A helyi termék szerepe a környezet védelmében – Orbán Péter

A helyi termék szerepe a környezet védelmében – Orbán Péter
Sokszor, sokaktól halljuk: együnk helyi terméket, mert finomabb, egészségesebb és környezetkímélőbb, mint a kontinenseken át sokszor heteken át szállított, ipari termelésből származó.

Ma nem jelenthet nehéz feladatot a vásárló számára, hogy a sokszor több ezer kilométeren át utaztatott kínai vagy a helyi termelőktől származó fokhagymából tegyen-e a kosarába. Sajnos azonban az a gyakorlat, hogy adott esetben a két termék ára közötti különbség megnehezíti a döntést, ha a messzi idegenből származó áruhoz képest a helyi termékhez csak húsz-harminc százalékkal magasabb áron juthat hozzá a vásárló. A napi teendői után a konyhában is helyt álló, a nap végére már fáradt, nem egyszer időzavarral küszködő háziasszony pedig végképp elbizonytalanodik, ha a bevásárlóközpontokban csak kínait talál. Talán szívesen menne a helyi termékért akár a piacra is, de a nap végén már se kedve, se piac, ha mégis lenne mindkettő, akkor a megrakott bevásárlószatyra tartja vissza és inkább veszi a kínait, még ha az ellenkezik is eredeti szándékával.

Sokan emlékszünk rá, hogy szüleink, nagyszüleink a kertben szedett gyümölcsöt, paradicsomot, milyen gondosan termesztették: palántázták, kapálták, tudtuk mivel öntözték, mikor és mivel permetezték. Akkoriban idényjellegű ételeket – zöldséget, gyümölcsöt – fogyasztottak, de a háziasszonyok leleményesek voltak: egy-egy alapanyagból számos ételféleséget tudtak készíteni, azon túl az érett gyümölcsöt aszalták, a friss gyümölcsből lekvárt főztek, szörpöt készítettek, és számos praktikát ismertek a tartósítószer mentes élelmiszertartósításra. Ma, hogy a távoli országokból származó zöldségek és gyümölcsök hosszú hajóút után frissnek tűnve, éppen megérve kerüljenek a fogyasztókhoz, éretlenül szüretelik, mesterséges körülmények biztosításával érik el a szállítás során, hogy frissességük megmaradjon és a kívánt érettséget csak a boltok polcain kapják meg, akkor és nem előbb, nem később, amikor a fogyasztó a boltban döntést hoz.

Ma az a fogyasztói tudatosság, mely alapján a vásárlói döntést az ár és kényelmi szempontokon túl egészségi és környezetvédelmi szempontok is befolyásolják, nem mondható általánosnak. Talán indokolható ez a mai gazdasági nehézségekkel, de azt is mérlegelni kell, hogy egy kockázatosabb termék fogyasztásával milyen negatív hatások érvényesülnek egészségünk, vagy a környezetünk állapotában, amit végső soron csak újabb költségráfordítással tudunk orvosolni. Ezek azok a felmerülő negatív hatások (externáliák)1, amit elődeink is így fogalmaztak meg: nem mindig a drága termék a drága… Ezeket az összefüggéseket, ha ismerik a fogyasztók, tudatosabban szervezhetik életüket. Az ismeretek átadásával azonban lehet segíteni az embereket. Megkönnyítheti a választást, ha a vásárlók tisztában vannak azzal, hogy a környezet kevésbé lesz szennyezett, a termőföldek megmaradnak, és a vidék élhetőbb lesz, ha a messziről jött áruk helyett a helyit választják. Persze ez a döntési képesség függ az egyéni felelősségvállalástól, amely mai társadalmunkban sajnos rendkívül gyengén van jelen. Kiveszőben van az a szemléletmód, ami olyan dolgokért indítja küzdeni az embert, aminek a hasznát nem ő, hanem kései utódai élvezhetik. Ma kevésnek tűnik azok száma akik, amikor fogyasztói döntést hoznak, hasonlóan cselekednek, mint az a bizonyos nagyapa, aki diófát ültet leendő unokái számára.

