A sorsuk foglyai

A sorsuk foglyai
© Illusztráció: Getty Images
Van az úgy, hogy magyar magyarnak se érti a szavát; és nem pusztán a tájszólás okán. Hanem például azért, mert míg az egyik volt olyan szerencsés, hogy a nyugati határ mentén ringott a bölcsője, addig a másikat valahol a keleti végeken (mondhatnám: a vadkeleten) dobta le a gólya. Ebből egyenesen következik azután, hogy míg utóbbi szinte az anyatejjel szívta magába a HHH-t, az előbbi szótárában a „halmozottan hátrányos helyzetű” fogalmat hiába is keresnénk. Petneházi Attila írása.

Egykor volt hírlapíró kollégám előszeretettel emlegette „demarkációs vonalként” a Dunát, amikor társaságban kis hazánk fenyegetően kettészakadt voltára terelődött a szó; és milyen igaza volt! Látva a sokkoló statisztikai adatokat, könyörögve kérdem: hogyan történhetett meg, hogy miközben a Tiszántúl egyes kistérségeiben hovatovább minden második iskoláskorú gyermek halmozottan hátrányos helyzetű családból érkezik, néhány száz kilométerrel odébb ugyanez az arány a nullához közelít (0,2-0,7 százalék)? Ilyen körülmények között ugyan melyik politikus meri a szájára venni az esélyegyenlőség kifejezést egy olyan országban, amelyiknek az egyik sarkában élők pénzt, míg a másik szegletében tengődők legfeljebb munkát keresnek?

– Petneházi Attila –


A mélyszegénység nem ereszt – Alig van esély a kitörésre
Milyen perspektíva állhat a gyerek előtt, aki egy olyan halmozottan hátrányos helyzetű bihari faluban látja meg a napvilágot, ahol a közmunkások kétharmadának életében nem volt munkahelye? Leginkább semmilyen…




Sporthírek






hirdetés