A milliárdos vagyon kötelez is

Szabó Miklósék rendszeres támogatói a gyermekklinikának
Szabó Miklósék rendszeres támogatói a gyermekklinikának - © Fotó: Napló-archívum
Debrecen – A leggazdagabb hajdú-bihari vállalkozók sem képesek arra, hogy minden rászorulónak adjanak.

„Amikor először bekerültem „A száz leggazdagabb magyar” című kiadványba, az akkor tizenkét éves Sára lányom megállt előttem és ezt mondta: Papa, nekünk ennyi pénzünk van? Nem hoznál belőle egy kicsit haza? Majd a kezembe nyomott egy papírt, amire felírta, hogy mi mindent szeretne kapni…” – lapozta fel a családi kalendáriumot Herdon István, a Xanga-csoport vezetője, aki a 18 milliárd forintra becsült vagyonával a második leggazdagabb hajdú-bihari.

Nem aprózzák el

Őt a képzeletbeli dobogón 24 milliárd forintra taksált vagyonával csupán az a Szabó Miklós és családja előzi meg, akiknek a baromfitenyésztéssel és -forgalmazással foglalkozó cégcsoportja (a Tranzit-Ker Zrt. és a Tranzit-Food Kft.) a keleti országrészben csaknem ezer embert foglalkoztat. – Mindig is fontos feladatunknak tartottuk a társadalmi szerepvállalást, bár tudjuk, hogy mindenkinek nem segíthetünk, aki hozzánk fordul a bajával. Muszáj intézményesíteni és koncentrálni a segítségnyújtást ahhoz, hogy ne aprózzuk el a lehetőségeinket. Ilyen megfontolásból támogatjuk a gyermekklinikát és a debreceni rászorulókat, évente tízmillió forintos nagyságrendben. De jelen vagyunk a sport-szponzorációban is. A társasági- és osztalékadó (Tao) révén eddig mintegy egymilliárd forinttal segítettük az ifjúsági sportot. Azt az elvet követjük, hogy célirányosan adjuk a pénzt; a debreceni rászorulóknak például mi vásároltuk meg a karácsonyi csomagokat – utalt társadalmi szerepvállalásuk konkrétumaira Szabó Miklós vezérigazgató. Ő egyébként nem szereti az olyan szövegeket, hogy „nem a pénzért csinálom”, hiszen ezt általában azok hangoztatják, akiknek van pénzük. – Az én életmódomat nem változtatta meg a több pénz; nincsenek nyaralóim, külföldi ingatlanjaim és nincs cifra palotám. Vannak viszont évtizedes barátságok, szerető család és van tisztes polgári lét – ezt nem is tagadom – mondta a családfő. Arra a kérdésre, hogy mi az, ami a legjobban szúrja a szemét ma Magyarországon, hajdanvolt falusi gyerekként azt felelte, hogy az elnéptelenedő falvak. „Kölyökkoromban megszólták, aki a faluban nem dolgozott, ma inkább azt szólják meg, aki dolgozik. Nem jól van ez így” – fogalmazott.

Mindenki másképp…

– A társadalmi szerepvállalásra nincs egységes recept, hiszen különbözőek vagyunk, mást és mást tartunk fontosnak – mondta Herdon István, a Xanga-csoport vezetője, aki görög katolikusként az egyházán keresztül szán rendszeresen jelentős összegeket a rászorulók támogatására. Azt mondja, az egyháznak az elesettek segítése önként vállalt feladata, ez pedig számára garancia arra, hogy célhoz ér a pénze. Ugyanezt gondolja az National Instruments Hungary Kft. tehetséggondozó alapítványáról, ezért idén őket is kiemelten segítik. – A jómódú emberről sokan azt képzelik, hogy ott ül egy hatalmas pénzkupac tetején, holott valójában nem ropogós bankókról, hanem vállalkozói vagyonokról van szó. Nekem most is ugyanúgy a gulyásleves a kedvencem, és ugyanúgy reggel nyolcra járok dolgozni, mint amikor még nem emlegettek a milliárdosok között. Na jó, bevallom, hogy az autók a gyengéim, ezért valószínűleg jobb kocsival járok, mint az átlag. Egyébként pedig csak annyi készpénzt tartok magamnál, hogy a kocsimat tele tudjam tankolni és út közben megehessek valahol egy jó gulyáslevest – utalt a hétköznapjaira az ismert üzletember, aki azt szeretné, ha ebben az országban a munkának lenne becsülete. „Utálom a spekulánsokat, szerintem ugyanis minden ott kezdődik,hogy a munkás reggel bemegy a gyárba. A keresetéből azután költ ennivalóra, meg fodrászra, így valójában a sarki fűszeres, meg a fodrász is belőle él. Ehhez persze munkahelyek kellenek. Mi Debrecenben hosszú évek óta ezen dolgozunk.”

– Petneházi Attila –


Vagyonosnak számítanak

Antal Péter (műgyüjtő)
Bódi László (Tedej Zrt.)
Csutak Csaba (Chemical-Seed Kft.)
Forgács Barna (Agrárgazdaság Kft.)
Ináncsy Miklós (szállodaipar)
Nagy Antal (Dispomedicor Zrt.)
Nagy Sándor (Karát Kft.)
Novotni-család (HAJDU Zrt.)
Miklóssy Ferenc (Keviép Kft.)
Sántha Imre (Formula-GP Kft.)

A nyugdíjas felírhatta, mit ebédelne

„Akkor is jótékonykodtam, amikor még nem volt divat. A Gyermekklinikán én találtam ki a szeretet fáját (néhány milliónyi adományt rá is aggattam az éves során), később a down-kóros gyerekek fővédnöke voltam, de támogattam már leukémiás, valamint autista gyermekeket is” – ment vissza néhány évet az időben a harmadik leggazdagabb hajdú-biharinak „kikiáltott” Boros József. Majd azt az időszakot elevenítette fel, amikor minden hónap első vasárnapján tucatnyi nyugdíjast látott vendégül ebédre.

Boros József | Fotó: HBN archív Boros József | Fotó: HBN archív ©

– Az idős emberek felírták, hogy mit szeretnének ebédelni, én pedig taxikat küldtem értük, hogy érezzék a törődést. De szerintem azzal is tettem a városért, hogy megvásároltam és reményeim szerint felújítom a pusztulásnak indult Aranybikát, vagy, hogy a vállalkozásaim mintegy kétszáz embernek jelentenek megélhetést – mondta az ismert vendéglátós, aki szerint aki nehezen él, az könnyen hal, ezért ő próbál tudatosan tenni az egészségéért. Őt egyébként leginkább az zavarja manapság, hogy rengeteg a pesszimista, kesergő ember. – Ha valahogy rá lehetni venni őket, hogy ismét megízleljék a munka, az értékteremtés örömét, akkor sokkal boldogabb lenne a tekintetük. És persze könnyebb az életük – véli Boros József.


„Nincs cifra palotám”
Debrecen – A gazdag emberről sokan azt képzelik, hogy ott ül egy hatalmas pénzkupac tetején.









hirdetés