A mókusoknak nem túl jó a memóriájuk

A mókusoknak nem túl jó a memóriájuk
© Fotó: Konyhás István
Debrecen – Terepszemle Stúdió: a mókusok színváltozata az élőhelyüktől függ.

Az egyre hidegebbre forduló időjárás miatt aktívabbak lettek a mókusok, hiszen ezekben a hetekben gyűjtik össze a téli tartalékot is, és nem csak a bőrük alatt, hanem rejtekhelyeken egyfajta éléskamrákban halmozzák fel a szűkösebb napokra szánt élelmet. Földbe ássák, vagy faodvakba rejtik az összegyűjtött táplálékokat. Memória téren azonban volna mit fejlődniük, mivel megfigyelések szerint hét élésraktárból átlagosan egyet találnak meg. Ezért is tartják a fajt már-már erdőgazdának, hiszen az elásott, de meg nem talált élelem – mely megyénkben leginkább a tölgymakkból áll – jelentős része tavasszal kihajt.

Télen szívesen felkeresik a madáretetőket is, furcsa­mód ezeket a helyeket jobban megjegyzik és rendszeresen visszajárnak, sőt, akár külön mókusetetőt is létrehozhatunk nagyobb magvakkal ott, ahol egyébként jelen van ez a kis emlős. A 20-30 centiméter testhosszúsághoz közel hasonló hosszú farok is tartozik, ezért sokszor nagyobbnak tűnik valós méreténél. Bundájában a barna árnyalatai uralkodnak, bár színezete a mély feketés-barnától az egészen világos vörösesbarnáig terjedhet. Hasi oldala mindig világosabb, mint a háta. A színváltozatok előfordulása az élőhelytől függ. Lombos erdőkben és városi parkokban, vegyes fájú erdőkben a vörösesbarna típus az uralkodó, míg a fenyőerdőkben szinte kizárólag csak feketés vagy sötétbarna példányok találhatók, de a sötétebb bundájúak is a vörös mókus fajhoz tartoznak, hiszen nálunk csak ez él. A Nagyerdőben a Békás-tó környékén, még a parkerdős részen is találkozhatunk velük. Színezetük mindig a környezetbe való beleolvadást segíti elő, de az élőhely átlaghőmérséklete is befolyásolhatja azt, minél hidegebb a klíma, annál sötétebb a mókus bundája. A hosszú szőrös farok az ágak közti ugráláskor és mászáskor egyensúlyozásra, éjjel pedig „takaróként” szolgál.

HBN–Konyhás István



Sporthírek






hirdetés