A székelyek hazatérésére emlékeztek Hajdúnánáson

Akt.:
A székelyek hazatérésére emlékeztek Hajdúnánáson
© Fotó: Harsányi Zsolt
Hajdúnánás – Száz éve, hogy visszatérhettek otthonaikba az 1916. évi román betörés miatt házaikat elhagyó székelyek.

A 3 ezer 200 főnyi befogadottból háborús okok miatt a Gyergyói-medence és a Gyimesek menekültjei csak 1918 nyarán kelhettek útra otthonaik felé. Centenáriumi eseményen, szeptember 22-én és 23-án emlékeztek arra, hogy száz esztendővel ezelőtt utazhattak haza a gyergyói és gyimesi menekültek Hajdúnánásról.

Csak remény maradt

Az 1916-os román betörés, Magyarország védtelenül álló keleti vármegyéiből a székely lakosság nagy részét elűzte otthonából. 1916. augusztus 27-28-án 400 ezer fős ellenséges hadsereg elől több ezer székely család kelt útra, sebtében összekapkodott holmikkal, annak reményében, hogy néhány nap, esetleg egy-két hét után visszatérhetnek otthonaikba. Az első világháborúban harcoló férfiak otthon maradt családtagjai gyalog vagy szekéren az ország belső területei felé igyekeztek. A hajdúk földjére és annak fővárosába, Debrecenbe 1916 szeptemberében 20 ezer menekült érkezett, onnan vezényelték tovább őket Hajdú vármegye különböző településeire. Hajdúnánás 3 ezer 200 személyt fogadott be. Olvasható mindez Buczkó József „Szállást adtunk, hűséges, magyar véreinknek” című történelmi visszatekintésében.

FUZ_9065Fotó: Harsányi Zsolt

Színmű és köszöntők

A székelyek befogadására, s hazatérésükre emlékeztek Hajdúnánáson szeptember 22-23. között. A centenáriumi esemény kapcsán Szólláth Tibor polgármester kezdeményezésére született meg az „Üvegvirág” színmű, melyet a város képviseletében a Naná Színház állított színpadra az emlékezés első napján, szombat este. Marth P. Ildikó, a társulat vezetője és a darab írója, rendezője elmondta, hogy a halál szívében született szerelemről szól a mű. Egy székely fiú és egy nánási lány egymásra találásáról, reménytelen, eleve halálraítélt érzelmüket mutatja be. A humorral, dalokkal átitatott történet hétköznapi emberekről, rólunk szól – emelte ki a darab rendezője.

Az eseménysorozat vasárnap délelőtt folytatódott a hajdúnánási református és római katolikus templomban istentisztelettel és szentmisével. Ezt követően a múlt évben Csíkszereda testvérváros által adományozott székelykapu és a trianoni emlékmű előtt zajlottak az események.

Szólláth Tibor köszöntőjében beszélt arról, hogy a hajdúk és a székelyek kapcsolata már Bocskai István fejedelem egy feljegyzésében előrevetítődött. Azt írta ugyanis végrendeletében, hogy mindig tekintsék egymást testvérnek. – Intem Magyarországi és Erdélyi híveimet. Ha más fejedelemség alatt is lészenek is, egymást testvérüknek, taguknak tekintsék, egymást maguktól el ne taszítsák – emelte ki a fejedelem végrendeletéből a polgármester, majd azzal folytatta, hogy ne azt keressük, hogy mi választ el bennünket, hanem azt keressük, mi köt össze bennünket. – Nekünk van egy közös tudásunk. Ez a tudás az, hogy mi számíthattunk és számíthatunk egymásra. Mi magyarok képesek vagyunk összefogni, tudunk egymásra számítani. Ennek az elmúlt száz évnek ez is egy fontos üzenete, de a következő száz év számára még fontosabb – emlékeztetett az összefogás jelentőségére Szólláth Tibor.

FUZ_9104Fotó: Harsányi Zsolt

– Hazaszeretet, keresztény hit, családszeretet és a magyar-magyar ember iránti tisztelet és szeretet. Ebben a négy alappillérben kell gondolkodnunk, ha a következő száz év megmaradásába fektetjük le a reményt – hangsúlyozta Füleki Zoltán, Csíkszereda alpolgármestere, aki hozzátette, hogy erőt, támogatást csak egymástól kaphatunk, s egymást kell segítenünk, támogatnunk nehéz, vagy könnyebb időszakokban is – ez a szeretet, a testvériség alapja, mondta.

A beszédek után Borboly Csaba, a Hargita Megyei Tanács elnöke üdvözlő levelét Mikó Éva, Hargita Megye Tanácsának képviselője olvasta fel. A Szózat közös eléneklését követően az emlékezők átvonultak a római katolikus templom kertjébe, ahol felszentelték a Boldogasszony Kertjét.

– Harsányi Zsolt –