A másik modell jobb

Akt.:
A Napló Top 100 Klub összejövetelén a Hotel Divinusban
A Napló Top 100 Klub összejövetelén a Hotel Divinusban - © Fotó: Molnár Péter
Debrecen – A forintosítással igen, a rezsicsökkentéssel nem ért egyet a neves közgazdász.

Míg az angolszász országok válságkezelése mára sikeresnek bizonyult, az európai kontinentális modell eredményei igencsak elmaradnak a kívánatostól – jelentette ki Surányi György volt jegybankelnök, a Crédit Agricole devizarészlegének vezetője pénteken este, a Napló TOP 100 klubjában tartott előadásán, a Hotel Divinusban. Utóbbi intézkedéscsomag egyszerre akarja helyreállítani az egyensúlyt az államháztartásban, a lakossági és vállalati szektorban meg a bankrendszerben is; ez azonban minden területen egyidejű szűkítést jelent, és lefele tartó spirálba kerül a gazdaság, egyik következményként a deflációval, ami ugyanolyan káros, mint a magas infláció, és amit Észak-Amerikában sikerült elkerülni.

A szakember nehezen indokolhatónak tartja a svájci jegybank lépését, mellyel elengedte a frank rögzített árfolyamát. A magyar devizahitelezés kapcsán kialakult helyzetről úgy véli, az egy folyamat eredménye volt, ami az összes érintett szereplő „tévelygéséből” jött létre; a forintosítással egyetért, de azt szerinte évekkel ezelőtt meg kellett volna tenni. A rezsicsökkentést a nyolcvanas évek szocialista politikája nem merte volna ilyenformán meglépni – mondta, bankok állami kézbe vételét pedig „agyrém”-nek nevezte.


Fotó: Molnár Péter Fotó: Molnár Péter ©

Egyensúlytalanságok

Bár az adósságot Európában próbálták legerősebben csökkenteni a válság kitörése óta, az ebben kevésbé szigorú angolszász országok sokkal jelentősebb javulást értek el; az USA GDP-je ma 12-14 százalékkal meghaladja a 2008-as csúcsot, az eurózóna országaié még nem érték el azt – adott helyzetértékelést Surányi György.

A világ gazdaságában hatalmas egyensúlytalanságok halmozódtak fel: magas volt az eladósodottság az Egyesült Államokban, méretéhez képest nagyon eladósodott volt Spanyolország, Görögország, Portugália, a balti államok, stb., nem véletlenül ezeket érintette legérzékenyebben a válság. Márpedig ha valakik túlköltenek, akkor mások pluszban vannak, a lehetőségeiknél kevesebb a beruházásuk, fogyasztásuk (Kína, Japán, a Délkelet- ázsiai „tigrisek”, az olajtermelő országok, Németország, stb.) – a nap végén globálisan egyenlő a mérleg. A gazdasági anomáliákat aztán a válság kiélezte – magyarázta az előadó.

Nem egyszerre

A válságkezelés során aztán az amerikaiak nagyon tudatosan nem egyidejűleg akarták orvosolni az összes egyensúlyhiányt, mert azt gondolták, ha a kiigazítás egyszerre megy végbe minden szférában (állam, lakosság, vállalatok), akkor az egy végtelenített lefele menő spirált eredményez, végül összeomláshoz vezet. Ezért első lépésként az állam nagy deficitet vállalt fel: a korábbi 2-3 % -os államháztartási hiányt 4 éven át 10-11 %-ra duzzasztották, vagyis az állam mérsékelte a lakosság és vállalati szektor keresletcsökkenést, keresletet generált. Az USA gyorsan kijött a recesszióból, 2010 óta ismét növekvő pályán van.

Európa épp az ellenkezőjét csinálta: mindenütt egyszerre akart kiigazítani, még azok is, akiknél szükséges lett volna, hogy ne tegyék, így Németország, ahol az államháztartásnak 5-6%-os többlete volt. Miközben a válságkezelés során ez a többlet nőtt, a belső kereslet csökkent, a gazdaság lassult, csökkent az importigénye, nem tudtak eleget ide exportálni azok az országok, akiknek pedig nagy szükségük lett volna rá, például a görögök, spanyolok, portugálok. Így az ő számukra nem volt kiugrási pont, ahol javíthatnának helyzetükön – drámai volt a visszaesés a periférián. Ennek a politikai következménye is megvan, az EU-ellenes pártok megerősödésében látható – jegyezte meg Surányi György.

