A nász ajándék

A nász ajándék
© Illusztráció: Getty Images
Nem divat hangosan kihirdetni, hogy mennyiért koptatta cipőjét a menyecske az új asszonnyá avató táncon. Tévednénk, ha hinnénk, érzékenység húzódik az új hagyomány mögött, vagy az, hogy egy vendég éjfélkor már kissé kótyagos kobakjának leghátsóbb boráztatta bugyrából se bukjon felszínre a gondolat: ezen ünnepen a pénz a főszereplő egy szerelmespár közös új életének kezdete helyett. Horváth Borbála írása.

Az ok, hogy – egy már sokat látott, hallott rendezvényszervező szerint – a Nemzeti Adó- és Vámhivataltól, az ajándékozási illetéktől és egyéb, ki tudja, miféle ellen­őrzésektől tartanak az ifjak. Még, ha ez nem is életszerű, a félelem ma már igen. Egyébként – mint megtudtam – kiment a divatból a tárgyi ajándék is. Hála Istennek, a barátaink nem túl jól informáltak e téren. Kemény csatában nyert a vízálló smink, amikor megkaptuk a régi-régi épületből származó féltéglát, mellé egy levélkét a kapcsolat alapelemeiről és olykor tégláig bontásáról, a boldog újraépítkezésről. Küzdenie kellett az arcszépítő furfangoknak a kézzel festett munkavédelmi sisak, a festmény, a könyv, az összes beszerezhető napilap (dokumentálva a világ egyéb,„kevésbé fontos” eseményeit a nagy napunkon) megpillantásakor. S a nem tárgyiasultakról még nem is szóltam, a segítségekről, a versről, énekről. Sorolhatnám, de rágondolva is homályosodik a monitor. A legnagyobb ajándékot nem aznap kapjuk. Már a jegyes­oktatáson rávilágítanak, hogy ez jóval korábbról, és Istentől való: a társunk. És én hozzáfűzném: mindenki, akit a pár tiszta szívből, örömmel meg tud hívni egy ilyen eseményre.

– Horváth Borbála –








hirdetés