A legjobb fényképek: ablakok

Akt.:
Az Év Természetfotósa 2017 országos fotópályázat vándortárlata június 15-ig látogatható a Kossuth utca 1. alatt, hétköznapokon 10–18 óráig
Az Év Természetfotósa 2017 országos fotópályázat vándortárlata június 15-ig látogatható a Kossuth utca 1. alatt, hétköznapokon 10–18 óráig - © Fotó: Derencsényi István
Debrecen – „Lélekkel rendelkező képet készíteni: leginkább varázslat.”

Hiúz pillant vissza a sűrűből. Ürge kóstol szálló pitypangmagot. Égig nyújtózó fák a csillagos éjben. Két lepke táncot lejt közöttük. Nem költemény. A természet szedi versbe önmagát.

Drámát is tartogat e világ. Milyen a tekintete egy tátott csőrű kormoránnak az épp fogyasztott hal szemszögéből? S miért függnek egyes madarak az ágról fejjel lefelé? Nem feltétlenül gondolnánk, hogy azért, mert épp a halállal tusakodnak a ciprusi vadorzó lépvesszején…
A természet poézise és tragédiája mögül a mindezt rögzítő ember epikája bontakozik ki: kiderül, hol kellett elrejtőznie vagy épp nyaktörő pózba csavarodnia, mi mindent kellett elterveznie, megépítenie vagy végigvárnia a fentiek megörökítéséhez a fotográfusnak.

Egyesek kiabálnak

Az Év Természetfotósa 2017 országos fotópályázat kiállítását szemlélve persze nem feltétlenül célravezető, ha a szavak eszközkészletével rontunk neki az élmény megragadásának. Seres Géza fotóművésznek is ilyesfajta kezdő gondolatai fogantak a tárlat május 16-ai bemutatására: nehéz egy ilyen kiállítás alkalmával bármit is mondani a képekről, hiszen azok önmagukért beszélnek.

index
Fotók: Derencsényi István

A Debreceni Új Fotóműhely művészeti vezetője felvázolta annak problematikáját is, hogy a természetfotó-pályázatra érkező anyag voltaképpen a megrendelésre készülő képek kategóriájával rokonítható, hiszen tízoldalas pályázati kiírásnak kellett megfelelni. Ez persze nem zárja ki azt, hogy művészi fotók is érkezhessenek – de akkor mit kérjünk számon a képeken, amikor ily minőséget keresünk? Mitől lesz művészi a kép?

Seres Géza a saját korábbi zsűritapasztalatait felidézve igyekezett támpontokat adni. – A pályázatra érkező művek (akár ezres nagyságrendben!) le vannak téve előttünk, s ezek közül kell kiválasztani a legjobbakat. A bíráló, elindulván, „vételre állítva magát”, azt tapasztalja: egyes képek kiabálnak. Ordítanak, annyira másak, mint a többi – fogalmazott, hozzátéve: nem is gondolnánk, de pillanatok alatt ki lehet válogatni az ilyen alkotásokat.

Az időtlen végtelenség

De mi lehet az a fotón, ami a művészeti minőséget adja? – Amikor egy jó képet látok, az olyan, mint amikor egy emberrel beszélgetek. Az emberből árad valamifajta minőség, aura. Nem más, mint a lelke. Hasonló érzésem van a képekkel. A tárgyak lelke, a fénykép lelke az, amitől jó. És úgy látszik, nem mindegyiknek van lelke. Lélekkel rendelkezőt készíteni nem is elhatározás kérdése. Leginkább a varázslat fogalmával lehet leírni ezt a gesztust – mutatott rá a szónok.

A lélek mibenlétének megközelítéséhez pedig Weöres Sándort hívta segítségül, illetve tőle egyetlen mondatocskát: „Az időbeli véges személyiség mögül kibontakozó időtlen végtelenség: a lélek.” – Ránézek valakire, s valami „átjön” rajta. Ez az az időtlen végtelenség. Hasonló érzetem van, amikor a képeket nézem. Mintha ablakok lennének. Mintha létezne egy másik világ az „itt és most”-on kívül, s ezek a képek a két világ határán állnak, mint az ablak a kint és bent határán. S ezen az ablakon valami megfoghatatlan minőség „jön át” – fejtegette az alkotó. S ezzel még nem ért a párhuzam végére.

– Amelyik vakablak, azt nem veszi be a zsűri. Ami viszont ide kerül, az mind ablak minőségű – utalt Seres Géza arra, hogy a kiállítás a pályázati anyag legjavát mutatja be. – De ablak és ablak közt is van különbség! Van maszatos, de van intenzíven sugárzó. Az utóbbira díjat adnak.

FGY


„Okos” kódok is vezetik a nézőt

– Az Év Természetfotósa országos fotópályázat – melyet a naturArt – Magyar Természetfotósok Szövetsége 25. alkalommal hirdetett meg – Európa egyik legrangosabb megmérettetése a tárgykörben. Debrecen az ezredforduló táján csatlakozott a pályaművek legjavát bemutató települések sorához, s e vándortárlat minden évben a leglátogatottabb kiállításaink közé tartozik – ismertette a megnyitón Gyöngy Péter, a Debreceni Művelődési Központ Belvárosi Közösségi Házának munkatársa. A zsűri csaknem háromezer beérkező kép közül válogatott, s végül 125 mű versengett a díjakért, 14 kategóriában. Első alkalommal kerültek a képekre QR-kódok, melyeket okostelefonnal beolvasva nemcsak bővebb tájékoztatáshoz juthat a szemlélődő, hanem meg is oszthatja a közösségi oldalakon, amit lát.


Díjazottak

  • Máté Bence 6. alkalommal nyerte el a legmagasabb természetfotós elismerést Magyarországon, és lett az év természetfotósa.
  • A zsűri az év természetfotójáért járó kitüntető címet Potyó Imre Téli szárnyak című alkotásának adományozta.
  • Az év ifjú természetfotósa Reinhoffer István lett.
  • Az év búvárfotósa Tökölyi Csaba.

A legjobb hazai természetfotókból nyílt kiállítás a Belvárosi Közösségi Házban
Debrecen – A cívisvárosba érkezett Az Év Természetfotósa 2017 országos fotópályázat anyagából összeállított vándorkiállítás. A tárlat – melyet szerdán nyitottak meg a Belvárosi Galériában – a 25. alkalommal meghirdetett pályázat utolsó fordulójába jutott fotográfiák közül mutat be több mint száz...