A szakmunka becsülete igenis visszaszerzendő

A szakmunka becsülete igenis visszaszerzendő
© Fotó: Derencsényi István
Debrecen – A Hajdú-bihari Napló kerekasztala a szakképzett munkaerőről, annak hiányáról, a lehetséges megoldásokról.

A napjainkban élesen jelentkező szakemberhiány olyan összetett folyamat eredménye, aminek első aggasztó jelei nem a közelmúltban, hanem már 15 éve megmutatkoztak; a szakképzés értékválságáért egyszerre felelős az állami oktatáspolitika, a média és az a társadalmi meggyőződés, mely szerint a boldogulás útja kizárólagosan a diploma, értettek egyet a szakemberek a Napló kerekasztal-beszélgetésén. Mi lehet a megoldás? – kérdeztük. Bár résztvevőink – szakterületüknek megfelelően – más-más tapasztalatokról számoltak be, az világos, hogy mindenkinek van feladata: a cégeknek megmutatni, hogyan működnek, a politikának a társadalmi igényekhez igazítani a szakképzést, a munkanélkülieknek élni a meglévő lehetőségekkel.

Szakképzett munkaerő: kit, honnan, mennyiért?

Erről kérdeztük vendégeinket.

  1. Miből eredhet ez az egyre több problémát okozó munkaerőhiány?
  2. Csupán béremeléssel itthon tarthatóak azok, akik még nem vették nyakukba a világot?
  3. Mi lehet a megoldás?

Akik válaszoltak:

  • Ábrahám László, NI Hungary Kft., ügyvezető igazgató
  • Tapolcai Zoltán, megyei kormányhivatal foglalkoztatási főosztály, vezető
  • Tirpák Zsolt, Debreceni Szakképzési Centrum, főigazgató
  • Erdei Bertalan, GABO-2000 Kft., ügyvezető igazgató

1. Miből eredhet ez az egyre több problémát okozó munkaerőhiány?

Ábrahám László: A folyamat több okra vezethető vissza. Eleve megkérdőjelezhető, hogy szakképesítés nélküli tanárok is oktathattak diákokat, ők kevéssé voltak alkalmasak pedagógusnak. Magyarország az utóbbi időben kezdte el növelni az oktatásügyre fordított kiadásokat, ennek a pozitív hatásai később jelentkezhetnek majd.

Abban pedig a média felelőssége óriási, hogy mutassa meg a munka becsületét, a „névtelen hősöket”. Mindenhonnan csak azt sugallják, hogy legyél sztár és vállalkozó. Így persze, hogy sokan nem akarnak szakmunkásnak tanulni, dolgozni. A szülők is hibásak, mert a közgondolkodás szerint a gyerekeket nem lehet, nem szabad munkára fogni 16 éves korukig.

Szerintem a közmunkaprogram is folyamatosan fejlesztendő a munkabérek, az automatizálás és a szervezési hatékonyság terén. Vannak jó törekvések, de az iskola sem mindig képes megfelelő szakképzést adni. A kormány az oktatás bizonyos tevékenységei terén támaszkodik a cégekre, mivel az iskoláknak nincsenek meg a megfelelő felszereléseik, pedig az alapokat ott kellene megtanítani.

Tapolcai Zoltán: A probléma nem most, hanem ezelőtt tizenöt évvel kezdődött. Nyugat-Európa a rendszerváltozás óta szívta el a szakképzett munkaerőt, és ez az uniós csatlakozás után felgyorsult. Párhuzamosan az oktatásban egyre kevesebb gyerek választotta a „kétkezi” szakmákat és az oktató „mesterek” is kiöregedtek, nyugdíjba mentek. A multik pedig a valamilyen szakképzettséggel rendelkező, potenciális munkaerőre ugranak rá, így kerül egy villanyszerelő és egy asztalos egymás mellé egy automatizált gépsoron és már nem villanyszerelő és nem asztalos. A válsághelyzet, hogy egyszerre van munkaerőhiány és munkanélküliség, abból adódik, hogy aki ma álláskereső, az többségében semmilyen szakképzettséggel nem rendelkezik és tartósan álláskereső. Ők azonnal nem kerülhetnek a piaci világba, először képzést kell kapniuk.

