A hagyományőrzésből nem lehet kigyógyulni – Kalauz a sámsoni fegyvervilágba

Piroska János
Piroska János - © Fotó: Derencsényi István
Hajdúsámson – Tulajdonosa is először látja egyben a régi korokat idéző gyűjteményét. Interjú Piroska János magángyűjtővel.

Hajdúsámsonban, az immár nevezetes Kályhamúzeum előterében időszaki kiállítás nyílt Piroska János magángyűjteményéből: katonai eszközöket, puskákat, szablyákat, ruházatot mutat be a tárlat, de egy sámándob is gazdagítja a kínálatot.

Hogy jött létre a kiállítás?

Piroska János: Sámsonban kezd hagyománnyá válni, hogy a múzeum a helyi gyűjtőknek lehetőséget ad tárgyaik bemutatásra. Ezáltal a város közönsége is megismeri, kinek mi a hobbija. Mikor a hagyományőrzéssel elkezdtem foglalkozni, s előadásokat tartottam, rá kellett jönnöm, hogy a beszéd önmagában elég száraz ismeretközlés. De ha korabeli tárgyakkal, pontosabban azok hiteles másolataival illusztráltam a mondandómat – mert itt minden másolat, de hiteles másolat súlyra, alakra, működésre, stb. – nagyobb érdeklődést tudtam felkelteni. Ezért is bővítettem évről évre a gyűjteményemet.

Kik készítik a hiteles másolatokat?

Piroska János: Szerencsére még ma is vannak, akik nemcsak gyűjtik, de készítik ezeket a fegyvereket, tárgyakat. Dolgozik fegyverkovács, szabó és más mesterember is, csak meg kell őket találni. Nekünk, hagyományőrzőknek vannak saját mestereink, így könnyebb helyzetben vagyunk. A múzeumok rendelkezésünkre bocsátják az eredeti tárgyakat, leírásokat, amelyek alapján a másolatokat el lehet készíteni. Az itt látható anyagból kiemelném a honfoglalás korabeli szablyát. Karoson, a Bodrog és Tisza között találták egy vezéri sírban ennek az eredetijét, ami a Jósa András Múzeumba került Nyíregyházára, s a Déri Múzeum fegyverrestaurátora készítette el a másolatot számomra. Az eltérés annyi, hogy az eredeti aranylemezzel készült, ez meg rézlemezzel. De a forma, a motívumok, a kovácsolási technika, stb. mind eredeti.

Fotó: Derencsényi István Fotó: Derencsényi István ©

Milyen korokat képviselnek a tárgyak?

Piroska János: Öt korszakkal foglalkozok: a honfoglalás kori és a Károly Róbert korabeli lovagi ruházattal és fegyverzettel, s mivel tagja vagyok a Bocskai István Hagyományőrző Egyesületnek – már egész komoly rangom van, kapitány vagyok –, belekezdtem a hajdúkutatásba is. A harmadik tárlórészen egy hajdúkapitányi egyenruha látható, ami az udvari hadaknak az egyenruhája alapján készült, s hozzá a megfelelő fegyverek. De elkalandoztam a kuruc korig, a következő ruházat a kuruc lovassági egyenruha, illetve a kurucok fegyverei. A hajdúk fegyverzete követhető a Rákóczi-szabadságharcig is. Egészen 1848-ig ugyanis mindenki hozott fegyverrel harcolt. A Rákóczi-szabadságharc idején a Thököly-felkelésből megmaradt magánkézben lévő fegyverek is előkerültek. 1848-cal záródik a kiállítás.

Az anyag volt már másutt kiállítva?

Piroska János: Nem, én lepődtem meg a legjobban, mert mostanáig még én sem láttam egyben az egészet.

Mennyi időt vesz igénybe ez a hobbi?

Piroska János: A hagyományőrzés olyan betegség, amelyből nem lehet kigyógyulni. Most már latolgatnom kell, mit vállalok és mit nem, mert különben lekötném minden percemet. Odajutottam, hogy néha nemet is kell mondanom.

Mikor kezdett el ezzel foglalkozni?

Piroska János: Az általános iskolában politechnikai oktatás folyt, a fiúknak fúrni-faragni, a lányoknak meg kézimunkázni, főzni, hímezni kellett. Engem azonban nem a fúrás-faragás érdekelt, hanem a kézimunka. Ezen keresztül jutottam el ahhoz a tevékenységhez, amiről kiderült, hogy ez az én világom, ez pedig a kézi csomózású szőnyeg. Amikor már elértem egy bizonyos szintet, kezdtem érdeklődni, hogy a motívumok mit jelentenek. Így jutottam el a magyar népművészetig, egészen a honfoglalásig visszamenve. A katonai dolgok amúgy is érdeklődési körömbe tartoztak. Elkezdtem kutatni, hogyan éltek őseink, hogyan ruházkodtak, milyen fegyverekkel harcoltak. Kapcsolatba léptem múzeumokkal. A folyamat 1990 körül elindult, s azóta nincs megállás.

Költségesnek tűnik ez a hobbi. Mit szól hozzá a család?

Piroska János: Szakértőként nem annyira költséges, mintha kíváncsiságból csinálnám. Mi, hagyományőrzők országszerte ismerjük és segítjük egymást. A család pedig, finoman szólva, már belenyugodott.

Fotó: Derencsényi István Fotó: Derencsényi István ©

Mi más érdekli még?

Piroska János: A sport érdekel, de nem a futball. Diákkoromban vívtam. Persze, nem magas szinten, komoly versenyekre nem jutottam el, de jó edzőpartner voltam.

Sikere van a kiállításnak? Mik a további tervei?

Piroska János: Senki sem próféta a saját hazájában. De azért kezdenek rám figyelni, erősödtek a kapcsolataim. Ennek ellenére például Hegyközszentimrén jobban ismernek, mint Hajdúsámsonban, pedig itt születtem. Annyi eredményt máris elértem, hogy a debreceni katonai szakközépiskola igazgatója megnézte a tárlatomat, és egy hétig ott is ki fogják állítani az anyagot. Ami a terveimet illeti, folytatni akarom ezt a tevékenységet. Most már az oktatás felé fordulok, hogy ismereteimet tovább adjam, hogy mások érdeklődését is felkeltsem. Mostanában már rendszeresen tartok előadásokat, történelem órákat. A helytörténeti szakkör is számít rám. A fő cél a hagyományőrzés.

– Bakó Endre –








hirdetés