A léleknek is jót tesz, ha vért adunk

Késmárki Katalin 40. véradása
Késmárki Katalin 40. véradása - © Fotó: Matey István
Hajdú-Bihar – A plazmaferezis állomások megnyitása óta csökkent az önkéntes véradók száma.

– Sokan a pénz miatt a plazmaferezis állomásokra mennek, sokszor azonban nincsenek tisztában azzal, hogy ez nem közvetlenül a betegek gyógyulását szolgálja, hanem esetleg mint gyógyszer kerül a betegekhez. A kórházakban lévőknek azonban a teljes vérre van szükségük – beszélt az elmúlt két év tapasztalatairól Szatmári Margit megyei véradásszervező koordinátor.

Tavaly több mint 16 ezer véradó jelent meg a megyében, ez a szám elegendő volt a zökkenőmentes ellátáshoz, s a véradói létszámcsökkenés is megállt. A Magyar Vöröskereszt folyamatosan szervez véradásokat, már az újév első napjaiban is tevékenykednek.

– A január eleje mindig döcögős, de január végén van olyan település, ahol a megjelenés kimagasló az év többi hónapjához képest. Ez nem szerencsés, mert folyamatosnak és egyenletesnek kellene lennie a vérellátásnak. Nagyon sokan megrökönyödtek azon, hogy a két ünnep között is véradást szervezünk – tudtuk meg Szatmári Margittól.

Novák István rutinos véradó | Fotó: Matey István

A vérből előállított trombocita öt napig tartható el, ezért nem szabad öt napnál hosszabb szünetet tartani a véradások között.

Újra egészségügyi helyiséggé alakultak a Napló székházának tárgyalótermei; csütörtök délután került sor ugyanis az év első naplós véradására a Dósa nádor téri épületben. Megszokott módon, fél óra leforgása alatt berendezkedtek a Magyar Vöröskereszt Hajdú-Bihar Megyei Szervezete, illetve az Országos Vérellátó Szolgálat munkatársai, majd sorban érkeztek az önkéntes véradók, s kollégáink között is akadtak, akik segítségadásra nyújtották karjukat.

A megkérdezett véradók már rutinosnak számítanak, Novák István immár 24. alkalommal adott vért.
– Volt egy elég nagy balesetem, komoly műtéteken estem át, akkor nekem volt szükségem vérre – mondta el Novák István.

Molnár Ernő már tíznél is többször nyújtott segítő kart, bevallása szerint jobb a közérzete, miután megszabadul egy kis vérmennyiségtől, de mindketten a segítségnyújtást emelték ki indíttatásként.

Nem hiábavaló

Késmárki Katalin 1977-ben, egyetemista korában adott először vért, a mostani volt a 40. alkalom.
– Azért adtunk akkoriban vért, hogy ne kelljen aznap előadásra menni, a kolbász és a sör pedig ingyen volt – jegyezte meg jókedvűen Katalin, aki főorvosként dolgozik, így testközelből tapasztalja, mekkora szükség van az emberi vérre, ami semmivel nem pótolható. – Dolgoztam a szívsebészeten, rengeteg vért adtunk akkor, természetesen soron kívül is megyünk, ha szükség van rá, mert lehet égett gyerektől balesetet szenvedettig, akinek kell, de mindenkinek szüksége lehet rá.

Egy kis vendéglátás véradás után. Molnár Ernő (is) a segítő szándékot hangsúlyozta | Fotó: Matey István

A Naplónál páros kolbász és sör most is járt a véradóknak, a kalória-, valamint a folyadékpótlás miatt hagyományosan egy kis vendéglátásban is részesülnek az önkéntesek. A fő motiváció persze mégsem ez.

– A véradás fontos a betegek gyógyulásához, az emberi vér semmivel nem pótolható, ugyanakkor a véradónak is jó, hiszen részt vesz bizonyosfajta szűrésen, amiből az egészségi állapotának a hogyléte derül ki, másrészt a lelkének is jót tesz, hogy segíthetett valakinek. Többször elmondják, mennyire örülnek, amikor üzenetet kapnak arról, hogy felhasználták a vérüket, így tudják, nem volt hiábavaló – mondta el Szatmári Margit megyei véradásszervező koordinátor.

– Kiss Dóra –