesek.

p6040666Fotó: Molnár Péter

A társulat reakciója sokat jelent, nagy lendületet adott. Arról kaptam belső visszacsatolást, hogy értékelik az irányt, amerre az elmúlt öt évben haladtunk, és szívesen folytatják ezt az utat. A pályázathoz támogatói nyilatkozatot kellett csatolni, és a szakma bármely képviselőjéhez fordultam, biztattak. Ez volt az egész felkészülés, pályázatírás legpozitívabb része.

Egyedül indult a pozícióért. Motiválta volna, ha mással szemben is megméretik az eddigi munkája, a jövőbeli terve? Egyáltalán el tudta volna képzelni, hogy egy kívülről érkező személy pályázzon vagy majdan irányítson?

Kettős érzés van bennem. Mindig jó, ha több jelölt közül nyer az ember. Bár hozzá kell tenni, hogy többen kikérték a pályázati feltételsort, tehát gondolkodtak az induláson. Végül én írtam meg egyedül. Másrészről nagyon nehezen tudom elképzelni, hogy a színház jelenlegi helyzetében egy kívülálló személy vállalja például a jövő ősszel induló felújítás végigvezénylését. Az átmeneti időszak rengeteg kihívást tartogat. A renoválás előkészítésén dolgoztam az elmúlt négy évben az önkormányzat megbízásából, tehát van képem a ránk váró időszakról.

Felidézne a mögötte álló periódusból olyan pillanatot, eredményt, amikor azt mondta, most nagyon jó a Csokonai Színház vezetőségi tagjának lenni?

Nehéz kiemelni, hangsúlyozni egy-egy részletet. Akkor nagyon büszke voltam, amikor színházvezető kollégáktól hallottuk vissza, hogy nagyon jól eltaláljuk az arányokat a modern, kortárs és közönségbarát műsorpolitikában. A vidéki nemzeti színházakban ez nem könnyű, mert speciális helyzetben vagyunk. Számos, a közszolgálati szerződésben rögzített feltételt kell teljesítenünk a státusz megtartásához: többek között meghatározott számú műfajok színre állítása, fiatalok bevonzásának missziója, a független társulatokkal való kapcsolattartást. De van mit felmutatnunk. Lefordítottunk és bemutattunk egy Magyarországon még sosem játszott Heiner Müller-darabot, a Titus Anatómiáját, olyan helyspecifikus környezetben, mint a MODEM. Vagy színpadra állítottuk a súlyos témát feldolgozó Oszkár és Rózsa Mamit. Közben a POSZT-on rendszeresen jelen vagyunk. Ez azt jelenti, hogy a Kárpát-medence legjobb előadásaiból az egyiket mi csináljuk. Színvonalas operaelőadásokat hoztunk létre. A jegyeladás pedig azt mutatja, hogy a helyi igényeket is ki tudjuk elégíteni.

Van-e hiányérzete az ön mögött álló éveket tekintve a saját munkája vagy a terveik kapcsán?

Minden elindított folyamatról azt gondoltam, hogy sokkal dinamikusabban tudunk változást elérni. Egy idő után ráébredtünk, hogy nem lehet mindent gyorsítani. Nekem ezt volt a legnehezebb elviselni. Kritikaként már megfogalmazódott, hogy a sebességen változtatnom kell. Bizonyos helyzetekben lassítanom szükséges ahhoz, hogy az egész rendszer tudjon velem jönni.

Milyen célokat fogalmazott meg az elkövetkező ciklusra?

A legfontosabb lépések egyike, hogy produkciós vezetőt nevezek ki a színházon belül. Ő egyfajta manageri szemléletet tudna hozni a rendszerbe. Szeretném, ha a feladatkiosztás még pontosabb, a felelősséghatárok még tisztábbak lennének. A közönségigény dinamikusan változik, így olyan szervezeti struktúrát kell alkotni, amely ugyancsak rugalmas, gyorsan formálódni képes. Az idősebbek manapság tovább járnak színházba, van egy fiatal generáció, amelynek érdeklődése életkori sajátosságaiból adódóan egyre inkább bomlik szét, egy az eddigitől egészen eltérően kommunikáló középgeneráció és az ötven év felettiek, akiknek a nagy része ma már internethasználó. Ez új és új szervezési feladatokat ró ránk. Mondok egyetlen példát: három éve beindítottuk a Csokonai Ifjúsági Programot, az említett ifjak bevonzására.

Ahhoz, hogy az egyik nap este fél tízkor még színpadon álló színészek másnap reggel nyolckor már egy tantermi előadást játszhassanak, korábban kell kezdenie nemcsak a színészeknek hanem egy kellékes, egy sofőr, és olykor egy díszítő kollégának is.”

A következő ciklust meghatározó fontos teendő még a színház felkészítése a felújításra, ami szintén sok a napi rutintól eltérő megoldandó helyzetet hoz majd. Mindezek okán jelenleg nagyon részletekbe menően foglalkozunk a szervezeti felépítéssel, irányítási struktúrával. Ha sikerül ezt végigvinni, azt üdvözölni fogja mindenki. Könnyebben vesszük majd az akadályokat, ha kész terveink vannak a problémák kezelésére.

Korábbi beszélgetésünk alkalmával említette, hogy szeretné a színház nemzetközi szerepét erősíteni. Hogyan?

