A lelki „wellness” lemondással erősít

Akt.:
Illusztráció
Illusztráció - © Fotó: hazipatika.com
Debrecen – Fekete András görögkatolikus parókus a húsvét előtti böjt spirituális oldalát domborítja ki.

Minden nagy világvallásban elfogadott gyakorlat a böjtölés – vallja Fekete András. – Tavasz a megújulás időszaka, és a 7 hetes nagyböjt arra figyelmeztet, könnyítsük meg a télen elpuhult, túltáplált testet. Erre már kétezer évvel ezelőtt is figyelmeztetett Szent Pál a Kolosszeiekhez írt levelében: „Vessétek le a régi embert szokásaival együtt, és öltsétek föl az újat, aki állandóan megújul…” Mire is utalt a szent tágabb értelemben? Nem csak a testet szükséges kordában tartani, hanem a lelket, a szellemet is. Gyermekkoromban, – s előtte évszázadokon keresztül – amikor még a hús ünnepi étel volt anyagi okokból, erről az élvezeti cikknek minősülő táplálékról lemondani óriási áldozatnak számított. Ebből a szemszögből nézne a hústilalomnak manapság kevésbé fontos jelentősége van – vélte a parókus.

Pedagógiai lehetőségek

Mint azt Fekete András elmondta, a XXI. század emberének számtalan más lehetősége van, hogy önmagát „rendben” tartsa, gyakorolja az önfegyelmet és a lemondást. Akinek ugyanis nem csak a teste, a lelke is fontos, igényes önmagára, egész sor módokat találhat, amellyel segíthet önmagán. Hozzátette: közmegegyezés van az egyházak között, hogy a böjt fogalmába több mindent bele kell gondolni, ezért nem kortól függő. – Például fogyassz kevesebb édességet, csökkentsd a tévé, a számítógép előtt töltött órák számát. Felhívjuk a figyelmet az irgalmasság cselekedeteire: adj kenyeret az éhezőnek. Látogass betegeket… – húzta alá.

Fekete András görögkatolikus parókus | Fotó: Matey István Fekete András görögkatolikus parókus | Fotó: Matey István ©

A lelki atya kitért a húsvéti időszak pedagógiai lehetőségeire is, miszerint a gyerekeket időben kell ránevelni a „nekem ez jár” magatartási beidegződés helyett a kötelességekre, a lemondásokra. Aki ugyanis képes lemondani kedvenc időtöltéseiről mások javára, és szellemét másra irányítani, minőségi javulást érhet el élete további időszakára.

A parókus hangsúlyozta, minden eddigieknél nagyobb szüksége van a felnőtteknek a feltöltődésre, az emberek túl fáradtak lelkileg-szellemileg. – Gyóntató székben gyakran hallom, hogy sokan büszkék arra, milyen sokat dolgoznak. Igen ám, de megéri, ha közben rámegy a családjuk, vagy egyéb kapcsolataik? Hetekig nem érnek rá a gyerekeikkel foglalkozni. Ilyenkor feloldásképpen ima helyett azt javaslom: vegyen ki néhány nap szabadságot, pihenje ki magát, kiránduljon, sportoljon családjával. A 7 hetes időszak tehát nagy lehetőség a megújulásra. El lehet rajta gondolkodni: előre megyünk, vagy maradunk önpusztító szokásunk rabjai? – tette fel a költői kérdés Fekete András.

HBN








hirdetés