A kultúra vonalán

Cigányok környezetében nőttem fel, később pedig mindig voltak körülöttem romák. Első emlékeim egyike, amikor az utca végén lakó Gazsi bácsi minden újév napján és húsvétkor öltönyben, nyakkendőben, vasalt fehér ingben bekopogtatott hozzánk, és illendően megkérdezte, játszhat-e a hegedűjén. Persze, hogyne… Én pedig néztem a csepp barna embert. Kovács Zsolt írása.

Később egy cigány család költözött majdnem szemközt velünk. Öt gyerek, mozgalmas élet, szinte mindig veszekedett valaki valakivel, a korosztályombeli lurkókkal leginkább jókat játszottam a falu alatt. Gimnáziumban is volt cigány osztálytársam, közibénk való volt. Főiskolán is találkoztam velük, majd tanítottam romákat is; most pedig részei a munkámnak. Soha nem volt velük bajom. Tudtam, ahogy közeledem hozzájuk, ugyanazt kapom viszonzásként.

Megtanultam őket, megértem őket, még azokat is, akik a bűn útjára léptek. Velük, a tettükkel azonban soha nem tudnék azonosulni, mint ahogy a többségi társadalomból kikerülő bűnözőkkel sem. A cigányban az embert látom, az emberek sokaságában pedig a népüket. A hányattatott sorsú, soha saját hazát „meg nem talált”, mindig befogadottként élő cigány népet. És mint befogadottaknak, nekik legalább kétszer annyit kellett letenni az asztalra azért, hogy egyáltalán a többségi közösség ne éreztesse velük kisebbségi voltukat. És ez csak a kiindulási pont. Ha csak az elmúlt néhány száz évet nézzük Magyarországon, kialakultak az úgynevezett cigányfoglalkozások: vályogvetők, edényfoltozók, kemenceépítők, régiségkereskedők és persze a zenészek; ezekre sokáig szükség is volt. Majd ahogy változott a társadalom, az élet, úgy szorultak ki a gazdasági körforgásból. A kommunista éra alatt segédmunkások, bányászok voltak, a rendszerváltozással ismét tevékenység nélkülivé váltak. Azóta számos „felzárkóztató program” ment végig rajtuk. Az eredményt látjuk, tapasztaljuk.

A cigány népet a cigány emberek sokasága alkotja, és az egyes ember sorsa leginkább nem különbözik népe sorsától. Messze vagyunk még attól, hogy a többség és az etnikai kisebbség között eltűnjenek a gazdasági és társadalmi különbségek. Keressük az utat, amin igen erős vezetővonal lehet a kultúra.

– Kovács Zsolt –