Személyes kapcsolatokat érdemes építeni, erősíteni, intenzíven tartani. A brassói Nemzetközi Kortárs Dramaturgiai Fesztiválra meghívták Az ajtót 2017 novemberében. Decemberben úgy időzítették a legjobb női főszerepért járó díj átadását Kubik Annának, hogy megnézhessék a Macskajátékot. Két napja jött levél arról, hogy ezt a darabot is szívesen látják az idei seregszemlén. Ettől is lényegesebb, hogy folyamatos meghívásunk van egymás bemutatóira. Így alakul ki az a fajta szakmai kapcsolat, ami több, mint egyszerű „érdekpartnerség”. Részt veszünk egymás életében, közös az ízlésünk, és együtt tudunk gondolkodni nemzetközileg ismert alkotókban, mérlegelve, hogy ha valamelyikőnknél megcsinál egy darabot, akkor azt szívesen átveszi a másikunk. A színház, a város akkor európai, ha olyan színvonalas előadások fémjelzik, amelyek más országokban ugyanúgy felkeltik a figyelmet, mint itthon. A Normát „száz évente egyszer játsszák Magyarországon” és olyan minőségi produkciót sikerült készíteni, hogy budapesti nézőink is voltak.

A határon túli színházakkal való kapcsolat az identitás miatt is fontos, most léptünk be egy a Csehország, Lengyelország, Szlovákia, Ukrajna vidéki nemzeti színházait összefogó hálózatba.”

De keresünk Angliában, Németországban is olyan partnereket, akik valamiféle alkotói, szellemi közeget tudnak építeni, a mi látóhatárainkat tágítani. A kapcsolatok hozadéka még, hogy olyan alkotó gárda foglalkozik a darabokkal, amely a magas színvonalra garanciát jelent. Jövőre várható rendezőink: Jeles András, Visky Andrej, Keszég László, Szikszai Rémusz, Szabó K. István, Vlad Troickij, Ilja Bocsarnikovsz.

A ciklusa egyik legterhelőbb feladat talán a renoválás. Meddig tart a felújítás, előreláthatólag mennyibe kerül és hogyan hidalják át a helyzetet?

Nagyon megérett a színház a felújításra. 2019 októberében átadjuk a kulcsot a városnak. A kiköltözési terv szerint a legoptimálisabb esetben 3,5 hónap alatt kiürítjük az épületet. A következő nyári szünet erre megfelelő alkalom lesz. Három évadot érint a 6,35 milliárd forintos teljes körű, a színészházra is kiterjedő renoválás. Ezzel párhuzamosan minden reménység szerint a Latinovits Színház is elindul. Heti szinten egyeztetünk erről, jelenleg a román félnél áll az ügy. A fő prózai játszóhelyünk a Víg Kamaraszínház lesz.

p6040693Fotó: Molnár Péter

Kisebb felújításokat végrehajtunk addig rajta, komfortosabb lesz például a nézőtér. Ennek közelében egy lakásban alakítunk ki egy a stúdiószínházi előadásainkat befogadni képes helyszínt. Tárgyalunk két másik városi intézménnyel, az egyikben az ifjúsági produkcióinkat mutatnánk be, a másikban a nagyszínpadiakat, főként a zenés darabokat.

Ráckevei Anna az öt évének csak az utolsó kettő esztendejében jutott újra jelentősebb szerephez. Ön jelenleg rendszerint koreografál, rendez a Csokonaiban, s dolgozik a nemzetközi hírű társulatban, Nagy Józseffel. Háttérbe szorulnak majd ezek a munkái vagy összeegyeztethetőnek tartja?

Az igazgatás komplex kihívás, izgalmas feladat. Úgy érzem, hogy most ezzel van dolgom. Előbb táncolni tanultam, koreografáltam, majd rendeztem, aztán nagyobb rálátásom nyílt a színház belső struktúrájára, később már módom volt megtervezni az évadot. E lépésekkel folyamatosan formálódtam a vezetői szerepkörre. Erre szeretnék most koncentrálni, kevesebbet fogok rendezni. Negyvennyolc évesen a tánc mint önálló alkotótevékenység, önmegvalósítási terv nincs már a fejemben.

Benyomásaim szerint ön a belülről dolgozó, ötletein sokat rágódó, nem szívesen konfrontálódó személyiségnek tűnik. Mi lesz számára a legnehezebb a vezetésben? Milyen tulajdonságait tartja a leginkább a Csokonai Színház és a társulat szolgálatába állíthatónak?

Jellemzően rengeteget vállalok, és sokszor fékezem a döntési folyamatokat, mivel nem akarok nem kellően végiggondolt, a stratégiához nem biztosan illeszkedő elhatározásokat kiengedni a kezem közül. Konfrontálódni direkt módon azért nem szeretek, mert nagyon sok mindent kell átlátni a másik motivációiból ahhoz, hogy egyértelműen szembeállíthassam vele az én nézetem. Sokat fejlődtem ebben is, de van még tennivalóm e téren. Előny, hogy tudok stratégiában gondolkodni. Van vízióm arról, hogy mi felé szeretnék menni és képes vagyok átlátni ennek lépéseit. Jól válogatok magam köré embereket.

– Megyesi-Horváth Borbála –