A mivé levés rébuszai

A mivé levés rébuszai
© Fotó: Pixabay
Meg kell, bizony, meg kell a búzának érni, ha mindennap meleg éri… s meg kell szívemnek hasadni, ha mindennap bánat éri. Fábián György jegyzete.

Mivé lesz a vén kontinens, mivé? Sőt: Európa nem lesz, hanem van. Nem azzá, ami, hanem már az. Nem lesz elég a határokon felsorakozni erőknek erejével, idebent szükséges ébernek maradni, és ha valaki gyanúsan nem fékezve hajt a belvárosban, muszáj cselekedni.

Eddig, és ne tovább! Erős vár a mi Istenünk. Megállj, gazs, kutya terek, meghals! A falak ereje nem a kőben vagyon, hanem a védők lelkében.

Vagy pedig kész-e a koporsód, Dobó István?

Eb ura fakó.

Voltak idők, amikor azt hittem: fényes eszmék, pihepuha verssorok megállíthatják a halál kamionját. A deszkák ugyan még a színészek talpa alatt döngenek, s nem az ablakkereteken nyújtanak hamis oltalmat – de mit akarunk a jövőtől, amikor a múltat sem vagyunk képesek a helyére rázni magunkban? Kiállunk majd a forgalomból, mint egy felújított szovjet metrószerelvény.

Március 23-ára virradó éjjel zengett az ég. Az idén talán először. Azt mondják, ha Szent György előtt megdördül, jó termés lesz.

– Fábián György –








hirdetés