A sikert lehetetlen megígérni

A sikert lehetetlen megígérni
Az hazai porondon minden babért learató DVSC-TEVA klubmenedzsere, Herczeg András értékeli az idényt.

A DVSC-TEVA labdarúgó csapata történetének legsikeresebb idényén van túl: a piros-fehérek amellett, hogy tizennégy év után első magyar csapatként bejutottak a Bajnokok Ligája csoportkörébe, a hazai porondon mindent megnyertek, azaz begyűjtötték a Szuperkupát, a Ligakupát, a bajnoki címet és a Magyar Kupa fináléjában sem találtak legyőzőre. A Lokomotív „masinisztája”, Herczeg András klubmenedzser válaszolt a Hajdú-bihari Napló kérdéseire.
Napló: – Volt-e ennek a páratlan sikersorozatnak bármi jele is, amikor tavaly nyáron megkezdték a felkészülést a mögöttünk hagyott szezonra?
Herczeg András: – Nyilván az ember úgy indul neki minden sorozatnak és mérkőzésnek, hogy minél jobban szeretne szerepelni. Így voltunk ezzel mi is a klubnál, de azért ilyen idényre nem számíthattunk, természetesen nagyon büszkék is vagyunk az idén elért eredményeinkre. Tavaly májusban sikerült megnyernünk a bajnokságot, ami szintén nagy boldogsággal töltött el bennünket, majd beverekedtük magunkat a BL-be és ott klasszis együttesekkel mérkőzhettünk meg, ami az egész társaság számára hatalmas élmény volt. Csodás érzés volt ebbe a közegbe belekóstolni és úgy vélem, a play-offban megvívott Levszki Szófia elleni mérkőzést a Puskás-stadionban, míg élek, nem felejtem el. Az is nagy dolog volt, hogy a BL-meccsek mellett zajlott a bajnokság és ott is versenyben tudtunk maradni.
Napló: – Arról már többször is szó esett, hogy az elitkörbe való bejutás, vagy a trófeák elhódítása voltak a tárgyalt időszak legkiemelkedőbb eseményei, engem azonban az is érdekelne, melyek voltak a szezon fordulópontjai, illetve legnehezebb pillanatai?
H. A.: – Az ősz legnehezebb időszaka az volt, amikor zsinórban három rangadót vívtunk a Videoton, a Győr és az Újpest ellen és ezek mindegyikét elveszítettük. Azt már sohasem fogjuk megtudni, milyen eredményeket értünk volna el az említett három gárda ellen, ha nincs a BL-menetelés. De az sok mindent elmond a nehézségekről, hogy például szerdán Firenzében játszott a csapat, csütörtökön reggel hazatértünk, majd szombaton ismét útra keltünk Győrbe… Ráadásul szerencsénk sem volt, hiszen az itthoni, Újpest elleni találkozónkon 1–0-ás vezetésünknél kihagytunk egy tizenegyest, az utolsó percben pedig egy buta hibát követően a lila-fehérek jutottak büntetőhöz, amellyel megnyerték az összecsapást. Fordulópontként a négy elmaradt mérkőzésünket említhetném, amelyek mindegyikét meg tudtuk nyerni a téli zárás előtt. Egyébként sokakban úgy maradt meg ez a négy derbi, hogy mi kértük korábban az elhalasztásukat, holott ez nem így van, mi csupán a ZTE ellenit rakattuk át későbbre. A Honvéd a Panathinaikosz elleni, centenáriumi meccse miatt kért halasztást, az MTK – holott a Vasas-, és a Videoton-mérkőzését lejátszotta – az U20-as vébén szereplő futballistáira hivatkozva kérte a találkozó elodázását, a DVSC-TEVA–Kecskemét időpontját pedig az MLSZ rakta későbbre. Tavasszal viszonylag kiegyensúlyozott teljesítményt nyújtottunk, a zalaegerszegi, 4–1-es kisiklás az, amire nagyon nem szívesen emlékszünk vissza. Sokan azt hangoztatták, hogy a bajnokság vége gyengére sikeredett, de én inkább úgy fogalmaznék, hogy a sorsolás szeszélye folytán kicsit töményen jött ez a három meccs, de az Újpesttel, a Győrrel és a Kecskeméttel az ezt megelőző tavaszi szezonban is meggyűlt a bajunk: csupán a Rába-partiaktól sikerült egy pontot elcsennünk. A bajnokság egészét tekintve az a véleményem, hogy amikor kellett, akkor a csapat mindig hozzátett valami pluszt a mérkőzéshez és hozni tudta az eredményeket, ami mutatta az együttes a tartását.
Napló: – A Bajnokok Ligája kapcsán már sokszor és sok helyen elhangzott, hogy mennyit hozott anyagilag a klub konyhájára. A szakmai szempontokat figyelembe véve milyen hozadéka volt a főtáblán való szereplésnek?
