Majd Zoli bácsi elintézi...

Debrecen - A DVSC-hez hat évtizede gyengéd szálakkal fűződő Szilágyi Zoltán komoly gyűjteménnyel büszkélkedhet.

Hatvan éve imádja a labdarúgást, azon belül pedig a Lokit Szilágyi Zoltán, aki hosszú évekig a debreceni utánpótláscsapatoknál, valamint a DVSC-DEAC-nál technikai vezetőként is dolgozott. Mindenki „Zoli bácsija” igazi mindenesként arról híresült el a játékosok, edzők és a szurkolók körében, hogy szinte mindent be tudott szerezni. Legyen szó öt szál szögvasról vagy 20 kiló birkahúsról, Zoli bácsi elintézte.

Labda az olimpiáról

A jelenleg Ebesen technikai igazgató házigazda fanatikus gyűjtő, ottjártunkkor büszkén mutatja a lakásban található több mint háromszáz futballmezt, sálat és labdát.

– A legtöbb dresszt Böőr Zolikától kaptam, neki szinte minden mezét én őrzöm – mutatta az ereklyéit az öreg úr, aki hamarosan betölti a 68. évét. – Zoliék szerdán játszottak a Real Madrid ellen az úgynevezett Puskás Ferenc Válogatottban, csütörtök reggel már itt volt a mezével nálam. Szintén nagy büszkesége a gyűjteményemnek az a labda, amellyel Atlantában az olimpián fociztak a magyarok, köztük az öt debreceni legény, Dombi, Sándor Tomi, Pető, Szatmári és Madar. Dombi Tibitől kaptam, mint mondta: látja, itt jó helye lesz – mesélte a ház ura, aki mintegy tizenöt esztendő alatt tett szert a gyűjteményére. Hét évesen, 1953-ban került a DVSC-hez ifjú focistaként, ahol tíz esztendeig játszott. A hentes szakmával rendelkező Zoli bácsi egy balesetet követően abbahagyta a magasabb szinten űzött sportot, pályafutása végéig a harmadosztályban rúgta tovább a bőrt.

– A Loki biztonsági igazgatójának, Képíró Jánosnak nagyon sokat köszönhetek, ő kezdeményezte a szervezett utakat anno, amikor kijutott a nemzetközi porondra a DVSC, az ő kérésére kezdetem buszutakat szervezni. Ha jól emlékszem, Varasdra, a Varteks elleni 2003-as UEFA-kupameccsre vezetett az első ilyen utunk. Ezt követően lettem az utánpótláscsapatok technikai vezetője, majd az NB III-as, aztán az NB II-es gárda szolgálatában álltam, de dolgoztam az első csapat körül is – tette hozzá.

Szigorú rendőrök

Szilágyi Zoltán legemlékezetesebb túrájaként a 2005-ös, spliti BL-selejtezőt és a Manchester United elleni találkozót nevezte meg.

– Az itthoni 3–0 után bizakodva utaztunk el egy nagybusszal, aztán Halmosi az első percben beköszönt a Hajduknak és 5–0-ra győzött a Loki. Rá egy hétre már Manchesterben vizitált a DVSC, s öt repülőgépet töltöttek meg a drukkereink. Nagy volt akkoriban a fociláz, a Puskás Stadionban negyvenezren ültek a lelátón – mondta Zoli bácsi, akinek a legmeredekebb élménye a donyecki meccshez fűződik, mint mondta, visszafelé majd minden kilométerkőnél megbüntették őket az ukrán rendőrök, végül alig akarták hazaengedni a debreceni különítményt.

Elmulasztották Bodnár gólját

– A legtréfásabb esetet Szófiában éltük meg a klubelnökkel, Szima Gáborral, aki szintén nagyon sokat segített nekem. A Levszkivel játszott a csapat a Bajnokok Ligája-play off körében. A VIP-páhyolyban az elnök előttem ült, a 12. percben odaszóltam Gábornak, hogy ezeket mi meg tudjuk verni. Abban a pillanatban Bodnár Laci hatalmas dugót lőtt a bolgároknak, de Szima úr és én sem láttuk a bombagólt, mert éppen beszélgettünk. Nyertünk is 2–1-re, nagy volt a boldogság, a VIP-ből az összes dobozos sört kiadtuk a tribünön ülő szurkolóinknak, egészen addig, amíg a rendészek le nem állítottak bennünket. Sok szép emléket őrzök a Lokiról, én mindegyik játékost, edzőt szerettem, s úgy vélem, ők is így éreztek irántam, bárhol jártak külföldön, minden alkalommal kaptam tőlük valami apróságot.

HBN-TN