– Az európai események során a problémát nem a hozzáértés hiánya, hanem politikai megosztottság okozza: míg például a Fed a válság kitörése után 5 hónapon belül nullára vitte le az irányadó kamatot, az Európai Központi Banknak (EKB) ehhez 5,5 év kellett – hangsúlyozta.

Négy éve javasolta

– Részben elégtételnek vettem a hazai devizahitelek forintosításáról szóló döntést, én ezt kollégáimmal már négy éve javasoltam, de akkor a kormány, az MNB és a bankok is elutasították. A frank árfolyama még 210 forint volt, ráadásul a devizahitelek nagy kockázati tömege az egyik fő oka volt annak, hogy Magyarországot befektetésre nem ajánlott kategóriába sorolták és ezért évekig hatalmas kamatprémiumokat fizetett – emlékeztetett az közgazdász. Problémának tarja, hogy nem minden svájci frank adósra vonatkozik a forintra váltás, rájuk az alpesi valuta erősödése miatt évi 30-50 milliárd forint többlet teher esik.

Surányi György arra számít, a jövőben a forint valószínűleg gyengülni fog, de nem erősen, 290-330 forintos euró árfolyam között fog ingadozni. – 2008 előtt az akkori jegybanknak mániája volt, hogy minél erősebb a forint, annál jobb, a mostani szerint minél gyengébb, annál jobb. Mindkettő káros. Azért nem erős a forint annyira, amennyire lehetne, mert alacsony a gazdaságpolitika hitelessége, továbbá 6 milliárd forintnyi euró, amit az EU-tól kapunk, nem a devizapiacon át cserél gazdát, hanem az MNB konvertálja át forintra, így nem jelenik meg a piacon és nem stabilizál – véli.


Fotó: Molnár Péter  Fotó: Molnár Péter ©

A rezsicsökkenés kapcsán elmondta: az deflációhoz vezetett, ráadásul ez a nem kívánt hatás egy évvel megelőzte a piacon egyébként is bekövetkező árcsökkenést. Utóbbit „importáltunk” és abból ered, hogy az energiahordozók vagy a Nyugat-Európából behozott termékek árai mérséklődtek. – A rezsicsökkentéssel a víz, csatorna, kéményseprés díját érintően továbbra is baj van, itt az infrastruktúra felélése folyik, ami néhány év múlva komoly szolgáltatási problémákhoz vezethet. Ezt a fajta akarattal irányított gazdaságpolitikát már a nyolcvanas évek szocializmusa nem merte volna csinálni – jegyezte meg.

Túl hosszú fix

– A 2013-ban meghirdetett növekedési hitelprogram nagy pártolója vagyok, mi már 2006-ban javasoltunk egy ilyet. A konstrukció hibája, hogy 10 évre nem lenne szabad fix alacsony kamatot meghatározni, mert senki nem tudja, mi lesz néhány év múlva. Emellett nem csak a kis- és középvállalkozásoknak kellene adni, hanem a nagyvállalatoknak és a lakásszektornak is – véli az elemző. Azt viszont „agyrémnek” tartja, hogy az állam bankokat vásárol.

– A Széchenyi bank veszteségeit az adófizetők állják, a nemrég megvásárolt MKB helyzete sokkal rosszabb, mint a kormány gondolta, de most már a külföldi tulajdonú bank helyett a magyar állam pénzéből kell rendbe tenni. Ez a legrosszabb szocialista tervgazdaság aberrált tőkeallokációja: a jegybank adja a forrást és a nem piaci szereplő a haveroknak osztja szét rosszul a pénzt – jelentette ki az előadó. – Az rendben van, hogy 3 éven belül privatizálni akarják e bankokat, de kérdezem, kinek? A tőkeigény úgy 250-300 milliárd forint lenne, hol van az a csoport Magyarországon, amelyik ezt bele tudja tenni?

HBN-SzT








hirdetés