„A Miskolci Egyetemnek megújulásra van szüksége!” – Interjú Torma Andrással, a Miskolci Egyetem új rektorával

„A Miskolci Egyetemnek megújulásra van szüksége!” - Interjú Torma Andrással, a Miskolci Egyetem új rektorával
„A Miskolci Egyetemnek megújulásra van szüksége!” - Interjú Torma Andrással, a Miskolci Egyetem új rektorával
Miskolc – A Miskolci Egyetem – a magyar felsőoktatás egészéhez hasonlóan – nehéz gazdasági helyzetben van, mondja az új rektor.

Torma András, a Miskolci Egyetem új rektora szerint nem lehet az intézményt a ’70-es évek szintjére leredukálni. Arra a szintre, amikor az egyetemen csak mérnököket képeztek, hiszen az intézmény időközben igazi universitasszá fejlődött. Az egyetemen ugyanis a mérnökképzésen túlmenően jogász, közgazdász, bölcsész, zenész és egészségügyi szakemberek képzése is folyik.

Komoly változások várhatók a közeljövőben a felsőoktatás rendszerében. Mit lehet tudni most ezekről a változásokról, és hogyan érintik majd ezek a Miskolci Egyetemet?

Torma András: A hírek szerint szeptemberben egy törvénycsomag kerül a parlament asztalára, amely megváltoztatja többek között a hatályos felsőoktatási törvényt. De hogy ez a tervezet mit tartalmaz majd, valamint hogy mi lesz a sorsuk az egyes intézményeknek, lesz-e például kancellár vagy sem, mi lesz a gazdasági ügyekkel, azt egyelőre nem tudni. Én is csak híreket hallok, és ezek a hírek általában egymásnak ellentmondanak.

A Miskolci Egyetemmel kapcsolatban pedig elmondhatom, hogy az intézmény eddigi életének egyik legnehezebb korszakát éli. Két értelemben is igaz ez: az egyik gazdasági értelemben, a másik pedig morális értelemben. A gazdasági nehézséget az okozza, hogy a magyar felsőoktatásból 2008-tól folyamatosan forrásokat vonnak ki. Csak egy számot említek: 2008-ban a felsőoktatás még több mint 200 milliárd forint állami támogatásban részesült, ez 2013-ra lesüllyedt 96,7 milliárd forintra.

A Miskolci Egyetem esetében ez azt jelenti, hogy az 5 évvel ezelőtti 8 milliárdot meghaladó állami támogatás mára 4,5 milliárd forinttal csökkent. A legnagyobb veszteséget azonban az utóbbi évben szenvedte el az egyetem, amikor a korábbi évhez képest 1,5 milliárdos forráskivonás történt. Megjegyzem, ezzel a Miskolci Egyetem nincs egyedül, hiszen voltak bőséggel olyan egyetemek, amelyeknek állami támogatása nagyobb mértékben csökkent.

Mi lehet a megoldás erre a helyzetre?

Torma András: Az egyetemi költségvetés számol egy 700 milliós támogatással, amit a strukturális alapból kapna az intézmény. A gond ezzel csak az, hogy – túl azon, hogy a Miskolci Egyetemről levált a Comenius Tanárképző Főiskolai Kar (ami egyébként évi mintegy 100 milliós megtakarítást jelent) – alapvető strukturális változtatás nem történt. Ha ez megtörténik, és tetszeni fog a fenntartónak, akkor megkapjuk a pénzt. Ez létkérdés számunkra, mert enélkül a 2013. évi költségvetésünk nem teljesíthető, annak pedig súlyos következményei lehetnek.

Mit ért strukturális változáson?

Torma András: Karok és szervezeti egységek összevonására, megszüntetésére, továbbá egyes szakok képzésének felfüggesztésére kell itt gondolni. A félszázas nagyságrendet meghaladó számú szakok gazdái egyébként az egyes karok, tehát kari szinten kell eldönteni, hogy milyen képzéseket éri meg indítani. Nem tudom, mi a helyzet az egyetem egészében, de a korábbi rektor, Patkó Gyula nyilatkozataiból kitűnik, hogy jelentős azon szakok száma, ahol még 10 hallgató sem tanul. Ha ez igaz, akkor ezen valóban el kell gondolkodni. Érdemes megfontolni azt a kérdést, hogy szabad-e ott képzést folytatni, vagy ezeket ki kell vezetni, illetve pihentetni.

A felsőoktatás átszervezésével kapcsolatos vitaanyagból az derül ki, hogy a Miskolci Egyetem nem lesz nemzeti tudományegyetem. Ez pedig azt is jelenti, hogy nem lesz kedvezőbb a finanszírozása sem.

