A szecesszió csodái – kincsesládák Debrecenben

Akt.:
A szecesszió csodái – kincsesládák Debrecenben
A szecesszió csodái – kincsesládák Debrecenben - © Fotó: Vass Attila
Debrecen – A gazdag, ám sokaknak ismeretlen alföldi szeceszió debreceni alkotásainak bemutatása érdekében tartott helytörténeti sétát a Méliusz könyvtár szombaton, a Bem téri Vég-ház és a Piac utcai vármegyeháza közötti szakaszon.

Az első állomáson, a néhai Vég József házánál Veress Dániel túravezető rámutatott: ehhez az épülethez hasonlóan sok másikon is ma már csak néhány megmaradt elemből következtethetünk arra, hogy eredetileg gazdagon díszített háznál járunk. Az „idő vasfoga”, a háborúk és az átalakítások miatt is sokuk napjainkra végtelenül leegyszerűsödött, s emiatt is nevezi ezeket a szaknyelv borotvált házaknak.

Magyaros virágoskert

A programon elidőzött a csoport a Péterfia utca 46. szám körüli „szecessziós gócpontnál” is, ami azért is nevezetes, mert van köztük Stégmüller Árpád által épített is, valamint olyan, amit ugyanaz a katonatiszt emeltetett, mint aki a Medgyessy sétányon lévő 39-es emlékművet is.

A Kálvin téri volt Uránia Mozgó (ma Vojtina Bábszínház) épületénél azt is felidézte az előadó (aki egyébként az ELTE bölcsész doktorandusza), hogy a palota terhelési próbája az átadás előtt tragédiával végződött, amelyben két munkás életét vesztette. Elmondta Veres Dániel azt is, hogy egy korabeli újságcikk szerint az ottani Csokonai-szobrot 1913-ban magyaros stílusban ültetett virágoskerttel övezték a kertészek.

index2Fotó: Vass Attila

Az onnan karnyújtásra lévő püspöki palota kapcsán utalt arra is, hogy az épület tornya eredetileg víztorony, az Alföldi Takarékpénztár első palotájáról pedig azt is elmondta, és megmutatta a régi képeslapon, hogy a házat burkoló lapokat olyan szegecsekkel rögzítették, illetve díszítették, amiknek köszönhetően a palota a középkori kincsesládák megjelenését idézhette. A ház födéme egyébként nem mellékesen Mátrai-féle vasbetonból készült, ami akkor még kezdetleges volt, s beázott miatta az épület. Emiatt a palotát hamar le kellett bontani.

A „papírososok”

A Sas utca 2. szám alatti – Schmidt Tibor tervezte – pengefalas lakóháznál a mintegy harminc érdeklődő megtudhatta azt is, hogy a helyén a korábbi (1905-ös) elképzelés szerint egy pazar építmény pompázott volna, mégpedig Reichmann Ármin kávé- és bérháza számára. Azt Komor Marcell és Jakab Dezső kitűnő párosa tervezte volna, mely a szabadkai városházát és a nagyváradi Fekete Sas Szállót is jegyzi. A hangjegyalakban kígyózó épület végül azonban csak terv maradt, mivel a város csupán a Sas utcára engedett kaput nyitni, a színházudvarra nem.

setaFotó: Molnár Péter

A sokat emlegetett Fekete Sas kapcsán arról is beszélt Veress Dániel, hogy a Gambrinusz közi ikerbérpalota tervezője, Pavlovits Károly minden bizonnyal ezt a nagyváradi hotelt irigyelte meg, hiszen jól láthatók rajta a szembetűnő közös vonások, akárcsak egyébként a Simonffy-sarki bérpalota tornyaival is, melyek szintúgy kaput nyitnak az utcára.

A túra résztvevői természetesen a szomszédos, de a II. világháborúban megsemmisült „Hegedűs és Sándor”-féle palotáról is hallhattak. Ezt a szintén szecessziós gyöngyszemet is az ismert Spiegel Frigyes és Englert Károly tervezte, a ház gazdáit pedig, akik a kiadástól a nyomtatáson át a kereskedésig mindennel foglalkoztak, ami papír, a legtöbben úgy nevezték: a „papírososok”…

– Vass Attila –