A jó gazda szemével

A jó gazda szemével
Ha hinni lehet az elemzőknek, akkor száz hajdú-bihari gazda közül kilencvenkilencnek esze ágában sincs megválni a földjétől. Állítólag mindenki arra játszik, hogy… Petneházi Attila jegyzete

Hahinni lehet az elemzőknek, akkor száz hajdú-bihari gazda közül kilencvenkilencnek esze ágában sincs megválni a földjétől. Állítólag mindenki arra játszik, hogy a külföldiek földszerzési moratóriumának a megszűntével jönnek majd a pénzes osztrákok meg németek, és nekik piri pénzért, magyar viszonylatban azonban kisebbfajta vagyonért felvásárolják majd a területeket Komáditól Hajdúböszörményen át egészen a nyírségi peremvidékig.

Noha a kereslet élénkülése kétségkívül életet tudna lehelni a hosszú évek óta hibernált állapotban lévő hazai földpiacba, házi közvélemény-kutatásunk során egyetlen olyan földtulajdonost sem sikerült találnunk, aki ezt az élénkülést éppen a külföldiek ropogós euróbankóitól remélné. (Főleg azután, hogy Orbán Viktor nemrégiben Hajdúböszörményben kijelentette: Amíg mi leszünk kormányon, külföldiek termőföldet nem vehetnek.)

Van itt valami, ami jól érzékelhetően felülírja még a közös pénz iránt érzett olthatatlan vágyat is. Ez pedig valamiféle félelem; vagy inkább rettegés. Rettegés attól, hogy a tőkeerős külföldiek valójában piacot vásárolnának nálunk. Miként az egyik bihari gazda fogalmazott: Maga tényleg azt hiszi, hogy a német vagy a francia paraszt a földet túrni jönne ide a világ végére?! Hát persze, hogy nem! A támogatás kéne nekik, meg a magyarországi piac. Amit azután méginkább eláraszthatnának a ki tudja hol olcsón megtermeltetett importszemetükkel…

Petneházi Attila

petnehazi@inform.hu