A gyerekeknél nem számít a bőrszín és a vallás – A Pósa utcai oviban jártunk

A gyerekeknél nem számít a bőrszín és a vallás – A Pósa utcai oviban jártunk
© Illusztráció: AFP
Debrecen – A „népvándorlás” közepette is vannak biztos pontok, az egyik ilyen az óvoda.

Apró asztalok, székek, körben a szőnyegen gyermekek játszanak – ez a kép fogadott a múlt hét egyik délelőttjén a debreceni Pósa Utcai Óvodában. Csendben figyeltük a kicsiket Kardosné Nagy Mária óvodavezetővel. Az első aki feltűnt, egy tejfelszőke kisfiú, aki szorosan szemben állt egy gyerekkel és hatalmas kék szemeit meresztve, beleéléssel énekelt az óvónőkkel együtt. A következő pillanatban rájöttem, csodálatának tárgya egy ébenfekete, copfos kislány, épp háttal állt nekem. Azután nem volt nehéz észrevenni a mellette táncoló, tejeskávé színű, göndör hajú kisfiúkat, akik nem különböztek a többiektől. Mosolyogva énekeltek, mutogatták a dalt. Amikor vége lett, az óvónők szintén magyarázva és mutatva adták a csemeték tudtára, cipőhúzás, kézmosás, jön a délelőtti séta.

Kihelyezett szülői

Csókolom! Csókolom! Csókolom! – haladt el egymás után mellettünk Lili, Tomi és Miki (neveiket védelmük érdekében megváltoztattuk, épp emiatt fénykép sem készülhetett róluk). Lili családja Közép-Afrikából érkezett, csakúgy mint Tomié, de mindketten Európa más-más városában születtek, s ki tudja milyen viszontagságok után kerültek a debreceni óvodába, ami számukra egyet jelent a játékkal és a biztonsággal. Szüleiknek – mint Kardosné Nagy Mária elmondta – e kettő mellett a magyar nyelv tanulása volt a legfontosabb kérésük.

Szeretnék, ha be tudnának illeszkedni – mondták az anyák, amikor az intézményvezető és kollégái a Sámsoni úti menekülttáborban kihelyezett szülői értekezletet tartottak.

Bárki jöhet

Hét év alatt jól működő rendszer alakult már ki a Pósa Utcai Óvodában, ahol nemcsak menedékkérő, de autista, különleges bánásmódot igénylő, beilleszkedési zavarral küzdő, látássérült és nemzetiségi gyermekeket is fogadják.

– 2008-ra szüntették meg a szükséglakásokból álló telepeket, ahonnan korábban nagyobb számban érkeztek az óvodás korú gyermekek. Nehéz helyzetbe kerültünk. Voltak kiváló kollégáink, egy fantasztikus, nagyon jól működő minősített óvodai programunk, melynek lényege, hogy minden gyermek önmagához képest fejlődjön, de nem voltak jelentkező gyermekek. Akkor hallottam valahol, hogy nem megoldott a befogadó állomáson élő kicsik óvodai ellátása. Felkerestem az illetékeseket, részt vettem a szükséges képzéseken és 2008 szeptemberében már érkeztek is az első menekültgyerekek. Akkoriban főképp Koszovóból, manapság leginkább Szíriából, Afganisztánból és Afrikából – idézte fel a kezdeteket az intézményvezető.

A legfontosabb az elfogadás

Hangsúlyozta: már az első perctől fogva nyilvánvalóvá tették mind a kollektíva, mind a szülők felé, hogy itt integráltan, bármely csoportba kerülhetnek a gyerekek, nincs kirekesztés, „tiszta magyar” csoport. Aggodalomra azonban nincs ok, mindenki elfogadó volt, sőt most, a jelen hangulatban is az maradt. És éppen ez a lényeg, hogy a gyerekek (legalább az óvodában) ne érezzék a feszültséget, a kirekesztést. A magyar ovisok pedig éppen úgy fogadják színes bőrű, más nyelven beszélő társaikat, mint egymást: természetes gyermeki kíváncsisággal.

– Amikor Lili bekerült a csoportba a gyerekek szerették volna az övéktől eltérő haját megérinteni, vagy épp a bőrét megsimogatni, ezért a bemutatkozásoknál abban egyeztünk meg, hogy mindenki megsimogathatja a másik fejét vagy karját. Ez ilyen egyszerű, a gyerekek könnyen, hamar megbarátkoznak, nincsenek előítéleteik – mondta Kardosné Nagy Mária, aki azt is elárulta: kezdetben nehezen viselték, hogy a kicsik sokszor csak 1–2 hónapig maradnak. Mára azonban ezt is megszokták, és a kis csoporttársaknak is képesek úgy elmagyarázni, hogy ne érje őket trauma az újonnan megszeretett barát távozása miatt.

– Sz. Fabók Ágnes –


Étkezés és arcfestés

Nagyon fontos, hogy a debreceni intézménybe érkező gyerekek általában vallási okokból nem fogyaszthatnak bizonyos ételeket, vagy nem vehetnek részt például arcfestésen. Mindezeket a szülőkkel még a tanév megkezdése előtt egyeztetjük és nagyon szigorúan be is tartjuk, hiszen a kölcsönös bizalom nagyon fontos. Ha a kicsik esetleg bizonytalanok a hússal kapcsolatban, akkor elmagyarázzuk nekik, hogy nem sertés. Ha az étrendből nem derül ki, hogy miből készül, a főzőkonyhától mindig korrekt választ kapunk – mondta Kardosné Nagy Mária. Egy másik gyermeki titokba is beavatott az intézményvezető, megjegyezve: a szülői és vallási szigorral szemben ott van a gyermeki kíváncsiság, a közösséghez tartozás vágya is. Az egyik kislány például mivel az arcára és a kézfejére tilos volt festeni, a tenyerére kért egy kis mintát, így nem szegtünk szabályt, mégis örömmel vett részt a gyereknapi mulatságban – idézte fel.

Nincs mitől félni

Nagyon fontos, hogy az intézménybe csak akkor fogadják a menedékkérő, menekült, oltalmazott gyermekeket, ha a megfelelő szűrővizsgálatokról szóló igazolása is rendben van – hangsúlyozta Kardosné Nagy Mária, aki az erre vonatkozó félelmeket mindig csírájában igyekszik elfojtani, hiszen nincs miért aggódni. Az azonban már egy-két alkalommal előfordult, hogy az óvodában nem tudták integrálni a gyerekeket, mert a menekülés közben átélt trauma miatt orvosi kezelésre szorultak. Ez általában néhány nap, hét alatt derül ki, hiszen addig még megvan az esély, hogy a tüneteket csak az új környezet szokatlansága okozza.

Évzáró tolmácsokkal

A Pósa utcai oviba járó migráns gyerekeket jelenleg a csoport munkáját is segítő BÁH alkalmazásában álló kapcsolattartók hozzák-viszik a tábor és az intézmény között tömegközlekedéssel, ám az sem ritka, ha maguk a szülők kísérik őket, akárcsak a magyar családoknál. – Volt olyan évzáró, amikor a gyerekek családjai is eljöttek, s így három tolmács segítségével mutatták be műsorukat a kicsik – mondta az intézményvezető, aki szerint a nyelvi korlátok könnyen leküzdhetőek, bár nincs arabul vagy farsziul beszélő munkatársuk, de oroszul, angolul és németül több óvónő és gyerek is beszél, bár a legtöbb dolgot igyekeznek nekik magyarul megtanítani, mutogatással rávezetni őket a mondandó lényegére.



Sporthírek






hirdetés