Nyilvánvaló komparatív előnye a helyi termékeknek, – legyen az élelmiszer, kézműves vagy ipari termék – hogy az adott fogyasztási helytől meghatározott távolságban állítják elő, így minőségileg vitán felül jobb, mert nem hat rá negatívan a szállítás, a környezetet is kevésbé károsítja, mert a leginkább szennyező szállítási igénye lényegesen kisebb. A helyi termék meghatározásánál fontos szempont a távolság, mely országonként változik, hazánkban ugyan nincs egyértelmű szabályozás erre vonatkozóan, de 40-60 kilométer között fogadják el, de pl. az Egyesült Államokban és Kanadában 150 kilométer sugarú kör az elérhetőség. Ha kisebb távolságból kerül a termék a vásárlóhoz, akkor csökken a szállítással járó környezetterhelés, energiatakarékosabb lesz az előállítása. Lerövidül a kereskedelmi lánc, hamarabb jut a piacra, nem kell hosszasan érlelni, raktározni, hűteni, kevesebb csomagolóanyagra van szükség és kevesebb lesz a hulladék is.

Frissebb, egészségesebb marad az áru, nem kell tartósítószerekkel fokozni az eltarthatóságot, kevesebb vegyszerre van szükség, így csökken a termőföld vegyszerterhelése is. A termőföld kisebb szennyeződése magával hozza a vizek, a levegő és más környezeti elem kisebb szennyeződését is. Nem utolsó szempont a helyi termék értékei között a helyi munkaerő foglalkoztatása, mely az ország gazdaságában a hozzáadott értékben mérhető. A helyi termék – ami az előzőek alapján látszik, a legtöbb esetben környezetkímélő gazdálkodásból, termelésből származik, – népszerűsítése nem a külföldi áru ellen szól, hanem inkább a környezetvédelmet, a környezettudatos fogyasztói magatartást, a helyi termelők jövedelemhez juttatását, a vidéki életminőség javítását helyezi előtérbe.

Leggyakrabban hangoztatott ellenérvek a helyi termékekkel szemben, hogy nehezebben lehet beszerezni. A helyi termék beszerzése persze nem könnyű, a kereskedelem legnagyobb részét lebonyolító szuper- és hipermarketekben gyakorlatilag nem is árusítják. Az elmúlt években sorra tönkrementek azok a kistermelők, kézművesek, akik a városkörnyéken zöldséget, gyümölcsöt, termeltek, élőállatot és tejet dolgoztak fel kisebb nagyobb üzemeikben, így termékeik már nem találhatók meg az áruházakban. A boltokban vannak ugyan magyar áruk, de azok nem helyiek. Távolabbról szállítják őket, mint hogy helyi termékként lehetne azokat megjeleníteni. A helyi portékákat, élelmiszert inkább a kisebb üzletekben, helyi piacokon árulják. A vásárlás több utánajárással jár, gyakran az áruk is borsosabb – felmérések szerint a magyar fogyasztó maximum 10 százalékos ár eltérést bír elviselni -, ennél sokkal könnyebb és olcsóbb a hipermarketekben telepakolni a bevásárlókocsit.

Problémát okoz az is, hogy gyakorta azt sem tudja a vásárló, honnét származik az áru, de aki tudatosan akar vásárolni, számos lehetőséget ki tud használni. Pontos, hiteles információt tartalmaznak a márkajelzéssel, helyi védjeggyel ellátott, úgynevezett márkázott termékek, és persze az eladótól is meg lehet kérdezni, honnan való a savanyú káposzta vagy a díjnyertes dióolaj. Sajátos ugyanakkor a piacnak a hangulata, ezért is szeretnek sokan piacra járni, mert megszokták, hogy évek óta ugyanattól a gazdától veszik meg a tojást, zöldséget, gyümölcsöt. Ismerik, megbíznak benne, tudják, hogy mivel eteti a tyúkokat, mivel permetezi a salátát. Ezt ma már azzal is segítik a városkörnyéki gazdák, hogy saját gazdaságukban látogatókat fogadnak, hogy így növeljék maguk és termékeik iránt a bizalmat.

A környezet védelmét nem lehet kizárólag felülről, nemzetközi egyezményektől elvárni. Mindenkinek saját döntése és elhatározása alapján kell is tennie érte, de ehhez információkra, tájékoztatásra van szükség, melyet egyesületünk is segít.

További információ: www.okoregio.eu

1 Externália: Egy gazdasági szereplő tevékenysége következtében felmerülő káros vagy előnyös, nem szántszándékkal okozott, hatás(ok), amely(ek) piaci ellentételezés nélkül befolyásolják egy másik gazdasági szereplő helyzetét.

„Készült az Európai Unió támogatásával, az Európai Regionális Fejlesztési Alap társfinanszírozásával”








hirdetés