A (kész)pénz beszél…

Akt.:
Illusztráció
Illusztráció - © Fotó: blikk.hu
Az idős főkötős asszony megszeppenve lépett be a gépjármű-márkakereskedésbe, odament az értékesítési pult mögött ücsörgő fiatal lányhoz és a fülébe súgta: Jó napot kedves! Ezt a kis piros ótót szántam az onokának érettségire… Van itt maguknál női öltöző? Az értékesítő először nem igazán tudta hová tenni a szokatlan kérést, de azután a kíváncsisága felülkerekedett, és jobb híján a női illemhelyre invitálta a potenciális vásárlót. Odabent azután igencsak elkerekedett az alkalmazott szeme, amikor a néni szvettere alól, a derekára csavart kendőből előkerült a kis piros vételára; valamivel több, mint egymillió forint, csupa ropogós bankóban. Petneházi Attila írása.

Van annak már vagy huszonöt éve, hogy ez a kedves történet megesett, és bár azóta sok víz lefolyt a Dunán, egyvalami nem változott: honfitársainknak a készpénzhez való (már-már beteges) ragaszkodása. Petneházi Attila írása.

A Magyar Nemzeti Bank vezetői hiába mondják hosszú évek óta, hogy a túlzott mértékű készpénzállománynak nemcsak a társadalmi költségei magasak, de az ilyen országokban a feketegazdaság aránya is, ez láthatóan keveseket érdekel. Az elmúlt öt évben a forgalomban lévő készpénz mennyisége a duplájára nőtt, kielégítendő elsősorban a lakosság ˜„kápéínségét”. Az a helyzet, hogy miközben a magyar háztartások a havi fizetési tranzakcióik során 78 százalékban a készpénzre esküsznek, Svédországban már a hajléktalannak is adakozhatunk bankkártyával.

– Petneházi Attila –








hirdetés