A gyerekrajzot tekintette életcélnak

A gyerekrajzot tekintette életcélnak
© Fotó: Matey István
Balmazújváros – Ahogyan egy rajz vonalát el lehetne játszani egy fuvolán, olyan egyszerűen és közérthetően vezette végig a Semsey-kastélybeli litográfiákon keresztül Picasso művészetén a vendégeket Bellák Gábor.

A Nemzeti Galéria főosztályvezetője Thomas Emmerling egyik megjegyzésére – Picasso műveiről sokan mondják, a gyerekük is tud ilyet rajzolni – reflektálva az alkotót idézte: „Amikor annyi idős voltam, mint ezek a gyerekek, úgy tudtam rajzolni, mint Raffaello, de egy élet munkájára volt szükségem ahhoz, hogy megtanuljak úgy rajzolni, mint ők.”

– És Picasso életművében tényleg az a fantasztikus, hogy tizenegynéhány éves korában a kisujjában volt az, amit akadémiai rajztudásnak tartunk. A több hónapos felvételi munkát egy nap alatt végezte el a barcelonai festőiskolában, és amikor madridi akadémiára került, egyből a haramdik évfolyamon kezdett. Az 1940-50-es évekbeli munkái viszont már valóban szimpla gyerekrajzok egyszerűségére emlékeztetnek ˜– vázolta fel Picasso munkásságának ívét a művészettörténész, hangsúlyozva: a gyerekrajzoknak nincs stílusa. – Minden gyerekrajz egyforma, készülhet akár a világ bármely táján. Egy 1810-es rajzon majdnem ugyanazt láthatjuk, mint egy 2010-esen, hiszen a gyerekekek nem a művészettörénetből merítik az inspirációt, hanem az életből. Nehéz a művésznek erre a szintre visszakerülni – magyarázta Bellák Gábor.

Rombolás és alkotás

Picasso nagy romboló volt. Nem pusztított el egyetlen műtárgyat sem, de az a szabadság, ahogy az alkotásokhoz viszonyult már-már romboló gesztusnak tekinthető, mert semmiféle tiszteletet nem tanúsított a nagy művészek iránt, csak a művészetet tisztelte. E teremben Velasquez Las Meninas című 360 éve készült fantasztikus alkotásához készített litográfia-sorozatot láthatjuk. Velasquez műve – ami a spanyolok számára annyira fontos, hogy soha nem engedik külföldre – maga is romboló, hiszen előtte leképzelhetetlen lett volna, hogy egy festő a királyi pár portréját a kép egy mellékes részeként egy tükörben tükröződve ábrázolja, míg a kutya és az infánsnők is nagyobb hangsúlyt kapnak. Picasso részéről ugyanezt a bátorságot látjuk, amikor a spanyol művészet egyik legfontosabb alkotását alapul véve 58 képet készít, melyek közül többnél fel sem lehet ismerni az eredetihez való kapcsolatát. Ez az fajta rombolás, ami ahhoz kell, hogy az ember új levegőt vegyen, újra kezdjen valamit – foglalható össze a művészettörténész „tárlatvezetése”. Bellák Gábor hangsúlyozta, Picasso életműve a 20. század legfontosabb életműve, ami még azt a művészt is inspirálta, aki azt hiszi, hogy semmi köze hozzá.

Stílusoktól szabaduló művész

– Érdekes azonban, hogy ha szigorúan művészettörténészi szemmel nézzük, akkor azt kell mondanunk, Picassónak nincs stílusa. Nem mondhatom, hogy szürrealista vagy expresszionista. Az utolsó stíluskorszak, ami művein érzékelhető a kubizmus, amit ő maga talált ki. Tehát egy stílusteremtő, ugyanakkor a stílus kötelékeiből megszabaduló művészt láthatunk – mondta a Nemzeti Galéria munkatársa, hozzátéve: nagyon fontos, hogy Picasso elsősorban nem festő, hanem rajzoló volt.

– Utoljára a kék és a rózsaszín korszákban, az 1900-as évek elején találkozhattunk finom festőiséggel. Onnantól – már a kubista korszakában is – a rajz és a körvonal válik meghatározóvá nála. Az 1940-es évektől figyelme egyre inkább a grafikai műfajok felé fordult, bár minden műfajban otthon érezte magát. Idős korára jutott el oda hogy szinte csak rajzoló és grafikus lett. Ezen a kiállításon láthatunk 12 nagyon szép illusztrációt, ami Jean Tardieu verseihez készült. A sorozat címe A tér és a fuvola. Ez azért érdekes, mert a fuvola talán a legtökéletesebb zenei megfelelője a rajznak. Ahogy ránézünk az alkotásokra az az érzésünk, hogy el lehetne „fújni” azt akár egy szólamot. Mindez Jean Cocteau születésnapjára készült kiadvány rajzainál már egy-egy vonássá, gesztussá egyszerűsödik. Erre mondják az emberek, ilyet én is tudnék. Igen ám, csak ahogy nem mindegy, hogy a zongorán egy hangot Liszt Ferenc üt le, vagy én, ugyanúgy megvan a különbség egy olyan vonal között, amit Picasso rajzol vagy egy gyerek, hiszen abban tudás, tapasztalat, egy egész univerzum van. Ennek ellenére Picassóban megvan a tisztelet, hiszen a gyerekrajzot tekinti célnak, ami felé egész életében törekedett – magyarázta Bellák Gábor, hangsúlyozva: ebből a kiállításból sokat tanulhatunk, végig járhatjuk az életmű több fázisát a motívum gazdag Las Menineas variációktól, az egy vonalból álló, légiesített, finom rajzokig.

– Sz. Fabók Ágnes –


Pusztítás és kreativitás, ez Picasso
Balmazújváros – Százhuszonhárom litográfián keresztül ismerhetjük meg a 20. század egyik legnagyobb művészét a Semsey-kastélyban.








hirdetés