jegyzet

2019.11.05. 06:30

Háromszor ugyanabba

Fábik Tibor

„Első lépésként a nyolcad­döntőbe jutás a cél” – jelentette ki U17-es labdarúgó-válogatottunk szövetségi edzője, Preisinger Sándor a brazíliai vb előtt, amivel azt engedte sejtetni, hogy lesz második lépés is, de már az elsőből is csúnya orra bukás lett.

Hérakleitosz szerint nem léphetünk kétszer ugyanabba a folyóba, csapatunknak azonban háromszor is sikerült. Első csoportmeccsén a 79. percben még 2–1-re vezetett Nigéria ellen, innen kapott ki 4–2-re, majd az ausztrálokkal szemben kétgólos előnyt herdált el, és végzett 2–2-re. A továbbjutáshoz még így is elég lett volna legyőzni Ecuadort, és a második félidő elején sikerült is megszerezniük a vezetést, mígnem aztán az ellenfél 2–1-re fordított, és végül 3–2-re megnyerte a meccset. Három találkozó, egyetlen pont és kilenc bekapott gól attól a társaságtól, amelyen most könnyű elverni a port, és az internet népe nem is kíméletes, lassúnak, körülményeskedőnek, ügyetlennek látta a mieinket.

A szurkoló még bosszúsabb, ha az éjszakáját is elrontja – az időeltolódás miatt

az ausztrálok elleni meccs éjfélkor kezdődött –, amikor azt látja, hogy vezető gól­jaink dacára a kombinatív focit az ellenfél játssza, a csapatától jobbára csak kontrákra futja, és a mérkőzések hajrájára, szörnyű védelmi hibákat elkövetve, összeomlik.

Preisinger így viszont le is rázta magáról az Ecuador elleni vereséget és a kiesést, mint kutya a vizet azzal, hogy „három gólt rúgattunk az ellenféllel”. A szakvezető megjegyezte még, hogy szerinte a csapata taktikailag azon a szinten volt, amit megkövetelt a világbajnokság, a kondíciót és a koncentrációt pedig csak a mindennapos munka során lehet fejleszteni.

Ám ugyanez a csapat májusban az írországi Eb-n a portugálok, az izlandiak és az oroszok legyőzésével jutott be az elődöntőbe. Ott csak tizenegyespárbajban maradt alul a spanyolokkal szemben, majd az ötödik helyért zajló mérkőzésen – ami ki-ki meccs volt az utolsó vb-kvótáért – büntetőkkel verte a belgákat. Komáromi, Major, Posztobányi és a többiek tíz 11-esből kilencet belőttek. Miként lehet, hogy akkor rendben volt a koncentráció, szinte minden sikerült, most pedig semmi?

Hova lett az írországi csapat?!

Ezekre nem lehet egyedüli válasz a hazai utánpótlásképzés bevett ostorozása.

Ez a korosztály harmincnégy év után jutott ki a világbajnokságra, hatalmas várakozás előzte meg a reménybeli brazíliai szereplését. Éppen tíz évvel azután, hogy az U20-as válogatottunk vb-bronzérmes lett, amire jó volt visszaemlékezni, de így még fájóbb a mostani kudarc.

Címkék#jegyzet

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a haon.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!