A hortobágyi pusztán megpihennek, s lassan továbbmennek a darvak

Akt.:
A hortobágyi pusztán megpihennek, s lassan továbbmennek a darvak
© Fotó: Derencsényi István
Hortobágy – Jön a daru, megy a daru, tovább.…hallani a sárga verőfényen átszűrődő egyhangú üzengetést: kurrr! kurrr! kurrr! ami a búcsúzó, költöző darusereg torkából szünet nélkül bugyog, s egybefolyik, hogy se eleje, se szünete, se vége.

Amikor már régen nem látjuk a hajszálvonallá finomult „V” betűt az égen: még halljuk a távozó darvak hangját: kurrr! kurrr! – így írt Bársony István arról a dallamról, amely a Hortobágyon járót is kíséri ősszel.

A hűség és éberség madarai nyár végén intenek szárnycsapásaikkal Isten hozzádot észak-európai szaporodó­helyeiknek, s hazánk még csak félúti pihenő a Földközi-tenger melléki telelőik felé vezető úton. Az itt töltött másfél hónapban a leengedett halastavak, mocsaras területek a zavartalan éjszakai nyugalommal kecsegtetik a darvakat.

A húsz-ötvenezres csoportokból néhány százasba széledve az égnek rugaszkodnak mielőtt a Nap bevilágítja azt és a közeli tarlókon, szántókon, kukoricatáblákon landolnak magvak, rovarok és kis rágcsálók után kutatva. Délben ivóhelyet keresnek, aztán tovább táplálkoznak, ám ahogyan elközeleg a három óra, mind sűrűbben hullámzanak v-vonalak a róna fölött vörösre váltó végtelenben. Kétórás madármozgalom kezdődik, közel százezer daru száll éjjeli menedékéhez a Hortobágyon.

HBN–HABE​








hirdetés