Torma András: A kiindulópont „A felsőoktatás átalakítás stratégiai irányai és soron következő lépései” című vitaanyag, amely a sajtó közvetítése révén gellert kapott. E dokumentumban szó sincs arról, hogy ez a minisztérium hivatalos álláspontja lenne, már csak azért sem, mert az anyag fedőlapján végig nagybetűvel szedve szerepel, hogy „VITAANYAG”, ami önmagában arra utal, hogy ebből nem szabad következtetéseket levonni. Az a tény tehát, hogy a dokumentum egyik pontja szerint a mai felsőoktatási intézmények a következő 4 csoport egyikébe sorolhatók be: nemzeti tudományegyetem, szakegyetem, szakfőiskola, helyi, illetve kistérségi főiskola, és a Miskolci Egyetem a szakegyetem kategória alatt kerül példaként megemlítésre, még korántsem jelenti azt, hogy a fenntartó a Miskolci Egyetemet szakegyetemnek tekintené. Ezzel szemben ugyanis én azt állítom, hogy a Miskolci Egyetem jelen állapotában megfelel mindazon követelményeknek, amelyeket a nemzeti tudományegyetemekkel szemben támasztanak. Teljesen indokolatlan lenne ezért a Miskolci Egyetemet a szakegyetemek körébe sorolni. Aki ezt teszi, az – mint arra korábban utaltam – leragadt a ’70-es években.

Erről a tervezetről folyamatosan vitázik a Felsőoktatási Kerekasztal, tehát ezek nem légből kapott ötletek.

Torma András: Azt semmiféle politikai erő nem vállalhatja föl, hogy a Miskolci Egyetemet visszaállítsa a ’70-es évek nehézipari műszaki egyetemévé. Sőt a Miskolci Egyetem ma már messze több, mint oktatási intézmény. A mi rendeltetésünk az, hogy az észak-magyarországi régió szellemi központja legyünk. És az én hitem szerint az egyetem ezt a szellemi központ szerepét be is tölti. Ezt elvenni tőle, az egész régió leértékelését és az amúgy is hátrányos helyzet további romlását eredményezné. Az egyetemnek hatalmas megtartó ereje van. Ha a diákok itt tanulnak, akkor van rá esély, hogy itt is maradnak. Ezzel szemben, a más magyar egyetemi városokban végzett szakemberekről általában az mondható, hogy nem szívesen jönnek ebbe a térségbe dolgozni.

Önnek milyen lehetősége lesz a lobbizásra a Miskolci Egyetem érdekében?

Torma András: Nálunk a családban van egy jelmondat. Ez röviden úgy hangzik, hogy „egységben a kétség.” Ez alatt azt értjük, hogy össze kell fognunk, bárki bármikor nehéz helyzetbe kerül. Az egyetem esetében ezt ugyanígy gondolom. Ha nem áll az intézmény mellett az adott térség valamennyi politikai ereje, valamennyi állami szerve, valamennyi gazdasági, gazdálkodó szerve, akkor gyenge lesz az egyetem. Ebből következik, hogy elsőrendű feladatomnak tartom a régióban működő állami- és nem állami szervekkel való szoros együttműködés megteremtését, a kölcsönös előnyök alapján.

A miniszter úgy indokolt, hogy menedzser-szemléletű rektorra van szüksége az egyetemnek. Rektori pályázatában mi támasztja alá a menedzser-szemléletet?

Torma András: Én a pályázatomban egy dolgot kerestem: hogyan lehet a Miskolci Egyetemet a régi fényébe visszahelyezni. Persze ezen nem az 1700-1900-as éveket kell érteni, hanem a mintegy 10 évvel ezelőtti állapotot. Amikor az intézmény növekedett és béke, nyugalom volt, dolgozói pedig nem sározták be egymást. A béke szigetének megteremtése azonban rendkívül nehéz. A kiinduló pont az, hogy új ember kell. A magyar egyetemek életében nem szerencsés, hogy egy-egy rektor 2 cikluson keresztül is vezetheti az intézményt. Én rövidebb időnek lennék a híve. Azt mondanám, hogy 3 évig legyen valaki egyetemi felső vezető! Ideértem nemcsak a rektorokat, hanem a dékánokat is. Egy folyamatosan változó világban ugyanis folyamatosan változniuk kell a szervezeteknek és a szervezetek vezetőinek is. Olyan ütemben, ami korábban elképzelhetetlen volt. Ha ez nem történik meg, akkor a szervezet pusztulásra van ítélve.

Említette, hogy a Miskolci Egyetem morális válságot is átél. Ki állhat az elmúlt hónapok lejárató kampánya mögött, és kinek állhat ez az érdekében?

Torma András: Én erről ugyanúgy nem tudok semmit, mint ahogy a legtöbb egyetemi dolgozó sem. Az tény, hogy ez megtörtént, a sajtó pedig fölkapta a negatív híreket, illetve álhíreket. Ezeket az egyetem vezetése próbálta részben nyilvánosságra hozni, hiszen a korábbi rektor tartott például sajtótájékoztatót is, ahol visszautasította az őt ért vádakat, majd elindult egy lavina, ami oda-vissza folyt, és eléggé dicstelen fényt vetett az egyetemre. Nem tudom, ki, miért generálja ezt, de az biztos, hogy ez nem az egyetem érdeke. Csak reménykedni tudok abban, hogy az új vezetéssel ezek a sugdosódások, ezek a feljelentgetések, blogozások megszűnnek. Megítélésem szerint ugyanis az egyetemnek nyugalomra és békére van szüksége, ahhoz hogy a nemzeti felsőoktatásról szóló törvényben, illetve az alapító okiratban meghatározott feladatait magas színvonalon elláthassa. Nem csupán saját boldogulására, hanem Miskolc, Borsod-Abaúj-Zemplén megye, az Észak-Magyarországi régió és az egész magyar nemzet érdekében.

Hegyi Erika