A magyarság nem minden

Azért csak nagy megkönnyebbülés, hogy a fiatalok mintha nem külföldön képzelnék el életüket vagy életük egy szakaszát, hanem inkább maradnak itthon – legalábbis a mai körkérdésünkben megszólalók véleményét olvasva, bizakodhatunk. Kovács Zsolt írása.

Mert legyenek ők és a hozzájuk hasonlóan gondolkodó társaik bármennyire is felkészültek, inkább vállalják az Európai Unióban tudásukért járó fizetés felét-harmadát, a munkával eltöltött több időt, a stresszesebb munkahelyi légkört, a szinte állandó egzisztenciális bizonytalanságot, az élet minden területére befurakodott politikát, a nem kevesek szerint tapasztalható, az igaz magyar létet preferáló lelki hadviselést, no meg a kormány kényéhez-kedvéhez folyton igazodó vélemények túlsúlyát, csakhogy itthon maradhassanak, hiszen szeretik ezt az országot, a hazájukat, a magyarságukat. Pedig de sokan kint vannak már, és még mindig mennek, a statisztikák szerint évről évre egyre többen. És most már a nyugdíjasok is a gyermekeik, az unokáik közelébe. Visszajönni? Ők sem és a fiatalabbak sem szándékoznak, vagyis a legtöbbjük. Pedig ők is szeretik a hazájukat, országukat, a magyarokat. Ám ez nem elég a maradáshoz, mert szerintük van annál fontosabb szempont, emberi érték, mint hogy valaki magyar.

– Kovács Zsolt –



Sporthírek






hirdetés