A szárszói konferenciára emlékeztek Földesen

Karácsony Sándor lánya is eljött Földesre
Karácsony Sándor lánya is eljött Földesre - © Fotó: Péter Imre
Földes – Balatonszárszó nevéhez kötődik a XX. század egyik nevezetes történelmi eseménye: az 1943-as találkozó.

Azt a találkozót Püski Sándor könyvkiadó a Magyar Élet könyvbarátainak társaságával és a reformátusok Soli Deo Gloria nevű szövetségével közösen rendezte meg. A találkozót bezáró előadást akkor a Földesen született Karácsony Sándor tartotta. Szeptember 22-én erre, a Magyar nevelésről elhangzott nagy hatású előadására konferencián emlékezett a Karácsony Sándor Művelődési Társaság, a Földesi Nagyközségi Népfőiskolai Egyesület, az önkormányzat és több helyi civil szervezet.

Sorsfordító időkre készültek

A szárszói találkozó 1943. augusztus 23-tól 28-ig tartott, mintegy hatszáz résztvevővel. Püski Sándor és a szervezők célja az volt, hogy a világháború közepette a népi mozgalom íróit, barátait, a magyar szellemi élet hasonlóan gondolkodó kiválóságait a mozgalmon belül is éleződő viták tisztázására és hatékonyabb összefogásra késztesse a magyarság jövője érdekében. Gondolataikban ott volt már akkor, hogy a világháború befejeztével majd a világ újrarendezésére is sor kerül, és valószínűleg arra is gondoltak, hogy a háború a németek vereségével ér véget. Az igazi kérdés az volt, hogy addig is miként viselkedjék a magyar politika és a szellemi élet, hogyan készüljön a sorsfordító időkre, s miféle magyar jövőkép vázolható egyáltalán a háború utáni évekre, évtizedekre.

A nevelés lélek és hit dolga

Az emlékkonferencia előadói: Levente Péter, Heltai Miklós, dr. Deme Tamás és dr. Medvigy Endre arra keresték a választ, hogy Karácsony Sándor akkori előadásának főbb gondolatai hogyan élnek tovább és valósultak meg a magyar nevelésben. Mit értsünk a nevelés magyar voltán, van-e egy bizonyos fajta törvényszerűsége a nevelésnek, hogyan lehet a nevelést modernné, magyarrá és hatékonnyá tenni.

ko1Fotó: Péter Imre

Karácsony Sándor előadásában Szárszón egy negyedik utat is ajánlott. Ezt a bizonyos „negyedik utat” ő először a nevelés területén találta meg, amikor a pedagógia történetében először ismerte el diákjait „másik embernek”. Fölismerte, hogy ha a magunk sikere, a magunk tekintélye fontosabb számunkra az órán, mint az, hogy a gyerekekkel elviseljük egymást, képesek legyünk szóba állni egymással és megértsük egymást, akkor bizony nem respektáljuk a gyermekben a „másik embert”.

Ezért beszélt Karácsony Sándor a szárszói konferencián a nevelésről, amely – véleménye szerint – ha a gyermek a nevelő számára valóban „másik ember”, egyidejűleg magyar és modern.

A tanári pálya életkérdés

Ma ezernyi iskola működik hazánkban, a terep tehát a negyedik út megleléséhez adott mindazoknak, akik számára a tanári pálya nem foglalkozás, hanem életkérdés. A 75. évforduló alkalmat ad arra is, hogy elgondolkodjunk, vajon a mai magyarországi nevelés „magyar nevelés”– e? S közelebb került-e ahhoz a bizonyos Karácsony Sándor-i „negyedik úthoz”, amely az ő értelmezésében elsősorban a nevelői alázat, áldozatvállalás útját jelentette. Az előadók, a konferencia vitájában résztvevők, és konferenciát záró gondolataiban Jeneiné dr. Egri Izabella polgármester is megerősítették: van magyar nevelés, mert sok jó tanár van, aki nyelvileg viszonyul a diákokhoz. Olyanok, akik érzelmileg hangot találnak s megtalálják velük a közös cselekvés útját is, s mindezért áldozatot is vállalnak. Hogy kevesen vannak-e ilyenek, vagy elegen? Erre nem tudták az előadók a választ, azt azonban tudják, hogy sóból, kovászból sem kell túl nagy mennyiség ahhoz, hogy működésük hasson.

És van, a nevelésben legalábbis van „negyedik út”, amennyiben az emlegetett sok jó tanár fölismerte, hogy a nevelés olyan erőtöbbletet-áhítatot kíván, amelynek forrásáért túl kell lépniük a nevelés materiális körülményein.

– Péter Imre –