Tirpák Zsolt: Napjainkban látszik, hogy a szakképzés értékválsággal küzd, a fiataloknál másodrangú a szakma elsajátítása. A szakoktatásban zömében azok tanultak, akik nem kerültek be a gimnáziumokba, észrevehető a motiváció hiánya. El kell hitetni a társadalommal, hogy a szakma érték. Át kell alakítani a gondolkodást, a cégeket pedig arra kérni, hogy ne minimálbérért dolgoztassanak. Az oktatókkal és a diákokkal megismertetni a szakképzés struktúráját. Eloszlatni a félreértéseket, a hamis információkat. Nem zsákutca, ha szakiskolában tanul tovább a diák.

ka3

Balról jobbra: Erdei Bertalan, Ábrahám László, Tirpák Zsolt és Tapolcai Zoltán a Napló kerekasztal-beszélgetésén | Fotó: Derencsényi István

Ha sikerülne meghaladni a minimálbért, az másokat is jobban ösztönözne arra, hogy igenis kifizetődő szakmát tanulni. Nem kell mindenkinek egyetemet végeznie ahhoz, hogy egy jó munkahelye, keresete legyen. A Debreceni Szakképzési Centrum vállalja a felvilágosítást, az információk átadását. A városban lendületes fejlődés vette kezdetét, egyre több cég és befektető telepedik meg itt.

A felnőtteket is nehéz bevonni a szakképzésbe, éppen annyira motiválatlanok, mint a fiatalok. Ezt minél hamarabb orvosolni szeretnénk. Érdeklődő emberekre van szükségünk.

Erdei Bertalan: A mai gyerekek sem hülyék a felnőttek teszik őket azzá. Ezért a gyakorlati oktatást jó szakembernek kell vezetnie, nem csak az elméletet sulykolni. Csak abból lehet jó munkás, aki komoly szakember mellett sajátította el a kötelezőt. Másképp nem. Le kell menni a gyerek szintjére, majd vele együtt felnőni. A gyerekeket és a szüleiket rá kell ébreszteni, hogy aki nem tanul, nem dolgozik, vagy akarattal kárt okoz, arra nincs szükség. Óriási az igény a képzett szakmunkások iránt: a honi cégek egymástól lopják a szakembereket, míg például Dél-Németországból az internet révén is megkeresik a cégünket, hogy küldjünk hozzájuk munkásokat. Rendben van, hogy az állam sokat fordít a szakképzésre, de a minőségre is törekedni kell, mert a papír gyakorlati tudás nélkül nem elegendő.

2. Csupán béremeléssel itthon tarthatóak azok, akik még nem vették nyakukba a világot?

Ábrahám László: Nagy baj van az emberek motiváltságával, nincs elég érdeklődő almaszedésre, állatellátásra. Pedig oda aztán nem alapbérrel vennék fel a munkásokat! Az olyanokat, akiknek csak a minimális elvárások teljesítése jár az eszében, a gyárak közelébe sem kellene engedni. Minek? Emellett sok a gyengébb oktató. A minimálbér emelésére vonatkozó kormányzati javaslatokat következetesen végre kell hajtani.

Tapolcai Zoltán: A munka, a munkahely az egy életforma. Ott reggel hatra, nyolcra be kell menni, és végig hasznosat kell tenni. Ne tagadjuk, hogy ez nem mindenkinek az életformája. Ennek sok oka lehet, azzal én nem bántok senkit, ha őszintén kimondom. Ellenben azt ajánlom, hogy aki vissza akar kerülni a munka világába, az egy képzésen szokja meg, hogy van nyolctól négyig élet. Egyben pedig tudást kap. Mi el tudjuk indítani egy szakma felé és majd munka közben szerezheti meg a teljes tudást.

Egy évvel ezelőtt 34 és fél ezer ember volt a nyilvántartásunkban, most pont tízezerrel kevesebben vannak. Elszívta őket a piac, de értékteremtő közfoglalkoztatásban már tízezren dolgoznak, országos szervezetnél (vízügy, katasztrófavédelem, rendőrség) további kétezer és tízezer főt az önkormányzatok foglalkoztatnak. A rendszerben maradók kétharmadának legfeljebb nyolc osztálya van, már legalább fél éve nem dolgozik. Ők nem tudnak felnőttképzésbe belépni, mert addig is meg kell élni valamiből! Vannak, akik évek óta közfoglalkoztatottak és nem lépnek előrébb, nem szereznek képzettséget. Decemberben két és fél ezer embert szeretnénk bevonni képzésbe 60 szakirányban, kimondottan a maximum nyolc osztállyal rendelkezőket. A téli időszakban a képzésben részt vevők a közfoglalkoztatásnak megfelelő juttatást kapnak.

