A szeméthegyek helyén ma már a fű zöldell

Munka a bojti lerakóban 2012 szeptemberében. A szemetet elszállították a telepekről vagy elszigetelték
Munka a bojti lerakóban 2012 szeptemberében. A szemetet elszállították a telepekről vagy elszigetelték - © Fotó: Magánarchívum
Berettyóújfalu, Bihar – Mintegy másfél éve fejeződött be az a közel kétmilliárd forint értékű hulladéklerakó-rekultiváció Hajdú-Bihar megyében, mely 36 település 87 ezer lakosa életkörülményeinek javítását szolgálja. A felhagyott hulladéklerakókat rekultiválták azzal a céllal, hogy az elmúlt 30-40 évben keletkezett tájsebek és a potenciális szennyező források megszűnjenek. A projekt végeztével sikerült a korábbi környezetszennyezési ártalmakat felszámolni, tisztább lett a környezet, csökkent a vízbázisok veszélyeztetettsége és nőtt az érintett területek értéke. A folyamatnak azonban koránt sincs vége: a tulajdonos önkormányzatoknak kötelességük az illegális lerakást megakadályozni, a növényzetet gondozni és ellenőrző mintákat venni.


Nincs több repkedő nejlonzacskó, szél és állatok által elhordott hulladék, nincs lehetőség illegális szemétlerakásra, nincs több szemétben turkáló állat: 2014 nyarán befejeződött az a közel kétmilliárd forint értékű (85 százalékban európai uniós, 15 százalékban hazai forrásból) hulladéklerakó-rekultiváció Hajdú-Bihar megyében, mely 36 település 87 ezer lakosa életkörülményeinek javítását szolgálja. A felhagyott hulladéklerakókat rekultiválták azzal a céllal, hogy az elmúlt 30-40 évben keletkezett tájsebek és a potenciális szennyező források megszűnjenek.

– Hajdú-Bihar megye több lépést is tett a hulladékgazdálkodás modernizálása érdekében az elmúlt években, ezzel a projekttel fejeztük be azt a munkát, amit 2000-ben a Hajdú-Bihar Megyei Hulladékgazdálkodási Rendszer létrehozásával elkezdtünk – mondta el Muraközi István, a Bihari Szilárd Hulladéklerakó és Hasznosító Társulás elnöke a pályázatról, amely a társulás településein található hulladéklerakókat segített visszaadni a természetnek.

Tisztább környezet

De körülbelül mennyi idő után mondhatjuk azt, hogy ezek a területek tényleg visszakerülnek a természethez? – érdeklődtünk az azóta történtekről.

– A pályázatban szereplő fenntartási időszak öt év, de egyes esetekben a folyamat akár ennél többet is igénybe vehet. Azért is, mert a pályázati forrás sajnos, nem tette lehetővé, hogy minden helyen teljesen felszámoljuk a szeméttelepeket, ezért különböző rekultivációs módokat alkalmaztunk. A teljes felszámolás esetén elmondhattuk volna, hogy a területek szinte azonnal visszakerülnek a természetbe. De így szükségszerű megvárni, amíg visszaáll a talaj szerkezete, vízháztartása, tápanyagtartalma – sorolta a társulás vezetője.

Erőteljesen tegyük azért idézőjelbe a „sajnos” kifejezést, mert a projekt végeztével sikerült a korábbi környezetszennyezési ártalmakat felszámolni, tisztább lett a környezet, csökkent a vízbázisok veszélyeztetettsége, nőtt a terület értéke, a jövőben pedig a mezőgazdasági művelés alatt álló helyeket sem árasztja el a szél által odahordott hulladék, melynek köszönhetően egészségesebb élelmiszer állítható elő.

Fontos a vízbázis

26 településen a hulladékot átrostálták, a használható anyagot visszaterítették a földre és helyreállították a táj eredeti állapotát, a fennmaradó szemetet pedig elszállították. A szerves anyagok lebomlása után következhet csak a végleges zárószigetelés, majd ezt követően újabb utógondozási időszak aktuális. Öt lerakónál (Esztár, Gáborján, Komádi, Szerep és Biharnagybajom-Sárrétudvari települések közös hulladéklerakója) együtemű rekultiváció történt, vagyis helyben tömörítés után véglegesen lezárták, leszigetelték a területeket – tudtuk meg a kivitelezésről.


