A monumentális debreceni emlékmű története, amit csak kevesen ismernek

A Hármas Népfelkelő Gyalogezred szobra
A Hármas Népfelkelő Gyalogezred szobra - © Fotó: Matey István
Debrecen – Végre valahára! A Napló a közelmúltban két cikkben is foglalkozott egy nagyon régi adóssággal. Egykor a Nagy Lajos király téren állt hősi emlékműről van szó.

Még sok debreceni polgárnak emlékeznie kell rá, hogy a szobrot eltávolították, így biztosítottak helyet Kis István szobrászművész Tanácsköztársaság emlékmű alkotásának (1961. június 15.). Ezután a szobor eltűnt a nyilvánosság elől, a daru a Hősök Temetőjében fektette a földre. Innentől kezdve csak kevesen ismerték a Vasbaka (a nép nyelvén így hívták) sorsát.

1987-ben a debreceni civilek petícióban kérték az akkori városi tanács elnökét, Ács Istvánt, hogy a hippitanyává züllött állapotokat számolja fel a Hősök Temetőjében. Ő a honvédséghez fordult segítségért. Nagyszerű együttműködő partnerre talált az akkori Légvédelmi Kiképző Központ parancsnokában, Majoros László ezredesben, aki egyben a helyőrség parancsnoka is volt. Katonáival példamutatóan rendbe hozatta a területet. Itt talált rá a földön fekvő, félig földbe süppedt Hármas Népfelkelő Gyalogezred négyméteres szobrára. A látvány elképesztette, és igazi honvédtiszthez méltóan igyekezett az egykori bajtársai emlékművét megmenteni. Ács Istvánnál kezdeményezte, hogy a szobrot kimentve felállíthassa laktanyája hátsó részében. Ács – minden bizonnyal örömmel – hozzájárult a szobor elszállításához, így vele kapcsolatos minden gondtól megszabadult. Végső soron teljesen mindegy, hogy mi volt a belső indítéka, egy a lényeg, hathatósan hozzájárult a Nagy Honvéd megmentéséhez. Fontos megjegyezni, hogy a szobor elszállításához adta áldását, és nem annak tulajdonjogáról mondott le. Ezt azért kell hangsúlyozni, mert a szobrot felavatásakor a városnak adták át, így az volt és ma is a város a tulajdonos.

Majoros ezredes kockáztatott. A szobor laktanyába történő felállításához nem kért engedélyt a honvédelmi minisztertől. Félő volt, ha nem kapja meg a hozzájárulást (ez valószínűsíthető) akkor vissza kell vinnie a temetőbe. Természetes, hogy a dolog a miniszter fülébe jutott, ezért elmarasztalták, így elesett annak a lehetőségétől, hogy vezérőrnaggyá léptessék elő. Így jelenleg a laktanyában elzárva, gyönyörű parkosított környezetben áll az emlékmű. Ha nem ez történik, azóta a gátlástalan fémkereskedők potom anyagáron darabokra törve adták volna el.

Az olvasó felteheti a kérdést, ezt a levelet miért kezdtem azzal, hogy „Végre valahára!” Hála Istennek a világ alaposan megváltozott. Az eldugott, menekített emlékeket vissza kell állítani az eredeti helyükre, mint tette ezt Debrecen a Déri Múzeum egyik takarítóeszköz raktárkuckójában bújtatott Fájdalom című trianoni emlékművel.

Ez a szobor köztéri hősi emlékműnek készült. Sorsa szűk körben (civilek – Bocskai dandár) már évek óta téma. Teljesen érthető, hogy Majoros nyá. ezredes személy szerint ellenzi a visszaállítást. Mondhatjuk úgy is, mint saját gyermekére tekint a laktanyában felállított szoborra és a körülötte kialakított parkra. Az is természetes, hogy a jelenlegi dandárparancsnokság is a magáénak tekinti. Az a védekezés, amit a laktanya munkatársai leírtak, megmosolyogtató: „A szobor soha nem volt elrejtve a nyilvánosság elől, mivel előzetes bejelentkezés alapján bárki megtekintheti a laktanya területén álló „Hármas Népfelkelő” szobrot.” Ehhez viszont sok mindent kell tudni: hogy van egy ilyen szobor, hogy hol van, mi a bejutás módja, meg azt, hogy mikor fog arra járni és fejből löki azt a telefonszámot, amin jelentkezni lehet. Biztosan csőstül vannak ilyenek Debrecenben és a megyében!

Javaslat a megoldásra: elsősorban Debrecen város vezetése ébredjen fel Csipkerózsika-álmából, és tegye meg mindazt, amit már a Tanácsköztársaság emlékmű eltávolításakor meg kellett volna tennie. Ez így csak félmunka volt. Mint tulajdonos és az új rend részese, alakítója a szobrot vissza kell állítania az eredeti helyére. Ez még a rendszerváltáshoz tartozó feladat. Természetesen más kötelességük is van, hogy ne menjenek feledésbe a történtek. Javaslom a posztamensen feltüntetni mindazok nevét, akiknek a szobor megmentése köszönhető és a történtek rövid megörökítése. Most az I. világháború 100. évfordulóján különösen megfelelő az alkalom. Végezetül, egykori debreceni polgárként javaslatot teszek arra, hogy elévülhetetlen érdemeiért fogadja a város Majoros László nyugállományú ezredest díszpolgárainak sorába.

