A nagy, mint szitokszó

Akt.:
A nagy, mint szitokszó
© Illusztráció: Getty Images
Nem értem én azt a zsigeri gyűlöletet, ami a hazai agrárpolitika (sőt, nem csak az agrár-) részéről a mezőgazdasági nagyüzemeket körül lengi. Petneházi Attila jegyzete.

Már azt is értetlenül szemléltem, amikor az állattartó gazdaságok alól úgymond kiszervezték a takarmány megtermeléséhez nélkülözhetetlen szántó- és legelőterületeket, aztán jöttek azzal, hogy 1200 hektár felett „dotáció alma”, most pedig itt van az élelmiszeripari nagyüzemek uniós támogatása (pontosabban szólva, nem támogatása).

Fazekas Sándort állítólag az élet sűrüjéből szalasztották egyenesen a miniszteri bársonyszékig, most mégis úgy tesz, mint aki életében nem látott közelről agrárüzemet. Miközben váltig azt mondogatja, hogy a vidék pöffeszkedő zöldbáróinak az ölébe bűn lenne (köz)pénzt önteni, pontosan tudja, hogy amit nem ad oda a nagynak, azt valójában a kicsitől, az egyénitől, a családitól veszi el. Hiszen minden valamire való élelmiszeripari feldolgozó beszállítók (jellemzően családi vállalkozások) százait tömöríti maga köré, és ezt a szimbiózist holmi botor politikai megfontolásokból bűn lenne tudatos szembeállítással tönkretenni.

– Petneházi Attila –








hirdetés