A komádi egykori lerakó megszépült területe 2013. novemberében, a műszaki átadáskor | Fotó: Magánarchívum A komádi egykori lerakó megszépült területe 2013. novemberében, a műszaki átadáskor | Fotó: Magánarchívum ©

Arról, hogy a vízbázist milyen technológiával tudják megvédeni, Megyesi Ibolya, a projekt környezetgazdálkodási ügyintézője beszélt.

– A felszámolásos rekultiváció esetében az összes olyan anyagot elhordták, ami veszélyezteti az ivóvízbázist. A deponálás során pedig olyan speciális szigetelést kaptak a lerakók, amelyeken keresztül a csapadékvíz általi szennyezőanyag-bemosódás nem történhet meg – hallottuk.

Mik a lehetőségek?

Építkezés még a távoli jövőben is kizárt ezeken a volt tájsebeken, viszont törekedni kell a környezethez közel azonos állapot megtartására. Épp ezért őshonos növényekkel telepítették be a régi lerakókat, az utógondozás pedig a tulajdonos önkormányzatok feladata. Így az ő kötelezettségük valamennyi, az engedélyben meghatározott tevékenységek elvégzése (például az illegális lerakás megakadályozása, a terület kaszálása, a monitoring kutak mintázása).

– A területek most füvesítve vannak a helyi flóra növényfajainak megfelelően. Jelenleg a fenntartási időszakban vagyunk, a területeket a pályázat előírásai szerint kell kezelni, ezt követően lehet érdemben egyéb hasznosításról beszélni. Az önkormányzatok feladata a területek karbantartása, a növényzet ápolása, helyenként a monitoring rendszer működtetése. A monitoringozás nem jelent veszélyt, ugyanis talajvízfigyelő kutakból éves szinten mintavétel történik, a mintát akkreditált laboratórium vizsgálja be adott paraméterekre. Ennek során veszélyes gázok nem szabadulnak fel – tájékoztatta a Naplót Megyesi Ibolya.

A területek őszi bejárásán készített felvételek szép zöld növényzetet mutatnak az egykori szeméttelepeken. A mélyben ezalatt olyan folyamatok zajlanak, amelyeket mi okoztunk, de a végkifejletet már nem érhetjük meg, tekintve, hogy az üvegnek 1-2 millió év, a műanyag szatyornak 200-1000 év, az eldobható pelenkának pedig 550 év a lebomlási ideje…

– Barak Beáta –


Lebomlási idő

  • gyapjúzokni: 1-5 év
  • tejesdoboz: 5 év
  • cigarettacsikk: 10-12 év
  • bőrcipő: 25-40 év
  • konzervdoboz: 50 év
  • műanyag pohár: 50 év
  • gumicsizma: 50-80 év
  • alumínium konzervdoboz: 200-500 év (azonban újrahasznosítással kb. 6 héten belül új doboz készülhet belőle!)
  • műanyag palack: 450 év
  • eldobható pelenka: 550 év (jelenleg az újrahasznosítása nem megoldott)
  • horgászzsinór, damil: 600 év
  • műanyag szatyrok: 200-1000 év

Tájba történő visszaillesztés kell

Az alapvetően emberi tevékenység által roncsolódott terület tájképbe történő visszaillesztését jelenti a rekultiváció. Hulladéklerakók esetében azonban akár a mezőgazdasági, akár az erdőgazdasági hasznosítás nem, vagy csak korlátozott mértékben valósítható meg, beépítésük pedig nagy nehézségekbe ütközik. Legfontosabb feladat a tájseb eltüntetése és a hulladéklerakóból történő szennyezőanyag-kibocsátás megszüntetése, illetve minimalizálása. Rekultivációs munkálatok során a felhagyott szilárdhulladék-lerakók tartalmát korszerű technológiával „becsomagolják” azért, hogy az esővíz ne mossa ki a szennyező anyagokat. A hulladékot záró, szigetelő réteggel fedik le, földdel betakarják, majd füvesítik, tehát helyreállítják a környezet eredeti állapotát, s természetesen megoldják a csapadékvíz biztonságos elvezetését is. Az így helyreállított területet folyamatosan, évtizedeken keresztül figyelik – monitoringozzák – azért, hogy tudják, nem sérült-e meg a „csomagolás”, nem történik-e szivárgás valahol.








hirdetés