A Nyolc nő azon ritka előadások közé tartozik, ahol gyakorlatilag semmi sem stimmel

Robert Thomas Nyolc nő című bűnügyi komédiája a Csokonai Színházban.
Robert Thomas Nyolc nő című bűnügyi komédiája a Csokonai Színházban. - © Fotó: Derencsényi István
Debrecen – Feszültség helyett unalom, sematikus karakterek, hakni jellegű, erőltetett alakítások: röviden így jellemezhető a november elején – Keszég László rendezésében – bemutatott Nyolc nő című előadás.

Agatha Christie-n nevelkedett krimirajongóként nagy reményekkel vártam Robert Thomas bűnügyi komédiáját, melynek filmes változata (Catherine Denevue, Isabelle Huppert főszereplésével) több európai filmfesztiválon (Berlini Nemzetközi Filmfesztivál, Európai filmdíj) is learatta a babérokat.

A mű Franciaországban 1961-ben, Magyarországon 1964-ben debütált a Vidám Színpadon, azóta pedig több tucat színház, köztük néhány határon túli is műsorára tűzte.

A történet dióhéjban: A szeretet ünnepéhez közeledve nyolc nő – a zugivó anyós (Esztergályos Cecília), az érdekházasságot kötött feleség (Varga Klári), a vénkisasszony sógornő (Majzik Edit), a külföldön tanuló nagyobbik lány (Szakács Hajnalka), s az ő hisztérikus húga (Edelényi Vivien), a kártyajátékos házvezetőnő (Oláh Zsuzsa), a szobalánynak álcázott titkos szerető (Sárközi-Nagy Ilona) és a gyűlölt lánytestvér (Zeck Juli) gyűlt össze egy villa nappalijában.

Louise, az új szobalány holtan, hátában késsel találja meg a ház urát, a rendőrséget persze nem tudják értesíteni, mert valaki elvágta a telefonzsinórt, és az autó sem indul el. Aztán rejtélyes módon eltűnik a halottas szoba kulcsa, valaki eltorlaszolja a kaput és megmérgezi a kutyákat. Kiderül az is, hogy a jelenlévők közül mindenkinek van rejtegetnivalója a múltjából és volt oka eltenni láb alól a tehetős férfit. S természetesen elhangzik a krimiirodalomból unalomig ismételt szállóige is: „a gyilkos közöttünk van.”

Önjelölt nyomozók a színen

Egy krimi akkor jó, ha azonosulni tudunk a bűnüldözővel, vagy magával a bűnözővel, ebből a darabból viszont épp ezek hiányoznak. Így jobb híján néhány önjelölt nyomozó (magát a többieknél okosabbnak tartó) családtag próbálja felderíteni a bűnesetet „mindenki gyanús mindenkinek” elven, meglehetősen klisészerűen, ezerszer elsütött panelekből építkezve. Így nem csoda, hogy a látottaktól nem emelkedik meg a pulzusszámunk, és a kissé elcsépelt, izzadságszagú poénokon sem röhögjük betegre magunkat.

A Nyolc nő azon ritka előadások közé tartozik, ahol gyakorlatilag semmi sem stimmel, sem a darabválasztás, sem a színészvezetés, sem a térszervezés, sem a díszlet, sem a jelmez. Nem működik még a csehovi dramaturgia sem (minden egyes kelléknek és mondatnak a mű szempontjából jelentősége van); miszerint ha a színpadon feltűnik egy fegyver, annak bizony el kell sülnie az előadás alatt. Itt Árvai György eklektikus díszletét nézve, több tárgy is funkciótlan, érintetlen marad, pl. a jobb szélen álló átlátszó műanyag szék, a falra rögzített marionettfigurák, illetve a piros kabátos bábuk. A jelmeztervező is fele­más munkát végzett, a Zeck Juli gondosan kidolgozott outfitje mellett például nagyon elnagyolt és slampos az Edelényi Viviené.

Keszég László nehezen tudja feszültséggel megtölteni a feszültséghiányos krimit, pláne úgy, hogy a színészei többségéhez – sem korban, sem habitusban – nem passzol a szerep.

A színészi alakítások majd’ mindegyike hiteltelen és/vagy túl harsány (egyedül a villa személyzetét alakító Sárközi-Nagy Ilona és Oláh Zsuzsa tudott mértéktartó maradni), mint egy gyenge vidéki „művházas” haknin, csak önmaguk karikatúráját hozzák az egyébként többnyire tehetséges színésznők (Szakács Hajnalka, Varga Klári, Zeck Juli). A túljátszásért címet pedig megosztva kapná Edelényi Vivien és Majzik Edit, melyet leginkább a rendezőnek, illetve a koncepciótlan színészvezetésnek köszönhetnek.

Megfelelő instrukciók, ötletek minden bizonnyal sokat segíthettek volna a hitelesebb interpretációban. A nagy népszerűségnek örvendő fővárosi művésznő, Esztergályos Cecília először játszott a debreceni deszkákon, az általa megformált zsugori, iszákos nagymama igazán hálás szerep, melyet ő kellő alázattal és profizmussal oldott meg a közönség legnagyobb örömére.

– Hassó Adrienn –


“Fantasztikus, mibe csöppentem”
Debrecen – A Nyolc nő című darab bemutatóját november 13-án láthatja a közönség. Interjú Esztergályos Cecília színésznővel és Keszég László rendezővel.









hirdetés