A szárnyas fejvadász

Nehéz lehet szakvezetőnek lenni, de nem könnyű, vakarta meg Ludwig Hernya ott, ahol nem kéne, mikor meghallotta, hogy a miniszteren, a tiszti főorvoson és a kormánymegbízotton tesztelték a minap a madárinfluenza elleni oltóanyagot.

Fábián György jegyzete.

Az ebugattát, vakaródzott tovább, és arra gondolt, miken kell majd átesnie, ha történetesen valamelyik eljövendő kormányban kap egy kulturális államtitkári posztot, te jó ég – de rögvest megnyugodott, mert annyira még nem rossz ez a világ, hogy Ludwig Hernya-félékkel kockáztassák meg magas kormányzati stallumok betöltését.

Az viszont továbbra sem hagyta a bőrében, hogy mi lesz, ha jön majd ez a csirkekór. Ludwig Hernyára már a hagyományos influenza is rátörte a frászt, minden évben összekoccant a fogsora, amikor jött a február, március, és harsogott úton-útfélen a takonyriadó, és ilyenkor Ludwig Hernya menetrendszerűen megemelte napi C-vitamin-adagját, hátha egyszer az viszi el, könnyebb lesz mindenkinek, az eljövendő kormányok kulturális politikájának meg végképp. Hát még, amikor a járványhangulatot pár éve egy kis gennyes agyhártyagyulladás tetézte – amelyet mintha elvágtak volna, amint kerekedett valami zaftosabb a hírcsatornáknak, abban az esetben például egy miniszterbukás.

A madárinflu azonban halálkomoly, ocsúdott csöppet sem Ludwig Hernya, ugyanis újabb jele annak, hogy elharapóztuk ezt a Földet. Mert, egyes elméletalkotók szerint, ha bolygónk egyetlen hatalmas szervezetnek tekinthető, mi, emberek vagyunk benne a rákos daganat. És most jönnek Földünk egészséges immunválaszai.