A “Jó anya gyíkok” élettörténetét tárta fel az eddigi legrészletesebb dinoszauruszkutatás

Washington, 2015. október 5., hétfő (MTI) – A nagyméretű kacsacsőrű dinoszauruszcsaládhoz tartozó “Jó anya gyíkok” (Maiasaura peeblesorum) fejlődését, életét és halálát ismerték meg amerikai paleontológusok az eddigi legrészletesebb csontszerkezeti vizsgálatoknak köszönhetően.

Az Oklahoma Állami Egyetem, a Montana Állami Egyetem és az indianai Purdue Egyetem kutatói eredményeiket a Paleobiology című szaklap legutóbbi számában ismertetik.

A Maiasaura peeblesorum dinoszauruszok Montana területén éltek a késő kréta korban. Az őshüllőt két amerikai paleontológus, Jack Horner, a Jurassic Park című film szaktanácsadója és Robert Makela fedezte fel 1979-ben.

A dinoszaurusz neve egy fiókákkal, valamint tojáshéjjal teli fészekre utal, ebből Jack Horner azt a következtetést vonta le, hogy az aprócska dinoszauruszok teljesen védtelenek voltak, így szüleik gondoskodásától függött az életük – olvasható a Science Daily hírportálon.

A későbbi vizsgálatok során igazolást nyert, hogy a “Jó anya gyíkok” társas lények voltak – csordákban éltek, az utódok fészkelő kolóniákban cseperedtek. Ifjú korukban a Maiasaura peeblesorum egyedei két lábon közlekedtek, később, ahogy testtömegük nőtt, négy lábra ereszkedtek. A Maiasaura peeblesorum kifejlett egyedeinek testhossza elérte a 9 métert, súlyuk pedig meghaladta a 2 tonnát.

A mostani vizsgálat keretében 50 különböző korú egyedtől származó sípcsont szerkezetét elemezték. A fosszíliák Montana állam nyugati részén, egyetlen, 2 négyzetkilométeres területű lelőhelyről származnak, ahol az elmúlt 30 évben csontmaradványok ezreit tárták fel.

Mint a kutatásokat irányító Holly Woodward kiemelte, a rég kihalt állatok fejlődésének megismerése szempontjából kulcsfontosságú a csontok szövettani vizsgálata. “Az állatok egész élettörténete feltérképezhető a csont mikroszerkezetéből” – magyarázta.

A vizsgálatok tanúsága szerint a Maiasaura peeblesorum dinoszauruszokat csaknem egész életük folyamán a madarakéhoz hasonlatos gyors csontképződés jellemezte, a csont szerkezete pedig a jelenkori jávorszarvasokéra emlékeztetett.

A csontok nemcsak az állat életét, fejlődését “dokumentálták”, hanem a különböző korú dinoszauruszok halálozási mutatóiról is sokat elárultak. Így kiderült, hogy a dinoszauruszok 3 éves korukra váltak ivaréretté, nyolcévesen testtömegük elérte a 2,3 tonnát. Az élet különösen kemény volt a nagyon fiatal, valamint az idős egyedek számára. Az egyévesnél fiatalabb Maiasaura peeblesorum dinoszauruszok esetében a halálozási ráta megközelítette a 90 százalékot, és 44,4 százalékos volt a 8 éves vagy annál idősebb állatok esetében.

Amennyiben a “Jó anya gyíkok” épségben megélték a második születésnapjukat, hat viszonylag nyugalmas évre számíthattak, amikor az átlagos halálozási mutatók 12,7 százalékot tettek ki.

Holly Woodward szerint vizsgálataik modellértékűek, eredményeiket felhasználhatják más dinoszauruszfajok vizsgálatánál. Ami a további terveket illeti, a Maiasaura peeblesorum más csontjait is megvizsgálják, hogy kiderítsék, ugyanolyan gyorsasággal nőttek-e, mint a sípcsontok. Többet szeretnének megtudni arról is, hogy milyen volt az ökorendszer Montana területén 76 millió évvel ezelőtt, és milyen fajokkal éltek társbérletben a “Jó anya gyíkok”.

– MTI –

Címkék: ,


Sporthírek






hirdetés