A kimondott szó

Azt mondják, a szó elszáll, az írás megmarad. Ez kétségtelenül így is van, ám korántsem jelenti azt, hogy az élő beszédre nem kell olyan nagyon odafigyelni, hiszen az úgyis csak egyszer hangzik el, aztán ha esetleg bakiztunk, azt is hamar elfelejtik. Kenyeres Ilona írása.

Különösen ügyelni kell arra, mi hagyja el egy tudósító száját a „hangos” riportokban, történetesen a televíziós híradásokban. És korántsem csupán azért, mert mondjuk a legnagyobb közösségi oldalon mindig akad egy-egy szemfüles tag, aki bizony kegyetlenül posztolja a bakikat, amikről aztán még azok is tudomást szereznek, akik egyébként nem látták, hallották az ominózus felvételt. Hanem esetleg a presztízs védelméért… A napokban elhangzott egyik riportban arról számoltak be, hogy egy nyugdíjas erdész azonnal életét vesztette, amikor fának ütközött autójával. E hír kommentálásában a következő hangzott el: „Úgy tudjuk, a halott férfi hazafelé tartott, amikor a baleset történt.” Tévedésről szó sincs, ugyanis az interneten később visszanéztem a riportot, az pedig azonnal eloszlatta az esetleges félreértés, azaz az elhallás szikráját is. Sajnos elég sok hasonló példával szolgálhatok. És most ne az úgynevezett valóságshow-k primitív szereplőire tessenek gondolni, hiszen esetükben az lenne a furcsa, ha szabatosan sikerülne kifejezniük magukat. Komoly, tanult riporterek, közszereplők ejtenek olyan szarvashibákat, hogy csak nézünk, mint a moziban! „Szavazzunk kézfenntartással” – hangzott el egy magyar szappanoperában. Vagy: ”Létezik védőoltás, de az csak az agyhártyagyulladás ellen ad védőoltást” – mondja a műsorvezető… És még sorolhatnánk a példákat. Ám ne legyünk igazságtalanok, hiszen nem csupán a riporterek, a színészek, a közszereplők, de a magánemberek is mondanak, illetve írnak néha furcsaságokat. Ezek közül nagy kedvencem a közösségi oldalon található egyik bejegyzés: „Volt egy bokszos dobozunk, és ebből majszoltuk ki a kis kefe segítségével a bokszot a cipőnkre.” Furcsa gusztusra vall, nem mondom… Ez azonban még megbocsátható, pontosabban inkább megmosolyogtató, ellentétben a fentebb említett – akár kegyeletsértőnek is minősíthető megjegyzéssel.

– Kenyeres Ilona –








hirdetés