A Napló vendége: Arany László, a Balmazújváros vezetőedzője
A 2011/12-es szezonban kezdték meg NB II-es szereplésüket a balmazújvárosi labdarúgók, élükön Arany Lászlóval, az „A” licences edzővel, akinek – akár csak játékosainak – kihívás volt ez az év. Az újonc együttes remekül kezdte az idényt, a pontvadászat harmadik helyéről várhatták a tavaszi folytatást, ami bár nem sikerült annyira jól, mint az ősz, mégis elégedettek lehetnek, hiszen a végén a nyolcadik helyre futottak be, megelőzve több nagy csapatot.
A bajnokság végeztével a háromszoros magyar válogatott trénert, Arany Lászlót invitáltuk meg szerkesztőségünkbe.
Mennyire volt nehéz beleszokni az új környezetbe?
Arany László: Ez az első profi csapatom, eddig amatőrökkel, illetve gyerekekkel foglalkoztam, így számomra is óriási kihívást jelentett ez a bajnokság. Rögös volt az út, az ősz nagyon jól sikerült, ezzel szemben a tavasszal egy tíz meccses sikertelenséget könyvelhettünk el, amikor nem nyertünk. Egyszer azt mondta nekem egy labdarúgásban dolgozó ember, hogy amíg nem rúgnak ki valahonnan, vagy nem érzed meg, mi az a sikertelenség, addig nem tudsz semmit. Én megtudtam, egyszerűnek nem nevezhető, de kezdek beletanulni.
Ezt a színvonalat várta az NB II-ben?
Arany László: Magyar viszonylatban nagy csapatok, régi NB I-es gárdák (Nyíregyháza, Békéscsaba) játszanak most itt, plusz olyan alakulatok második számú csapatai mint a Loki, az Újpest, a Honvéd. Persze mindig lehetne jobb a bajnokság, de összességében nem volt rossz.
A hátterük hogyan alakult ki, hiszen feljutó csapat voltak?
Arany László: Úgy lettünk NB II-esek, hogy a Bőcs nem vállalta ezt a szintet, mi pedig igen. De ehhez meg kellett erősíteni a gárdát, ezt a vezetők is jól tudták, így azt terveztük el nyáron, hogy Debrecenhez, illetve Hajdú-Bihar megyéhez kötődő játékosokat igazolunk, és ez hellyel-közzel sikerült is. Például Urbin Péter, az NB II-es gólkirály is debreceni kötődésű.
Hogy élte meg a csapat ingadozó teljesítményét? Vagy erre azért valamilyen szinten lehetett számítani?
Arany László: Ketté kell választani ezt a szezont: az ősz túl jól sikerült, 27 pontot szereztünk, amivel még saját magunkat is megleptük kicsit – akkor minden összejött. A tavasszal viszont volt az a hullámvölgy (hét vereség és három döntetlen), amit már említettem. Nehezen tudtam, tudtuk ezt átvészelni, de ami nagyon fontos számomra, végig éreztem a vezetőség részéről, hogy a csapattal vannak, tehát nem szóltak bele a munkámba, sőt, inkább nyugtattak, próbáltak mindenben segíteni, és úgy érzem, ezért is lett olyan az eredmény, amire büszkék lehetünk.
Ez azt jelenti, hogy a vezetőség is meg van elégedve a csapat teljesítményével?
Arany László: Az első évben gond nélkül bent maradt a csapat, ami szép eredmény, de én már a jövővel szeretnék foglalkozni, ami nem lesz egyszerű, hisz az NB II. átszervezése miatt a második és ötödik hely között kell végeznie a csapatnak. Természetesen lesz erősítés, három meghatározó, tapasztalt játékost szeretnénk igazolni, már a tárgyalások is folyamatban vannak. Beszéltem mind a három kiszemeltünkkel, szívesen jönnének Újvárosba, meg akarják mérettetni magukat, látták, hogy itt volt a második legmagasabb a nézőszám az NB II-es bajnokságban, ami szintén vonzó.
Maga a város hogy áll a csapathoz, futball-láz van Balmazújvárosban?
Arany László: A legkevesebb nézőnk 700, míg a legtöbb 1500 fő volt, tehát ha ezt levetítjük a város lakosságára, akkor azt lehet mondani, minden 10-15. lakosunk kijött a meccseinkre. Úgy látom, szereti a város a labdarúgást, megjött az étvágyuk az őszi szezonunk után. Elég idilli most a helyzet nálunk, hiszen a vezetők, a szponzorok és a nézők is megfelelően állnak hozzánk, és mindenben támogatnak minket, reméljük, ez minél tovább tart majd. Ami a futball-láz kérdését illeti, mondhatjuk, hogy igen. Bár én Debrecenben lakom, elég sokat tartózkodom és járok Újvároson, mikor ott vagyok, megállítanak az utcán, a zöldségesben és érdeklődnek. Aminek külön örülünk, hogy nagyon sok hölgy és gyerek jár ki a találkozóinkra, ez is a céljaink között szerepelt.