Tirpák Zsolt: Ha a felnőttek jól szocializáltak, akkor a gyerekek is azok lesznek. Ha látják, hogy a szülők dolgozni mennek, akkor előttük is lesz cél. El kellene jutni arra a szintre, ahol a felnőttek minden nap céllal maguk előtt kelnek fel. Akkor az ők hozzáállásuk is megváltozna. Hasznosítható képzéseket kell indítani, jelenleg ezen dolgozunk. Leginkább a hiányszakmákra kell hangsúlyt fektetni.

Szerintem az is jó, ha egy fiatal elmegy külföldre, tanul, tapasztal, majd hazajön, és itthon kamatoztatja a tudását. Csak éppen az volna a jó, ha nem menekülésképpen mennének külföldre a fiatalok, hanem tudatos, hosszú távú elképzelés alapján. Ha egy fiatal tudatosan gondolkodik, és látja a lehetőségeket, a karrierpályát, akkor megfelelő bér esetén itthon fog maradni.

Erdei Bertalan: Többen vannak, akik csalódottan jönnek haza külföldről. Egyikőjük például arra panaszkodott nekem, hogy itthon a kutyával nagyobb tisztelettel bánnak, mint Angliában a vendégmunkásokkal. De Németországban sem jobb a helyzet. Egyszer egy idősebb némettel beszélgetve megkérdeztem, hol van a híres német precizitás és munkamorál? Nem szólt erre semmit, csak felállt és kiköpött az ablakon. Majd azt mondta, az már a múlté, a mai német fiatalok nem akarnak csinálni semmit. Ezért kell nekik annyi vendégmunkás, akiket azonban sokszor nem becsülnek meg kellően.

A Magyarországon működő cégek nem tudnak többet fizetni a dolgozóiknak, ha emelnék a béreket, azzal saját magukat buktatnák meg. Nem csak a vállalatokat kell hibáztatniuk az embereknek, hiszen az állam is többet tehetne. Sokan nincsenek tisztában azzal, hogy a cégeknek mekkora adókat kell még fizetniük a munkásaik után. Mert ugye, nem csak a kifizetett bérek összege jelenti kiadást, s abban, hogy több kerüljön a munkavállalók zsebébe, most állami szerepvállalásra, járulékcsökkentésre lenne szükség.

Abban is lépésekre volna szükség, hogyne fordulhasson elő az, amit mi a gyakorlatban látunk: német megrendelésre alacsony áron varrógépeket szerelünk össze, amire aztán ráütik, hogy „Made in Germany”, majd eladják a kínaiaknak. Ne hagyja az állam, hogy más kereskedjen rajtunk! A saját megtermelt áruinkkal nekünk kellene kereskedni!

3. Mi lehet a megoldás?

Ábrahám László: Sok területen már elindultak a változtatások, de ezeket átgondoltabban, átfogó tervek alapján kellene folytatni. A megoldás érdekében szabályozási szinten leginkább annyit kellene tenni, hogy csökkentik azt az összeget, amit a cégeknek a munkavállalóik után kell fizetni. A szakiskolákban is változtattak ugye, ez szép és jó, de én azt tapasztalom, hogy sok területen még nem pontosan tudják, mibe fogtak. Ügyesen kell megválasztani a képzéseket. Az IT-területen például mindenképp szoftvermérnököket akarnak képezni. De szerintem túl magasra került a léc, nem kell annyi magasan képzett ember. Gondoljunk a középső és az alsó szintre is! Ezért is bukik ki annyi fiatal az egyetemről. Lehet, hogy szoftvermérnöknek nem lennének jók, de egy kisebb multinál megtalálnák a helyüket. Nem csak mindig a tökéletesre van szükségünk.

ka2

Fotó: Derencsényi István

A gyerekeknek és a szülőknek, sőt az oktatóknak is meg kell mutatni, hogy működik egy nagyvállalat. Látniuk kell: nem úgy, ahogy azt a legtöbben elképzelik. Ez is egy lépcső lenne a sikerhez. Szükség van a pénzre, de céltudatosan kell felhasználni,. Vezessék be a pályakövető rendszert a képzések hatékonyságát ellenőrizendő! A kevésbé hasznos képzéseket pedig át kell gondolni!