– Csepregi Oszkár, nyugállományú mérnök alezredes –

Az előbbi sorokra Majoros László nyugállományú mérnök ezredes, volt debreceni helyőrségparancsnok a következő levelet küldte

Hármas hősi emlékmű a neve

Tisztelt Alezredes Úr!

Az Ön által említett „Vasbaka” szobor közel hét tonna bronzból lett öntve. A szobor nem a „Hármas Népfelkelő Gyalogezred” nevet viseli. Az emlékmű alkotója, Márton Ferenc „Hármas hősi emlékmű”-ként említi (Határozat: Debrecen, 1939. okt. 28. MNL HBM Levéltár).

Fotó: Matey István Fotó: Matey István ©

Szeretnék néhány észrevételt tenni:

1. Ács István, az akkori városi tanács elnöke nem megszabadulni akart a szobortól, a város leltárában ez a szobor sem akkor, sem most nem szerepel. Tulajdonjogról tehát szó sincs.

2. Szűcs Ernő helytörténész megjelent cikkében a következőket írja: „A sok ezer halottat áldozó debreceni 3-as honvéd gyalogezred szobráról beszélek. Ezt a szobrot az egykori ezredtagok adományaiból hozták létre… A 3-as honvédek szobrát pedig kivitték a köztemetőbe, s a szovjet katonák díszsírhelye mögött a gazba ledobták. Ott volt évekig, mígnem egy jobb érzésű vezető átvitette a Hősök Temetőjébe, és ott felállíttatta.”

3. A gátlástalan fémkereskedőkkel kapcsolatos megjegyzéssel egyetértek. A múlt évben a csíkszeredai TV filmet forgatott: „Feledésre ítélve – Márton Ferenc élete és munkássága” címmel. A forgatócsoport megállapította, a szobrásznak ez az egy önálló alkotása maradt meg, a többit szétverték vagy beolvasztották.

4. A szobor laktanyába vitelekor – be kell vallanom – nem gondoltam arra, hogy bárkitől is engedélyt kell kérnem. Sajnos miután egy névtelen levélben feljelentettek, akkor tudtam meg, hogy létezik egy Politikai Főcsoportfőnöki intézkedés, mely előírja, hogy köztéri szobrot csak az engedélyével lehet bevinni a laktanyába. A leírtak többi része igaz.

5. A szoborbizottság 1942. szeptember 18-án feloszlatta magát. A jegyzőkönyvben rögzítették, hogy a szobor elkészülte után még 739 P. maradt. Határoztak arról is, hogy ezt az összeget a Debreceni Református Kollégium pénztárába fizetik be. „Ezen összeg kamataiból minden évben a Hősök Napján a kollégium igazgatósága egy, a szobornak megfelelő koszorú elhelyezésével áldozzon emlékezetet a volt 3-as honvéd és népfelkelő hősök megdicsőült emlékének.” „Végül a bizottság elhatározta, hogy a szobor felállításával kapcsolatos levelezéseket és egyéb adatokat, a Déri Múzeumnak adja át megőrzés és felhasználás végett.”

Ezzel a szoborállítás több mint 25 éves vajúdása befejeződött. Végül megköszönöm Csepregi Oszkár úrnak, hogy a szobor érdekében végzett három évtizedes munkámat magas szinten elismeri, kérem, Ő is tartsa szívügyének ennek a sokat megélt szobornak a további sorsát.

– Majoros László, nyugállományú mérnök ezredes –

A levélváltást eljuttattuk a az MH 5. Bocskai István Lövészdandár parancsnokságára is. Onnan a következő reagálás érkezett:

Nemzetközi konferenciát szerveznek

A Magyar Honvédség 5. Bocskai István Lövészdandár és Debrecen Megyei Jogú Város Önkormányzata november 18-án közös Nemzetközi Konferenciát szervez a Honvédtemető, Hősök temetője témájában, a Kossuth lakatanyában. A konferencia tárgya – többek között –, hogy rendezze a 3-as szobor jövőbeni sorsát, illetve, hogy létrehozzon egy alapítványt, amelynek célja, hogy gondoskodjon a szobor sorsáról és jövőjéről. Ezzel is adózva a 3-as honvéd elődeink emlékének, akik legdrágább kincsüket: életüket áldozták hazájukért a harctereken.

Tisztelettel számítunk minden magánszemélyre és szervezetre, akik úgy gondolják, hogy a szobor érdekében anyagi áldozatokra is hajlandóak.

A debreceni Kossuth laktanyában az elmúlt évben több mint 500 gyermek és felnőtt tekintette meg a – többek között – a 3-as szobrot, illetve helyezte el ott az emlékezés virágait. Az MH 5. Bocskai István Lövészdandár Parancsnoksága mindenkit szívesen lát munkaidőben és azon túl is, akik szeretnék megtekinteni a Márton Ferenc alkotta monumentális emléket. Munkaidőn kívül pedig kérünk mindenkit, hogy előzetes egyeztetés alapján jelezze felénk belépési szándékát, hogy felkészült kísérő fogadhassa a laktanyába érkezőket.

– Takács Attila dandártábornok, az MH 5. Bocskai István Lövészdandár parancsnoka –








hirdetés