Mennyire elégedett a helyzetével, azt kapta, amire számított?
Arany László: Azt mondhatom, elégedett vagyok mindennel: van egy nagyon jó minőségű pályánk, műfüves játéktérrel is rendelkezünk, és még most építenek két pályát. Sok ilyen vezető kellene a magyar sportba, mint amilyen az újvárosi polgármester. Nagyon jól összeszokott a csapatunk, és most itt nem csupán a játékosokra gondolok, hanem a vezetőkre, a szponzorokra, a nézőkre, a háttérmunkásokra, mindenkire, aki segít bennünket – akár a béke szigetének is nevezhetnénk Balmazújvárost. Az, hogy engem választottak a Keleti válogatott élére, nemcsak az én sikerem volt, hanem a csapat elismerése is.
Mi az edzői hitvallása?
Arany László: Én mindenképpen próbálom a játékosokat partnerként kezelni. Még labdarúgó koromban azokkal az edzőkkel tudtam jól együttműködni, akik olyan embernek tekintettek, akinek lehet véleménye. Nem beosztottakkal szeretek együtt dolgozni, hanem olyanokkal, akiknek ha van, természetesen az öltözőben, normális keretek között elmondják a véleményüket. Nekem van egy utam, amin járok, engem arról nagyon nehéz, sőt, azt mondom, szinte lehetetlen letéríteni. Azt szeretem, mikor a focisták jó kedvvel jönnek az edzésekre, és a mérkőzéseken megszakadnak a csapat mezéért. Tehát a gondolkodó játékosokat preferálom, akiknek érzem, és értem a lelki világát, és akikkel a meccs után is lehet beszélni.
Meglehetősen különös helyzet az, mikor gyerekeket edz, aztán felnőtteket, majd megint gyerekeket. Nem kell átállítania magában valamit?
Arany László: El kell határolni a kettőt, tehát van mondjuk két óra, mikor csak gyerekkel foglalkozom, akkor én is próbálok gyerekfejjel gondolkodni. A gyerekeket mindenképp nevelni kell: ők több biztatást, nyugtatást igényelnek. Mikor meg felnőttekkel dolgozom, az megint más, őket máshogy kell motiválni, akkor máshogy kell nekem is gondolkodni. De nagyon szeretem mind a kettőt csinálni.
Az meg talán még érdekesebbé teszi a helyzetet, hogy a saját fiait is trenírozza.
Arany László: Amikor befejeztem a profi labdarúgást, az egyik fiam négy éves volt, a másik meg egy. Láttam, hogy a gyerekfociban mi működik jól, és mi nem. Azt gondolom, a fiataloknál az 5-14 éves kor közötti szakasz a legfontosabb, minden akkor dől el. Ezért is döntöttem úgy, hogy gyerekekkel is elkezdek foglalkozni. Nagy szerencsém volt, mert edzettem egy ’96-os születésű csapatot, abban szerepelt a nagyobbik fiam, és most itt van ez a ’99-2000-es gárda, ebben van a kisebbik. Ami a legfontosabb, hogy az edzőnek a gyereköltözőben még igazságosabbnak kell lennie, mint a felnőttben, tehát amit az egyiknek szabad, azt a másiknak is, és az mindegy, hogy az én fiamról, vagy egy másik játékosról van szó. Nem egyszerű, sokan mondták, hogy ezt nem fogom tudni kezelni, meg hogy problémák lesznek, de már 11 éve csinálom, és eddig úgy tűnik, jól megy.
Mit gondol, az NB II-ben tervezett változtatások mennyire lehetnek a magyar labdarúgás javára?
Arany László: Épp a közelmúltban hallottam, hogy lehet nem indul 16 csapat a következő bajnokságban, tehát nem jönnek újak a kiesők helyére, az MLSZ már most meg akarja indítani a tisztulás folyamatát. Szerintem jó lesz, pláne, ha benne leszünk az első öt csapatban. Biztos vagyok benne, hogy emelkedni fog a színvonal, és jobb lesz a magyar labdarúgás.
A felkészülésük hogyan alakul majd?
Arany László: Június 28-tól egyéni edzésterv alapján készülnek a játékosok, július 5-6-án megyünk Pestre a Sportkórházba, ahol terheléses vizsgálatoknak vetik alá labdarúgóinkat, és hivatalosan július 9-én, hétfőn kezdünk.
Van olyan, aki a következő idénytől már nem a Balmazújváros keretét erősíti?
Arany László: Szűcs László még az előző csapata kapcsán belekeveredett a fogadási botrányba, vele az egyesület felbontotta a szerződést, Lovas Márton pedig valószínű Ausztriába igazol. Sipos Tamás meg, ha minden igaz, Nyíregyházára megy, ezért is mondtam, hogy három játékos szeretnénk leigazolni, így 24-es keretünk lesz, ami kell is.
