A sátán örül

A sátán örül
© Fotó: AFP
Zavarva lelkünk, mint a bomlott cimbalom; káosz kívül és belül, mármint odakint, az emberek között, és idebent a fejekben, Európa szanaszéjjel, és mi sem vagyunk túl össze-, tisztelet persze a kivételnek. Fábián György jegyzete.

Sokan lehetnek talán úgy, hogy eleinte felállt a szőr a hátukon a bekerített határ ötletétől, aztán, látva, mi vonult végig rajtunk a múlt hét előtt, s hogyan árad a hömpöly tovább Európában, talán az is eszükbe jut: a kerítéssel és a szigorral nemcsak magunkat óvnánk, hanem a sokat szidott szabadelvűség jegyében fogant Schengennek is mi vagyunk a védőbástyája. Legyünk egyszerre puha lágyékú humanisták és keménykezű végvárvédők, ugye?

És biztosan akadt, aki kezdetben méla együttérzéssel, vagy épp lelkes rokonszenvvel tekintett az új hazát keresőkre, majd azóta talán azt gondolja: fura, hogy az ember, a vészt maga mögött hagyván, csak úgy válogat az országok között Európában. És ez még csak a kezdet.

Áll a bál, a sátán pedig örül, meg persze a politika is, régi tapasztalat, hogy egy kis fenyegetettség mindig jól jön, összekovácsol, akár megerősödve is ki lehet jönni belőle. Európa megroskad, egyesek pedig kigömbölyödnek. Valakinek biztos jó lesz.

– Fábián György –








hirdetés