H. A.: – Úgy gondolom, hogy hasznos tapasztalatokkal gazdagodtunk a csoportmérkőzések során, hiszen testközelből érzékelhettük, hogy ezek a csapatok mit tesznek másként, mit csinálnak jobban, bizonyos szituációkat miként oldanak meg. A DVSC-TEVA-nak eddig is megvolt a tartása, de az biztos, hogy ezek a találkozók kölcsönöztek némi plusz magabiztosságot, esetleg bizonyos helyzeteket másképpen ítéltek meg és a korábbitól eltérő módon reagáltak le a labdarúgók. A BL-tapasztalatnak azonban van egy olyan tulajdonsága is, hogy az egyszeri élmény idővel elhalványul és nem tudhatjuk, később mennyi marad meg ebből a játékosokban. Annak ellenére, hogy időnként már-már úgy érezhettük, szégyellnünk kellene a teljesítményünket, mi rendkívül hálásak vagyunk a sorsnak, hogy ott lehettünk a legjobbak között.
Napló: – Mivel az általános vélekedés szerint a Lokinak volt a legbővebb a kerete a honi mezőnyben, a szakmai stáb igen gyakran használhatta, mostani divatos kifejezéssel élve, a rotációt, amely többfrontos harcban nyilván hasznára vált a gárdának.
H. A.: – Mint említettem, minden fronton igyekeztünk minden meccset megnyerni, aztán ez vagy sikerült, vagy nem… Próbáltunk reális célokat kitűzni magunk elé, az időnként esetlegesen velünk szemben támasztott irreális elvárásoknak azonban lehetetlen megfelelni. A bő keretről csak annyit: minden első osztályú csapatnak van NB II-es, vagy NB III-as együttese. Arra rendkívül büszkék vagyunk, hogy a DVSC-DEAC-ban olyan tehetséges fiatalok vannak, akiket bátran bevethettünk az első gárdában is. Nyilván kellett súlyozni is a mérkőzéseket, hogy minden sorozatban sikert érjünk el. Tudom, nagyon sok kritikát kaptunk, hogy miként állítjuk ki a kezdő tizenegyet. Pedig azt figyelembe kell vennünk, hogy három-négy naponta játszottuk a találkozókat. Jó példa erre az első bajnoki forduló Diósgyőrben, ami igen fontos összecsapás volt, ám volt négy sérült a csapatban, ráadásul nem sokkal ezután következett a Levadia elleni BL-selejtező. Azt senki sem akarta megkockáztatni, hogy a további nemzetközi szereplés szempontjából sorsdöntő meccsre még összeszedjünk egy-két sérülést. Bevallom, sokat kellett „sakkoznunk” az idény során.
Napló: – A tavaszt egy sötét ügy is beárnyékolta: a DVSC-vel kapcsolatban felmerült bundagyanúról még sosem hallottuk a klubmenedzser véleményét.
H. A.: – Nyilvánvaló, hogy ilyesmibe még véletlenül sem jó belekeveredni, én sem örültem neki, hiszen ez egy roppant érzékeny téma. Véleményem szerint, bár mindent elkövettünk ellene, néhány futballistát biztosan megfogott az, hogy ezzel kapcsolatban kérdezgetik őket. Fogalmam sincs, hogy ennek mi lesz a vége, de személy szerint én nagyon meg lennék döbbenve, ha kiderülne valami etikátlan dolog. Egyik játékosról sem tudom azt feltételezni, hogy bármi köze lenne ehhez az egészhez!
Napló: – Ahhoz, hogy hasonlóan sikeres szezont produkáljon a Loki, ismét sok összetevőnek kellene „passzolnia”. Milyen erősítéseket tervez a szakmai gárda és mi az előttünk álló hetek programja?
H. A.:– A támadósorban egész évben gondjaink voltak, hiszen sérülés miatt Szilágyi Péter, Rudolf Gergely és Feczesin Róbert is nagyon sokat hiányzott. Sajnos, utóbbi kettőre az ősszel már nem számíthatok, ezért csatárokra mindenképpen szükségünk lesz. Emellett gyakran akadtak gondjaink a belső védő posztján is, olykor kényszerűségből szélső hátvédeket kellett szerepeltetnünk középen, de jól jönne még egy támadó középpályás is… Vannak persze kiszemeltjeink, de a hazai mezőnyben horribilis összegekért árulják a futballistákat, a próbajátékosok pedig gyakran lutrinak bizonyulnak. Azt tehát, hogy kik érkeznek hozzánk, még nagyon a jövő zenéje. Ami biztos, hogy június 14-én találkozik újra a társaság és elkezdjük a közös munkát. A felkészülés második, vagy harmadik hetében Balmazújvárosban edzőtáborozunk majd és eddig két külföldi edzőpartner kilétére derült fény: a Nyitra és a Temesvár együttesével csapunk majd össze. Hogy megismételhető-e az idény? Ezt nem lehet megígérni, maradjunk annyiban, hogy becsülettel felkészülünk és mindent meg fogunk tenni azért, hogy jövőre is minél sikeresebbek legyünk. HBN-TN