Tapolcai Zoltán: Minden, a regisztrációban lévő álláskeresőt megszólítunk, megkeresünk – több mint 24 ezer embert. Azt kérjük, mondjanak három szakmát, amit szívesen megtanulnának és három munkakört, amiben elhelyezkednének. Most decemberben és jövő év elején összesen közel négyezer embernek indítunk képzést. Ugyanakkor a támogatásainkkal további ötezret szeretnénk a munkaerőpiacra vinni. Mindenkinek van ajánlatunk, ezért nem csak megkérdezzük, hanem az elképzeléseiket ismerve visszahívjuk őket, hogy íme, ha ezt a képzést tényleg szeretné, akkor elindítottuk, lehet rá jelentkezni, van itt egy munkahely, ha tényleg szeretne elhelyezkedni. De! Aki semmit nem akar, sem képzést, sem munkahelyet és ennek nincs egészségügyi akadálya, annak nincs helye a rendszerben! Ide azért regisztráljon valaki, mert – ahogy a törvény mondja – aktívan szeretne állást keresni, vagy munkaerőpiaci helyzetét aktívan szeretné javítani. Azoknak tudunk segíteni.

És segítenünk kell a külföldről hazatérni vágyókat is. Aki a szakmájában jobb feltételeket talált külföldön, azt hatökrös szekérrel sem lehet hazavontatni. Aki megunta a tömegszállásokat, hogy csak alantas munkát kell végeznie, és a fizetése vásárlóértéke kint ugyanúgy semmi, nekik kell alternatívát mutatni! Álláshely kínálattal, azzal, hogy itthon szakirányú végzettséggel 200-220 ezer forintot kereshessen, hogy az állami szektorban (most a honvédségnél, a határvadászatnál, büntetés-végrehajtásban) még ennél is magasabb fizetés, képzési és életpálya lehetősége van, amelyre itthon lehet családot építeni. De kint a takarításra nem.

Tirpák Zsolt: A szakképzés szerkezeti átalakítását a társadalmi igényekhez kell igazítani. A szakképzési centrumok már létrejöttek, úgy vélem, a tartalmi megújulás is hamar megvalósul. Átalakultak a tantervek, a szakmai és a vizsgakövetelmények is. A legnehezebb azonban a mentális megváltoztatása. Időigényes folyamat, amíg a szülők elhiszik, hogy érdemes a gyerekeknek szakmát tanulni. Már vannak átmeneti eredmények, de hosszú még az út addig, hogy az emberek tudatában megváltozzon a szakmunkásokról alkotott kép. Ha szépen építkezünk, és formáljuk a társadalmi tudatot, információt adunk át, akkor lesznek jól képzett és motivált szakemberek. A presztízs megteremtéséhez azonban még kell legalább egy évtized.
Meg hát ott a szülői feladat is. Nem csak azokról kell büszkén beszélni, akik egyetemet végeztek. Hanem igenis büszkén vállalni a maga szakmájában sikeres esztergályost, villanyszerelőt is.

Az oktató példát kell mutasson, naprakésznek kell lennie, hogy hasznos tudást közvetítsen. Emiatt is jó a tanfelügyelet visszaállítása. Mindez nemzetközi ügy, és hasonlóval nem csak Magyarország, hanem egész Európa küzd. A kevésbé szocializált rétegeket fel kell emelni. Most még mélyen vagyunk, de biztató, hogy elindultunk fölfelé.

Erdei Bertalan: Meg kell ismertetni a gyerekekkel a cégeket. Meg kell nekik mutatni, hogy mi hogyan működik. Nálam voltak céglátogatáson diákok és elbeszélgethettek a szakemberekkel. Megmutattam nekik mindent, még a baromfiudvart is. Sok mindenre rácsodálkoztak, de a szakembereim mindent elmagyaráztak nekik. Furcsállották, hogy nők is dolgoznak olyan területeken, ahol inkább férfiakra gondoltak. Ez így természetes, válaszoltam nekik, a nők is meg tudják csinálni ugyanazt, amit egy férfi.

A látogatóink utólag mind azt mondták, hogy a felkeresett vállalkozások közül legszívesebben nálam dolgoznának. Arra kell biztatni a többi vállalatot, hogy ők is bátran mutassák be, hogy mit is csinálnak pontosan. Akkor talán több fiatal választana szakmát. Bizakodásra ad okot, hogy egyre több cégnél van lehetőség az ismerkedésre.

HBN








hirdetés